"Egy ország vérben áll"

Muhi - emlékhely

A muhi csata 1241. április 11-12-én, az 1241-42-es tatárdúlás döntő ütközete, a mongolok (tatárok) főseregét vezető Batu kán (1207-1255) győzelme IV. Béla király (1235-70) serege ellen. Miután a magyar hadsereg legnagyobb része összegyűlt, a király Csák Ugrin kalocsai érsek ösztönzésére elhagyta Pestet és a tatárok ellen indult. E hírre Batu kán magához rendelte szanaszét portyázó csapatait, és a lassan visszavonuló tatárhadat a Sajó bal partján Külsőböcs mellett a Hernád és a Takta közötti területen központosította. Vele szemben április 8/9-én, a Sajó jobb partján Ónod és Muhi környékén a magyar haderő (15-20 ezer fő) ütött tábort, s táborát szekerekkel védte. Nem rombolta le a Sajó egyetlen hídját, csak őrséget állított melléje, mert ezen akart átkelni, hogy a tatárokkal megütközzék. A táborban a magyar sereg veszedelmesen összezsúfolódott, a sátrak kötelei egymást érték. A könnyűlovas, mozgékony mongolhad támadása ellen szekérvárat alakítottak ki, ahol a magyar sereg összezsúfolódott, a sátrak kötelei egymást érték, s a mongol támadáskor, a döntő pillanatban a magyar hadsereg nem volt képes kifejlődni, harcrendbe állni.

Egy orosz szökevény jelent meg a magyar táborban és elárulta a mongolok tervét.
A készülő éjszakai támadás hírére IV. Béla öccsét, Kálmánt küldte a híd védelmére, kihez Ugrin érsek csatlakozott. Éjfél táján érkeztek a hídhoz, s ekkor már számos tatár kelt át a hídon, de közelharcban visszavetették őket a másik partra. Ezután megerősítették a híd őrségét, és felváltva ezer ember virrasztott a templomosok csapatával együtt. A többi csapat a győzelem hírére megelégedve mulatni kezdett, majd aludni tért. Közben az éjszaka leple alatt Batu egy új átkelőt építtetett és megkezdte azon az átkelést.

A muhi csata vázlata

Batu serege még napkelte előtt támadott, de most már kőhajító gépeket is bevetett a folyó túlpartján működő magyar számszeríjászok elűzése, távol tartása érdekében. Sikerült visszaszorítania a hídőrséget és a régi hídon átkelt a Sajó jobb partjára. Reggel 8 órára a magyar haderő körül volt zárva. Kálmán herceg és Ugrin érsek vezette magyar seregek, a templomosokkal az oldalukon sikerrel vették fel a harcot Batu ellen.

A főerők összecsapása a hídnál órákon át tartott. Ugrin és Kálmán csapata hősiesen küzdött. A tatárok nagy veszteségeket szenvedtek a jobbszárny késlekedése miatt. Csata közben lelte halálát Batu páncélos testőrségének 30 tagja, valamint hadnagyuk, Bakatu is. A kínai évkönyvek szerint Batu visszavonulásra gondolt.

Ezalatt a Szubutaj (1176-1248) a legjobb terepismerő által vezetett mongol csapatok a jobbszárnyon a Sajón gázlót találtak, amin átkeltek. A magyar seregnek ekkor már kétirányú támadást kellett kivédenie, így Batu főerői egyre nagyobb számban tudtak átkelni a hídon. Kálmán herceg és Ugrin érsek dandárjaikkal kétségbeesett hősiességgel harcoltak. A templomosok mind egy szálig elestek, Kálmán és Ugrin súlyosan megsebesülve kénytelen volt visszavonulni.

A királyt üldöző mongolok

A csata végkimenetelét végül a mongol erők jobbszárnyán érkező Szubutaj lovas egységei fordították a mongolok felé.  Végül felülkerekedtek, és felgyújtották a tábort. A magyar sereg menekülni volt kénytelen, Kálmán herceg később belehalt sebeibe.

A küzdelem ennek ellenére egész nap tartott, a tábor védelme még a folyamatosan menekülők nélkül is elég erős lehetett, mert Dzsuvajni perzsa történetíró szerint a királyi sátor mongolok általi elfoglalása után sem szűnt meg a harc, a magyarok ellenállása, sötétedésig még így sem került teljesen a mongolok kezébe a tábor.

Elesett Mátyás esztergomi, Csák Ugrin kalocsai érsek, Gergely győri, Jakab nyitrai, Rajnald erdélyi püspök, Eradius bácsi és Albert esztergomi főesperes, Miklós nagyszebeni prépost, Tomaj Dénes nádor, Serafil fia András országbíró, Rátót nemzetségbeli Domokos tárnokmester, Gutkeled Miklós horvát-szlavón bán, jóformán az egész templomos csapat és a sereg nagyobb része. A királynak és kíséretének, Bertalan pécsi püspöknek sikerült kitörnie és elmenekülnie. Benedek váradi püspök nem érkezett meg időben. A csata következményeképpen Magyarországnak a Dunától Keletre fekvő része a tatárok prédája lett, az ország 1241-42-ben több mezei hadat nem tudott kiállítani, de a várakba húzódott katonaság számos helyen sikerrel harcolt a támadókkal.
A mongol dúlás után megszabadult Magyarország.

Ögödej nagykán 1241 végén meghalt, ezért a nagykánt választó kurultájon Dzsingisz kán valamennyi leszármazottjának kötelezően jelen kellett lennie. Így 1242-ben Batu kán Bulgáriában találkozott a Dalmáciából érkező Kadan seregével, aki IV. Bélát üldözte. Havasalföldön egyesültek a többi seregrésszel és hazaindultak.