Egy messzi keleti város elé érkezett egy jámbor bölcs. A kapuk már zárva voltak. Hiába zörgetett, senki sem nyította ki. Étlen-szomjan a szabad ég alatt kellett az éjjelt eltöltenie. De így gondolkodott: "Amit Isten küldött, csak jó lehet." - és távolabb a várfal mellé lefeküdt. Közelében egy csacsi állott, nem messze tőle egy mécses pislákolt. A tájék nem volt valami biztonságos. Nemsokára vihar jött és eloltotta a mécs lángját. Oroszlán támadt a szamárra és széttépte. Erre felébredt a bölcs, egyedül volt és így szólt magában: "Amit Isten küldött, csak jó lehet." Nyugodtan várt a hajnalpírra, s amikor megvirradt, a kapuhoz ment,de azt tárva találta. A várost kirabolták, feldúlták. Rablócsapatok támadtak rá az éjjel, lakosait felkoncolták vagy foglyul ejtették. Ő megmenekült.
**
Nem megmondtam, - szólt magában - hogy amit Isten küldött, csak jó lehet? Csak hajnalban tudjuk meg, miért tagadott meg valamit este.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése