2024. 02. 15.

Jean Guitton - A tisztitótűzről 2.

Jean Guitton - A tisztitótűzről 2. - Ki ne érzett volna már a legnagyobb boldogság pillanataiban szomorúságot annak múlandósága miatt, vagy amiatt, hogy ezt másokkal nem tudja megosztani; kit ne szomorított volna el annak tudata, hogy ez az állapot nem tarthat örökké? Ki ne ismerné a lélek nyugalmát egy nehéz pró
batétel alatt, vagy egy olyan fájdalom örömét, amelyről tudja, hogy Istentől való?

Azok a kegyelemben gazdag lelkek, akik átélhettek misztikus élményeket, mindenki másnál jobban ismerik az öröm és a fájdalom titokzatos elegyét. Minél mélyebbre hatol a fájdalom, annál magasabbra tör az öröm ebből a hasadékból. A vezeklőktől tudjuk, milyen mérhetetlen béke áradt szét bennük a legnagyobb nélkülözések közepette.

Ezért van az, hogy – amilyen mértékig Isten engedi – majdhogynem keresik a fájdalmat: saját akaratuk teljes alárendelésével jutnak el ahhoz a boldogsághoz, amely az önfeladásból származó szabadságból születik. Ezeknek a tényeknek az analógiájára próbáljuk meg felfogni, hogy mi megy végbe a tisztítótűzben Szenvedő Lelkekben.

A titokzatos tűz maga Isten, akinek a jelenléte bár érezhető, de a vele való egyesülés még nem lehetséges. Ebből a szemszögből a tisztítótűz az érlelődés állapota (talán csak egyetlen pillanat, amelyet – ha a minőséget a mennyiséggel helyettesítjük be – csak napokban vagy években tudunk kifejezni), amelyben lényünk a fájdalom által megtisztul. Itt folytatódik jobbá, nemesebbé válásunk folyamata, amelyet már földi életünk során is beteljesíthettünk volna; és amelynek során már nem fenyeget bennünket az a veszély, hogy nem élünk a kínálkozó alkalommal.

„Kínokon” csak azt a fájdalmat kell érteni, ami a lelkiismeret-furdalásunkból fakad: a többi nem szolgált rá, hogy ezzel a szóval illessük, hiszen olyan boldogság kíséri őket, amelyet csak a szentek ismernek. Milyen kifejező alázatos reménységében a Sainte-Beuve által de Saci úrnak tulajdonított utolsó felsóhajtás: „Ó, boldogságos tisztítótűz!”

A tisztítótűz időtartamát emberi mértékkel mérjük, ahogy ez a tökéletességet nélkülöző természetünknek megfelel. Közben azt súgja az értelmünk, hogy itt másfajta időszámításról lehet szó: az akadály nélküli előrehaladás, a kínok nélküli megtisztulás, a lázadás nélküli szenvedés idejéről: egy olyan időfogalomról, amelyben csak a fejlődés létezik. Kell lennie egy olyan időszaknak, amelyben az emberi lélek önként vállalt sorscsapásokkal küzd meg; egy olyan időszaknak, amely semmit nem ront el, inkább megjavít; amelyet nem terhel meg sem az emlékezés egy szörnyű múltra, sem pedig a jövőtől való félelem: ugyanis minden pillanata egy

még szebbe torkollik, hiszen mindegyik egyre nagyobb bizonyosságot hoz az üdvösségről. Saját tapasztalatunkból tudjuk, hogy a szenvedésnek két fajtája létezik.

Ha egy sorscsapás ér bennünket, fogadhatjuk abban a tudatban, hogy a megtisztulásunkat szolgálja: ez a katarzis földi leképezése, ahogy ez a tisztítótűzben végbemegy. De az ember be is zárkózhat a fájdalmába, tiltakozhat, fellázadhat ellene. Ez a lázadás változtatja aztán a fájdalmat gyötrelemmé.

A tisztítótűzben átélt szenvedés az első fajtához tartozik. Ezzel szemben a pokol a magába zárkózó és elhatalmasodó fájdalmat jelenti, ahol nem fogadja el a szenvedést a lélek. Az örök szeretet elvére épül az a három állapot, amelyet mennynek, tisztítótűznek és pokolnak nevezünk. Ahol ezzel a szeretettel semmi nem szegül szembe, ott az tiszta fényként jelenik meg, és tökéletes örömet hoz. Ahol észleli az ellenállást, ott tűzzé változik. De itt is két lehetőség van.

A tisztítótűz esetében az ellenállás passzív, olyasmi, mint a „lélek reumája”, mint egy betegség, bénult állapot. A másik esetben aktív ellenállásról van szó, amely uralja a lelket, igent mond a Gonoszra, és lázad. A tisztítótűz az öröm tüze, a pokol tüze pedig a kínoké. A szeretet körülvesz bennünket: rajtunk múlik, hogy fénnyé vagy tűzzé változik.

-         -  folytatjuk –


Függelék részek:

Élményeim a Szenvedő Lelkekkel – Függelék 1.

Élményeim a Szenvedő Lelkekkel – Függelék 2.

Élményeim a Szenvedő Lelkekkel – Függelék 4.

Jean Guitton - A tisztitótűzről

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése