A napsütötte Szent Péter téren tartotta meg Ferenc pápa
a karácsony előtti utolsó katekézisét az általános kihallgatás során. A
múlt heti bevezető után, amikor az októberi családszinódust értékelte,
most új sorozatot kezdett: A család megőriz bennünket
„A közelmúlt püspöki szinódusa a családról az első állomása volt egy
olyan útnak, amely a jövő év októberében ér véget egy másik szinódusi
közgyűléssel, ami a »Család hivatása és küldetése az egyházban és a világban«
témával foglalkozik. Ezt az utat imádsággal és megfontolással kell
kísérni, ami az egész egyház feladata. Azt szeretném, hogy a következő
elmélkedések ehhez az úthoz illeszkedjenek. Ezért úgy döntöttem, hogy
ebben az évben veletek együtt gondolkodom a családról, Istennek erről a
nagy adományáról, amit kezdettől fogva a világnak adott, amikor Ádámot
és Évát megbízta, hogy szaporodjanak, és töltsék be a földet. Jézus az
evangéliumban megerősíti ezt az adományt.”
Karácsony közelsége
nagy fényt vet erre a titokra – folytatta a pápa. Isten Fiának
megtestesülése a férfi és a nő egyetemes történetének új kezdetét nyitja
meg. Ez az új kezdet pedig egy családban történik meg Názáretben. Jézus
egy családban született. Jöhetett volna látványos módon, mint egy
harcos, mint egy császár, de nem: egy családnak a fiaként jön el. Ez
fontos, szemléljük a jászolban ezt a szép jelenetet! Isten úgy döntött,
hogy egy emberi családban születik meg, melyet ő maga formált, valahol a
Római Birodalom határszélén, egy félreeső falucskában. Nem Rómában, a
birodalom fővárosában, nem egy nagyvárosban, hanem egy szinte
láthatatlan, sőt rosszhírű peremvidéken. Az evangéliumok is szinte
szólásmondásként említik: „Jöhet-e valami jó Názáretből?” (Jn 1,46). A
világ számos részén talán még ma is így beszélünk, amikor egy
nagyvárosnak a peremkerületéről van szó. Nos, éppen ott, a nagy
birodalom peremén vette kezdetét a legszentebb és legjobb történet,
Jézus története az emberek között! És ott volt ez a család.
Harminc
évig maradt Jézus ezen a peremvidéken – hangsúlyozta Ferenc pápa.
Lukács evangélista úgy foglalja össze ezt az időszakot, hogy „alávetette
magát (anyjának és atyjának)”. Mondhatná valaki: Igen ám, de az Isten,
aki a megszabadításunkra jött, elvesztegetett harminc évet egy rosszhírű
peremvidéken! Igen, de ő akarta ezt. Jézus útja a családban megtett út
volt. „Anyja megőrizte mindezeket a dolgokat a szívében, Jézus pedig
növekedett bölcsességben, korban Isten és az emberek színe előtt” (Lk
2,51–52). Szó sem esik csodáról vagy gyógyításról, tanításról – ebben az
időben egyáltalán nem tanított –, vagy a hozzá tóduló tömegről.
Názáretben látszólag minden „rendben” történik, egy hívő és dolgos zsidó
család szokásai szerint. Dolgoztak, az anya főzött, elvégzett minden
házimunkát, kivasalta az ingeket… Tette az anyák dolgát. Az apa
asztalosként dolgozott, erre tanította fiát. Harminc éven át. De mekkora
időpocsékolás ez, atyám! Az Isten útjai titokzatosak. Ami ott fontos
volt, az a család! Nagy szentekből állt: Mária, a legszentebb asszony,
szeplőtelen, és József, az igaz ember… A Család! – emelte ki
katekézisében Ferenc pápa.
Biztosan
meghatódnánk a történettől, ahogy a serdülő Jézus szembenézett a
vallási közösség eseményeivel és a társadalmi élet elkötelezettségeivel;
ahogy ácslegényként Józseffel együtt dolgozott, ahogy sajátos módon
részt vett az Írások meghallgatásában, a zsoltárimádkozásban, és a
mindennapi élet megannyi szokásos dolgában. Az evangéliumok a maguk
visszafogottságában nem említenek semmit Jézus ifjúkoráról, rábízzák ezt
a feladatot szeretetteli képzeletünkre. A művészet, az irodalom, a zene
járta be a képzeletnek ezt az útját. Bizonyára nem nehéz elképzelni,
ahogy az anyák megérezhették Máriának a fia iránti törődő szeretetét. És
az apák mennyi mindenről tudomást szerezhettek József, az igaz férfi
példájából, aki életét arra áldozta, hogy eltartsa és védelmezze
gyermekét és jegyesét – a családját – főként a nehéz helyzetekben. Nem
is beszélve arról, hogy a gyerekek mennyi bátorítást nyerhettek volna az
ifjú Jézustól, hogy megértsék legmélyebb hivatásuk ápolásának szükségét
és szépségét, továbbá hogy merjenek nagyot álmodni.
Jézus ápolta
a hivatását, amiért az Atyja elküldte őt. Soha nem keseredett el, hanem
növekedett a bátorságban, hogy előbbre jusson a küldetésével. Bármely
keresztény család – ahogy Mária és József tették – mindenekelőtt
befogadhatja Jézust, hogy meghallgassa, beszéljen vele, vigyázzon rá,
védelmezze, és együtt növekedjen vele, és így tegye jobbá a világot.
Készítsünk helyet a szívünkben és a mindennapjainkban az Úrnak. Ezt
tette Mária és József is, és egyáltalán nem volt könnyű nekik, mennyi
nehézséggel kellett szembenézniük! Az övék nem egy színlelt család, nem
egy irreális család volt.
A názáreti család kötelez bennünket,
hogy felfedezzük a család, minden család hivatását és küldetését. És ami
harminc év alatt Názáretben történt, az megtörténhet velünk is: a
szeretetet, és nem a gyűlöletet honosítjuk meg, a kölcsönös szeretetet
tesszük közössé, és nem a közömbösséget és az ellenségeskedést. Nem
véletlen tehát, hogy a Názáret név jelentése „Az, aki megőriz”, miként
Mária is, aki az evangélium szerint „megőrizte ezeket a dolgokat
szívében” (Lk 2,19.51). Attól kezdve, valahányszor egy család megőrzi
ezt a titkot, legyen akár a világ legszélén is, ott Isten Fiának a titka
működésben van. Jön, hogy megváltsa világot. Ez a család nagy hivatása:
helyet készíteni Jézusnak, aki eljön, befogadni Jézust a családba, a
gyerekek, a férj, a feleség, a nagyszülők személyében. Jézus ott van.
Fogadjuk be őt, hogy növekedjünk lelkileg ebben a családban. Az Úr adja
meg ezt a kegyelmet a karácsony előtti utolsó napokban. Köszönöm –
fejezete be katekézisét Ferenc pápa.
A katekézis után Ferenc pápa
felhívással fordult a zarándokok felé, hogy imádkozzanak vele együtt az
elmúlt napokban az ausztráliai Sydneyben és a pakisztáni Peshawarban
történt embertelen terrorcselekmények áldozataiért. Az Úr fogadja be az
elhunytakat békéjébe, erősítse a családtagjaikat, és térítse meg az
erőszakhoz folyamodók szívét.
Forrás és fotó: Vatikáni Rádió
Magyar Kurír
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése