Kanadai cég veszélyezteti a világ legismertebb hun királysírját, az
észak-mongóliai Nojon últ (oroszosan: Noin ula). A kétezer éves sírokat,
amelyeket még a sírrablók sem tettek tönkre, most arany kitermelő cégek
akarják eldózerolni. Az úgynevezett nojon úli lelőhely 1924-ben Peter
Kozlov ásatásai vált világhírűvé, a tudomány akkor tudta meg, hogy a
hunok milyen páratlan kincseket hagytak maguk után.
A szenzációs leletek a környékbeli bányászok kutatásai révén tárultak
fel, akik megpróbáltak a közelben aranyhoz férkőzni. Jelenleg egy
kanadai székhelyű cég próbálja kitermelni az ott lévő közel 45 tonna
aranykincset, akik nem riadnak vissza attól sem, hogy a sírokat
lerombolják, hogy az alatta lévő aranyhoz hozzájussanak. A mongoloknak
most választani kell, hogy mi a fontosabb, a bányászatból származó
bevétel, avagy őseik sírjai. Úgy tűnik, hogy a közvélemény a sír
megmentése mellett sorakozott fel, közösségi oldalakon hívják fel a
figyelmet az ügy fontosságára,de rendszeresen cikkeznek a lapokban
arról, hogy milyen veszélyes lenne ennek a különleges kulturális
örökségnek az elpusztítása.
Első feltárások
Nojon úl és
környéke a belső-ázsiai országban 1912-től vált ismertté, amikor a mai
Ulánbátortól északra 130 kilométerre fekvő Haraa-folyó forrásánál, Nojon
úl nevű helyen aranyat találtak burját szakemberek. A keresés közben
rábukkantak egy nagy temetkezési helyre és az egyikbe beleástak. A
szakemberek azonnal értesítést küldtek az orosz akadémikusoknak, de az
első világháború miatt figyelemre sem méltatták a felfedezést és
ásatásra nem került sor. 1924-ben azonban Peter Kozlov vezette
távol-keleti expedíció meglátogatta a helyszínt és több mint 200
sírhelyet számolt össze. Megkezdődött a feltárás, ahonnan csodás leletek
kerültek elő. Kozlov volt az, aki megállapította, hogy a hunok
emlékeiről van szó.
Leletek és sorsuk
A sírokból nagyon
sokféle tárgy került elő, ezek között voltak kínai lakkcsészék,
bronztükrök, edények, hatalmas hombárok, amelyben gabonát tároltak. A
sírból köles szemek kerültek elő, amely arra hívta fel a figyelmet, hogy
a hunok nem voltak nomádok. A fagyos talaj konzerválta a sírt, ezért
onnan épen maradt ruhák, hajfonatok, illetve nemez darabok kerültek elő.
Néhány nemezszőnyeg darabot is találtak, amely hasonlít az altaji kazak
szőnyegek formavilágára. A leletek nagy részét Szentpétervárra
szállították az orosz feltárók, az ott talált ezüst és aranykincseket –
Geleta József szerint – széthordták.
A hun ruhák szabása máig
tanulmányozható az Ermitázs Múzeumban, Szentpéterváron. Kiderül, hogy az
megegyezik a későbbi lovas népek öltözetével. Különös egybeesés lenne,
hogy Attilának a ruháját a nojon úli hun sírok ruhájához hasonlóan
ábrázolja a Képes Krónika? A sírokban lévő hajfonatokat a hun előkelőt
sirató hivatalnokok és szolgák hagyták hátra. A kínai források szerint
levágott hajtincsükkel gyászolták az elhunytat.
Egységes szerkezet
A
Nojon uuli sírok szerkezete megegyezik a többi, nemrégen feltárt hun
előkelő sírokéval. A mongol régészek szerint ezeket szabvány szerint
készítették. A sír bejáratát kővel rakták ki, a sírgödröt magát mélyre
ásták, van olyan, ahol eléri a 20 méter mélységet. A sírokba elhelyezett
tárgyak is nagyjából hasonlók: ékszerek, a mindennapi viselet tárgyai,
fegyverek, feláldozott állatok.
Obrusanszky Borbála
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése