Ráduly Róbert üzenete

Ez az előszó Domokos Pál Péter Rendületlenül című könyv újra kiadásában jelent meg, amely Csíkszereda polgármesterének, Ráduly Róbert Kálmánnak szellemi végrendelete is: "Márton Áron legyen utat mutató apostolunk, maradjon nehézségeinkben mentsvárunk, adjon erőt, hogy legyőzzük kételyeinket, fel tudjunk nőni a feladathoz, életútja legyen és maradjon örök példa mindannyiunk számára." 

***

«Sok érdekes följegyzés található az általános gazdasági helyzetről, az egyházközség és egyháziak anyagi kérdéseiről, nehézségeiről, személyi vonatkozásairól, az egyházközség lelki ????? életének adatai azonban nem jegyeztettek fel. Pedig ez a Historia Domus elsődleges anyaga.»  

1939. május 19.                        + Áron pp.

Tisztelt olvasó!

A mottóul választott szavakat Márton Áron nem sokkal püspökké szentelését követő csíkmegyei körútja során írta a csomafalvi egyházközség történetét rögzítő könyvbe. A könyvbe amely sok száz és ezer társához hasonlóan elzárt némaságában őrzi a székely közösség szenvedéstörténetének jelenkor által alig ismert fejezeteit. A könyvbe ahová a székelység két világháború közötti kiváló harcosainak egyike a homoródlövétei születésű a millennium évétől tizenhárom esztendőn át Csíkszeredában segédlelkész és hitoktató, a történelmi Csíkvármegye függetlenségpárti vezéregyénisége Török Ferenc esperes plébános az impériumváltás és világháború okozta helyzetről a következőket jegyezte fel: 
     „Az egyszer pocsolyába ejtett drága mívű ékszert nagyon nehéz régi fényébe visszaállítani, különösen ha az iszap rákövesedett. Ha egy-két utód nem tartja helyesnek azt, mit az előd teljes lélekkel ajánlott, akkor az utánuk jövő lelkipásztor véres verejtéket izzadhat, míg valamire tud menni. 
     Ez az. A véres verejték. A vér és könny. A szeretet és fájdalom vére és könnypatakja. Ebből született meg az a folyam, mely az eucharistiát mindenüvé elviszi csöndes hullámain. És ebben a folyóban tisztul meg a pocsolyába ejtett drága mívű ékszer. Ebben lesz újra villanóssá. Be tudjuk-e újra vezetni ezt a gondatlanságból, talán tudatlanságból beiszapolt drága patakot a csomafalvi rétekre? Isten a megmondhatója! 
Egyet azonban fájdalommal látok. Azt hogy az iszapból mindenféle gonosz növény buján üti fel a fejét. A haragnak, gyűlölségnek mindenféle lándzsás hegyű sássa, az irigységnek sárga virágai, (...) és így tovább.” 
     Török Ferenc 1924 tavaszán Historia Domusba foglalt minden félelme beigazolódott. Lelki erejének, hitének és bölcsességének teljességére szüksége volt a próbatételek elviselésére. A római katolikus iskolák elleni rohamok, folyamatos zaklatás, állandó megfigyelés, feljelentések, házkutatás, hamis vádak, a templom megbecstelenítése, meghurcoltatás. 
     Mi volt a bűne? Az, hogy nem hagyta magára népét, minden erejével és eszközével védelmezte közösségét, egyházát, anyanyelvét. Az, hogy nem törődött bele az önhibáján kívül idegenbe szorult megsemmisítésre ítélt ember kiszolgáltatott sorsába. Az, hogy nem nézte tétlenül a megrészegült nemzetállam megsemmisítő támadásait. Az, hogy nem alkudott, nem törött meg, alázattal vállalta sorsát. Az, hogy igazi pap volt: lelkiatya és vezető, aki nemcsak a szószékről, hanem az utcán, a hivatalban és, ha a helyzet úgy követelte meg, az újságok hasábjain is világgá kiáltotta igazát. Nem önmaga, hanem népe védelmében. 
     Márton Áron csíksomlyói diákként, majd 1924-ben papi működésének első színhelyén Gyergyóditróban közelről láthatta a szomszéd községben szolgálatot teljesítő, Ferenc tisztelendő tevékenységét. A Ferenc tisztelendőét és hozzá hasonlóan több tucat és több száz katolikus papét, akik az impériumváltással gyakorlatilag egyik napról a másikra az egyházi iskolákba, a templomokba és az otthonokba visszaszorult kisebbségi életteret kísérelték meg megvédeni, újfent reményt és hitet nyújtani képes térré alakítani. Ebben az újjáépítkezésben Márton Áronra mindenhol és minden téren lehetett számítani. Gyergyóditrót követő állomásai: Gyergyószentmiklós, Marosvásárhely, Vöröstorony, Nagyszeben, Gyulafehérvár, Kolozsvár. Volt hittantanár, árvaházi tanulmányi felügyelő, püspöki levéltáros, egyetemi lelkész, hitszónok, szerkesztő és csődbiztos is. Önmagának mindig a nehezebb utat választotta, hogy másoknak könnyebb legyen. Amikor két évtizednyi idegen megszállást követően Észak Erdély visszatért az Anyaországhoz Ő a kisebbségi lét nehéz sorsában továbbra is sínylődni kényszerülő Dél-Erdélyben maradt. Jutalmul a negyvenes évek végén berendezkedő hatalom meghurcoltatásai következtek. Megfigyelés, zaklatás, őrizetbe vétel, vallatások, vizsgálati fogság, életfogytiglani börtönbüntetés, majd tizenhárom évig tartó házi őrizet. Az állam legádázabb ellenségét látta benne. A Szekuritáté irattárát őrző szakhatóság szerint a megfigyelésével kapcsolatos iratok összesen 236 kötetet és 77.080 oldal tesznek ki, ebből mintegy hatvan kötet megfigyelési ügycsomó, több, mint másfél száz a lehallgatások szó szerinti leírását tartalmazza, féltucat pedig a postai küldemények ellenőrzésével kapcsolatos. 
     Mi volt a bűne? Az, hogy nem hagyta magára népét, minden erejével és eszközével védelmezte közösségét, egyházát, anyanyelvét. Az, hogy nem törődött bele az önhibáján kívül idegenbe szorult megsemmisítésre ítélt ember kiszolgáltatott sorsába. Az, hogy nem nézte tétlenül a megrészegült nemzetállam megsemmisítő támadásait. Az, hogy nem alkudott, nem törött meg, alázattal vállalta sorsát. Az, hogy igazi pap volt: lelkiatya és vezető, aki nemcsak a szószékről, hanem az utcán, a hivatalban és, ha a helyzet úgy követelte meg, az újságok hasábjain is világgá kiáltotta igazát. Nem önmaga, hanem népe védelmében.

Tisztelt sorstársaim!

    Márton Áron neve az elmúlt huszonöt esztendőben divatossá vált. Általános és középiskolák, kollégiumok, terek, utcák, sétányok, fa és kő kompozíciók, egész alakos vagy éppen mellszobrok állítanak emléket Neki. Ő azonban, amint azt az 1939. május 19-én Csomafalván is megfogalmazta, azt várja el tőlünk méltatlan utódoktól, hogy ne a materiális valóságban, hanem a lelkünkben hordozzuk, szellemiségét kövessük. Csíkszereda megyei jogú város önkormányzata a szükséges lelki, szellemi táplálékot biztosítandó döntött úgy már évekkel ezelőtt, hogy Útravaló sorozatában újra kiadja Domokos Pál Péter néprajzkutató Rendületlenül című Márton Áron Erdély püspöke alcímmel Szegeden 1989-ben megjelent munkáját. Ezúton szeretném városunk polgárainak köszönetét tolmácsolni Domokos Pál Péter örököseinek, akik a székely ifjúság okításához való hozzájárulás szándékával önzetlenül járultak hozzá az újraközléshez. Ugyanakkor hálával gondolok a Csíkszereda Kiadóval való együttműködésemre és minden jó szándékú polgártársamra Isten áldását kérem. 
     Márton Áron legyen utat mutató apostolunk, maradjon nehézségeinkben mentsvárunk, adjon erőt, hogy legyőzzük kételyeinket, fel tudjunk nőni a feladathoz, életútja legyen és maradjon örök példa mindannyiunk számára. Tudjunk Hozzá hasonlóan Szent Márton tours-i püspök szavaival könyörögni az Istenhez. Imádkozzuk közösen: "Domine, si adhuc populo tuo sum necessarius, non recuso laborem. / Uram, ha népednek még mindig szüksége van rám, nem futamodom meg a munkától, a bajtól, a szenvedéstől."

Ráduly Róbert

Csíkszereda, 2015. május 5.

** 
Ajánló: Kiállnak Rádulyék mellett

Újabb döntésre vár Ráduly és Szőke