A reménykeltő, számomra kottasort idéző zöld színű cím alatt a kézdivásárhelyi Bod Péter Tanítóképző képzőművész tanárnőjének, Szabó Krisztának a nevét találjuk, akinek ötletes, a versek képi világát megteremtő versillusztrációi a gyermekeket is belekapcsolják az alkotó munkába, hogy színes ceruzájukkal kiszínezzék a rajzotokat!
Amikor elolvastam az első verset, az Ajánlás címűt – „Tollamat,/ mint ekét,/ földünknek/ legszebbik/ nyelvébe/ akasztom,/ s egyszerű,/ felszíni, porhanyó/ szavakból,/ gyerekek/ részére,/ mint élet/ barázdát,/ s benne az/ Ideált,/ szeretve/ átadom.” – a nagy meseíró Benedek Elek verssorai jutottak eszembe: „Jézus tanítványa voltam, / Gyermekekhez lehajoltam, / A szívemhez felemeltem, / Szeretetre így neveltem.”
Milyen csodálatos! Közel 100 év múltán Csíkszeredában Jézus tanítványa, Jézus földi szószólója másként, más szavakkal, de ugyanolyan mélységes szeretettel szól a gyerekekhez. De nem is szólhatna másképpen, ugyanis a gyerekeknek írni, a gyerekeket nevelni, tanítani csak szeretetből szeretettel lehet. És úgy cselekszik, épít lelkeket és templomot, hirdeti az igét, ír gyermekeknek és felnőtteknek Kozma atya is.
Szép, magyaros, hangsúlyos verselésű sorokban szól a gyermekekhez és hozzánk felnőttekhez is a költő pap bácsi.
Tiszta lélek, jó humor, játékos kedv, finom üzenet árad a kis kötet verseiből, és késztet az együttolvasásra, a kisgyerekekkel, az unokával, késztet a vers mondogatására. Mert a vers, ahogyan egy kisgyerek mondta Kányádi Sándornak, a vers az, amit mondani kell.
Befejezésül, hadd álljon itt a népi mondókák ritmusában írt Családi kép című vers, amelyben benne van múltunk, jelenünk és jövendőnk, és amelynek üzenetét a szerzővel együtt szívből kívánom minden családnak.
Perzsaszőnyeg, kisgyerek,
Lovacskáznak emberek.
Felnőttek közt kis apród,
Diktálja az iramot.
Ugrabugra, nyihaha….
Most indul a csatába.
Apa hátán, vendégén,
Húszár lett a kislegény.
Széles mosoly, nevetés,
Csatát nyert a szeretés.
Borbáth Erzsébet
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése