A Magyar Nemzetben (2015.01.09. - 7. o.) Lukács Csaba Mindennapi őrültségeink címmel leszögezi: a Charlie Hebdo
szatirikus lap szerkesztőségében történt, tizenkét ember halálával járó
hidegvérű mészárlás barbár dolog, jóérzésű ember számára felfoghatatlan
cselekedet. A cikkíró azonban föltesz néhány kérdést: „Belefér-e a
szólásszabadságba a provokáció, és hol a határ a bátor vicc és az
ízléstelen, másokat tettre serkentő gúny között? Szabad-e tréfálkozni
valakinek a hitével? Van-e érdemi különbség az erőszak áldozatán való
nevetés és az öreg, beteg egyházfőn való élcelődés között?
A másik
fontos kérdés Európa identitása. Ha egyik oldalról folyamatosan
leépítjük a zsidó-keresztény gyökerekre emlékeztető hagyományainkat,
mert másokat – például a mozlimokat – sértheti a kereszt, a vallásos
tartalmú karácsony vagy éppen egy nemzeti zászló, akkor miért lepődünk
meg, ha bepöccennek azon, hogy a hitükkel viccelődünk a
Mohamed-karikatúrákkal?” Lukács rámutat arra, hogy a különböző
vallási-kulturális hátterű emberek másképp reagálnak ugyanarra a
dologra. „Egy vallásgyalázó rajz láttán egy szekularizált keresztény
megvonja a vállát, vallásos társa esetleg bajszába dörmögi nemtetszését,
de egy radikális iszlámhitű előveheti a Kalasnyikovot is… Úgy tűnik,
egyszerűen áthidalhatatlan különbségek vannak vallások és kultúrák
bizonyos rétegei között, és csak azt tudomásul véve lehet valamit
kitalálni, ami közelebb hoz minket egymáshoz.” A szerző idézi a bibliai
eredetű mondást: „Ki szelet vet, vihart arat.” (Óz 8,7) Hozzáteszi:
„Lehet azon vitatkozni, hogy ki kezdte az egészet, és ki volt, aki csak
visszaütött, de nagyon úgy tűnik, mindannyian benne vagyunk egy
tornádóban.”
Ajánló: A LIBERTINIZMUS CSŐDJE - a párizsi tömeggyilkosság!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése