XXIII. János pápa kamarása, Guido Gusso a pápákról készült hanganyagok digitalizálását bemutató sajtótájékoztatón elmesélte, hogyan „szökött ki” a pápa rendszeresen a Vatikánból. A Vatican Insider ismerteti történeteit.
A pápák hangja címen megrendezett sajtótájékoztatón Gusso elmesélte, hogy a XXIII. János pápa megválasztását követő napokban együtt sétáltak a vatikáni kertekben. A nyolcadik napon a pápa így szólt hozzá: „Mindig ugyanaz az útvonal! Vigyél el a Gianicolóra, a Villa Borghesébe!” „De Szentatyám, azt nem lehet” – válaszolta megdöbbenve a kamarás. „Hogyne lehetne! Menj el a kocsiért és induljunk!” A vatikáni csendőrség teljesen összezavarodott, nem tudták, hová tűnt a pápa.
Ugyanez történt Castel Gandolfóban: kinyittatott egy addig zárva tartott kaput, majd néhány nap múlva, amikor az őrök már megszokták az új helyzetet, kiszöktek rajta autóval. A közeli Vivaróba mentek, ahol az emberek felismerték, üdvözölték. A hazafelé vezető úton már tömeg várta, kiáltoztak: „Éljen a pápa!” A csendőrség, az olasz rendőrség és a svájci gárda nehezen tért magához a döbbenettől, a kaputól a villa bejáratáig szemrehányó tekintetek kísérték őket. Néhány nappal később a kamarás levelet kapott az olasz rendőrségtől, amelyben tudatták, hogy feljelentették. XXIII. János kérte, hogy olvassák fel neki a levelet, majd nevetésben tört ki.
Rómában sokszor kiszöktek, meglátogatták például az angol nagykövetet, aki kórházba került, máskor elmentek egy újságíróhoz... Legtöbbször a pápa Chrysler Cadillacjével mentek, néha pedig a kamarás autójával.
Gusso hozzátette: a csendőröket ugyan sokszor zavarba hozta a pápa ezekkel a kiruccanásaival, de velük is nagyon kedves volt. Felelevenített egy jelenetet, amikor egy 24 éves fiatal csendőr panaszkodott neki, hogy meg akar házasodni, de nincs pénze az esküvőre. Gusso elmesélte ezt a pápának, aki felajánlott rajta keresztül annyi pénzt, amennyiből meg lehetett rendezni a vendéglátást.
A vatikáni protokoll már kezdettől fogva zavarta Roncallit, számos intézkedéssel szembeszállt. Azonnal eltörölte a lábcsókot, és nem ült fel a hordozható pápai trónusra sem. Amikor először ráült, azt mondta, hogy szédül, és úgy érzi magát, mint amikor kisgyerekként a nagybátyja vállán ült.
Idős korában kezdett angolul tanulni a kúria egy ír papjától. Azt akarta, hogy a kamarása is megtanuljon angolul, be is íratta őt a British Schoolba. Volt azonban egy probléma: az órák este kilenckor kezdődtek, és neki akkor épp a vacsorát kellett volna felszolgálnia. A pápa azonban megoldotta a problémát: előrébb hozta a vacsora időpontját.
Amikor megérkeztek Roncalli pápa festményei Bergamóból, a munkások néhányat túl magasra, néhányat pedig túl alacsonyra tettek. XXIII. János azt súgta kamarásának: „Szólj, hogy hagyjanak itt kalapácsot, szöget, létrát!” Pár nappal később áthelyezték a képeket: Gusso állt a létra tetején, a pápa lentről tartotta a létrát és irányította Gussót, hogy mennyivel tegye lejjebb, illetve feljebb a festményeket.
Amikor a L’Osservatore Romano igazgatóhelyettese jött, hogy átnézze beszédei vázlatát, szokás szerint letérdelt az íróasztal elé. Roncalli pápa megdöbbent ezen és rászólt: „Maga mit csinál? Üljön le!”
Gusso beszámolt arról is, hogy a Kúriában olykor bizalmatlanul szemlélték a „jó pápa” lépéseit. Amikor Geoffrey Francio Fischer anglikán prímást fogadta, nem küldtek fényképészt, ezért ennek a találkozásnak nincs is nyoma a fotókon. Egy másik esetben egy fiatalember, aki Castel Gandolfóban dolgozott, házasodni készült. A pápa segíteni akart anyagi helyzetén, ezért kérte, hogy vegyék fel a Vatikáni Múzeumokba. Elsőre nem vették fel, másodjára sem. Háromszor kellett szólnia, hogy teljesítsék a kérését.
Guido Gusso végül megállapította: Ferenc pápa hasonló ember, mint XXIII. János: jó ember, figyel a szegényekre és az alázatosokra.
Magyar Kurír
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése