József királyi herceg és a korondi székely

A téli nyomorúság, a nehéz kará­csonyidő minden esztendőben kicsihol valami meleg, bensőséggel teljes históriát, amely a szegények szeretéséről, érző szívekről beszél. Ez a tél virága, amely úgy fakad, mint a leg­szebb tavaszi hajtás... Idén is termett egy kis történet, amely mintha egy karácsonyi regéből kihasított ünnepi vers volna. A király­firól szól meg a szegény emberről, aki a ki­rályfival találkozott... Ezúttal a találkozás valóban meg­történt.

József Ágost főherceg (1872-1962)

József királyi herceg ugyanis gyakran járt gyalog, szinte ismert alakja a budapesti előkelő belvárosi utcáknak. Tegnap is gyalogszerrel indult el a Várból, hogy a pesti oldalra sétáljon. A Lánchíd budai fejé­nél ott állongott egy hatalmas szál székely, szürke darócban, nehéz csizmában. A hátán portékával teli zsák. Szőttesek, hímzések, taplósipkák, más apróságok halmozódtak össze, melyek a Székelyföld fiainak keze alatt termettek. A derék székely megszólított min­den embert, kínálgatta portékáját, de mi tűrés-tagadás, rossz volt a vásár, nem nagyon vet­tek az emberek, hiszen a pesti bugyellárist is kikezdte a nagy szegénység. Egyszerre csak szembe kerül vele a királyi herceg s a székely megszólítja:

- Tessék karácsonfiát venni, vitéz gene­rális uram!

- József királyi herceg megállott és kiválasz­tott egy apróságot. Aztán zsebébe nyúlt és egy papirosbankót nyomott a székely atyafi markába. A székely vissza akart adni, de a királyi herceg mosolyogva leintette:

- Hagyja csak, úgyis rossz idők járnak Székelyföldre!

Ezzel otthagyta a székelyt, akit nyomban körülvettek a járó-kelők és megmagyarázták neki, ki volt az a sugárnövésű generá­lis. A székely csak akkor hitte el, hogy királyi herceggel beszélt, amikor szétbontotta a ban­kót. Mert a bankjegy százkoronás volt. 

A székely elmondotta aztán, hogy Balázs Balázs­nak hívják, s Udvarhely vármegye Korond községből való. A nagy szegénység űzte őt föl a fővárosba, ahol olyan szerencséje akadt, hogy egy királyi herceg csapott vásárt vele. 
(Csíki Lapok, 1914. január 1. - Újra közölve a Krisztus világa 2015. januári számában.)

Ajánló: Gárdonyi Géza, Csordásék karácsonja