Heti Válaszban (Mennyei… 38–41. o.)
Csókay András idegsebész nyilatkozik, aki ebben az évben öt gyermeke
közül elvesztette a legkisebbet, Marcit, aki a tizedik születésnapján
egy epilepsziás roham következtében beleszédült a medencébe, és
belefulladt a néhány centis vízbe. Elmondta: „Noha hívő kereszténynek
tartottam magam, ebben a helyzetben úgy álltam ott, mint hitetlen Tamás:
megremegtem. Ha magyarázatot nem kértem is, kegyelmet, azt igen, hogy
valahogy kibírjam ezt a borzalmas veszteséget… csak jó másfél hónapja
tudtam kimondani: nem tudok mit kezdeni ezzel a helyzettel – Uram,
csalódtam benned. Amint ezt ki tudtam mondani, magasabb szinten indult
meg az imádságban a társalgás, közelebb kerültem az Úrhoz, és sok
tekintetben választ kaptam a történtekre.” Az idegsebészt meditációs
imádság közben transzcendens élmény érte: úgy érezte, kisfia szól hozzá:
„Nyugodj meg, papa, Jézus karjaiba hullottam.”Csókay András arról is beszélt, hogy mindezek után hogyan várja a karácsonyt: „Én, mint úton járó, csak arra vágyom: még közelebb kerülni az Úrhoz, az ünnephez. Eljutni odáig, hogy elmondhassam Szent Pál apostollal: nem én élek, hanem Krisztus él bennem. Nyilván szomorúbb karácsony lesz, de ha a karácsony igazi értelmére összpontosítunk, a mélyben meg kell jelennie valami – nem e világi – örömnek is. Hiszen a Megváltó eljövetele, a megváltás tette mutatja a kiutat ebből a szenvedéssel teli helyzetből. A többi gyerekünk és a kicsi unokánk miatt is odafigyelünk arra, hogy a karácsonyi időszakban felmerülő örömöket észrevegyük. És jó, hogy ez így van. Egy alapszomorúság reggel, délben és este persze elborít minket, és ez rányomja a bélyegét az adventre is… A kisgyerekes karácsonyvárás különleges öröm – ez most nincs…. Ám bármilyen nehéz helyzetben élsz, a te döntésed, hogy a sötétséget választod, vagy a fény felé fordulsz. A hívő ember hatalmas lehetősége, hogy képes tudatosan dönteni a világosság mellett.”
MK
Ajánló:Aki ma is bátorít, dr. Csókay András
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése