Lisieuxi Szent Teréz 1897-ben, tehát
halála évében írta meg Kosztka Szent Szaniszló (1550-1568.VIII.15.) című darabot
egy kolostori ünnepségre. A Gyermek
Jézusról nevezett Terézia nővér saját bevallása szerint ebben a játékban a
saját kívánságát és reményét adta Szent Szaniszló ajkaira: „jót tenni a földön
az ég javára”. A Boldogságos Szűzanya válaszaiban ugyanez a gondolat jut
érvényre. Ne feledjük, hogy röviddel halála előtt írta Kis Teréz eme
csodálatosan finom kis „játékát”, melyet magyar nyelven először közöl a
Vigilia. (Lisieuxi Szent Teréz: Kosztka Szent Szaniszló (Színjáték), Ford.
Possonyi László, Vigilia 1935. III. kötet)
Íme a két jelölt között lefolyt
párbeszéd:
FRÁTER AUGUSTI: Testvérem, te úgy beszélsz, mint egy angyal. Akár meddig el
tudnálak hallgatni.
SZENT SZANISZLÓ: Én is nagyon jól érzem magam a te társaságodban, csak
szemrehányást kell tennem magamnak, hogy náladnál sokkalta többet beszélek.
Hisz annyit tanulhatnék, ha te oktatni akarnál... De azt hiszem, most jobb
lenne, ha elválnánk. Már elég sokáig elbeszélgettünk. Ha megengeded, néhány
pillanatig most egyedül szeretnék maradni, hogy Máriának, az Egek Királynőjének
hálát adhassak azért a kegyelemért, hogy isteni Fiának társaságába beléphettem.
FRÁTER AUGUSTI: Hát ennyire szereted
Máriát? ... Kérlek, beszélj nekem róla!
SZENT SZANISZLÓ (kimondhatatlan gyöngédséggel): A Boldogságos Szűzanyát ... mit is mondhatnék igazában róla? ... Ő az
én anyám!
(Letérdel és mélységesen elmerültnek
látszik. Fráter Augusti tiszteletteljesen figyeli, azután csendesen eltávozik.)
1.) Kicsoda Szűz Mária?
– Mi is azt válaszolhatjuk, Kosztka Szent Szaniszló nyomán: Ő az én anyám, a mi
anyánk, az Egyház édesanyja.
2014. szeptember 14-én, vasárnap nyitották meg Csíksomlyón a Mária-évet. A Szent
Istvánról elnevezett Erdélyi Ferences Rendtartomány kezdeményezésére, a
Gyulafehérvári Érsekség jóváhagyásával jubileumi Mária-évet hirdettek abból az
alkalomból, hogy a kegyszobor 500 éves.
A jubileumi
Mária-év minden egyes napjára Ferenc pápa teljes búcsút engedélyezett. A
Szentszék (Paenitentiaria Apostolica, Prot. N. 386/14/1) dokumentuma szerint
2014. szeptember 14-től 2015. szeptember 15-ig mindennap elnyerhető teljes
búcsú engedélyezett a következő feltételek mellett: szentgyónás, szentáldozás
és imádság a Szentatya szándékára.
A búcsúnyerés napján meg kell látogatni
a csíksomlyói kegytemplomot, részt kell venni a Szűzanya tiszteletére tartott
áhítatosságon vagy egyszerűen magunkban imádkozni Erdély hithűségéért, papi és
szerzetesi hivatásokért, a családok védelméért, imánkat a Miatyánk, a Hiszekegy
és a Csodatevő és Segítő Szűz Mária fohászokkal fejezzük be. Ezt a búcsút fel
lehet ajánlani a megholtakért is. Akik öregség vagy súlyos betegség miatt nem
tudják meglátogatni a kegytemplomot, elnyerhetik ugyanezt a teljes búcsút a
három feltétel mellett, ha a Boldogságos Szűzanya szentképe előtt imádkozva,
lelkileg csatlakoznak a kegytemplomban tartott valamelyik ájtatossághoz.
A Mária-év Szűz Mária üdvtörténeti szerepére és egyéniségére irányítja
figyelmünket, teológiai kifejezéssel a mariológiára. A patrisztika
teológiájában, sőt még a középkorban sem volt külön mariológia. Szűz Máriára vonatkozó
igazságokat egyéb igazságokkal kapcsolva tárgyalták homlíákban, kommentárokban
és monográfiákban. Külön máriológia az újkor elején alakult ki, a 19. században
és a 20. század elején egyre bővült. A mai dogmatikák külön tárgyalják Máriának
az üdvösség szolgálatában betöltött szerepét, az elkülönülés veszélyét pedig
azzal hárítják el, hogy kapcsolatba hozzák Istennek az emberek üdvözítésére
vonatkozó elgondolásaival. Ez a szempont érvényesül az új mariológiákban, és a
II. vatikáni zsinat is arra törekedett, hogy csak üdvtörténeti vonatkozású
kijelentéseket tegyen Máriáról. A
Most én se bocsátkozom teológiai
fejtegetésbe, hanem csak a felfrissítés végett elsorolom, hogy a következő
fejezetekből áll a mariológia: Mária istenanyasága, Az istenanya szüzessége
(virginitas apartum, in partu és post partum), Szűz Mária szeplőtelen
fogantatása, Szeplőtelen fogantatás következménye: Mária szentsége, A
Boldogasszony mennybefelvétele, Szűz Mária szerepe az üdvösség megszerzésében,
Mária szerepe az üdvösség gyümölcseinek kiosztásában, Mária és az Egyház, Szűz
Mária és a többi szentek tisztelete.
2.) A Mária-tisztelet
A tisztelet valaki kiválóságának az elismerése. Vallási
tiszteletről akkor beszélünk, amikor valakinek vallási kiválóságát hódolattal
elismerjük. Egyházunk a szentek tiszteletéről idők folyamán három dogmát
mondott ki. Ezekben a szenteken az üdvözülteket érti, elsősorban Szűz Máriát,
aztán az angyalokat, azután olyan embereket, akiket az Egyház tévedhetetlen
ítélete szentté avatott.
Mivel Isten kiválósága minőségileg más, mint a teremtményeké
(Ő az Abszolutum). Az ő tiszteletét külön névvel jelöljük, imádat (cultus
latriae). Istent imádjuk, ennek lényege annak elismerése, hogy minden tőle
függ, Ő azonban nem függ senkitől és semmitől. Ezzel szemben a teremtmények,
nevezetesen a szentek tisztelete csak egyszerű hódolat (cultus duliae). Mivel a
Boldogságos Szűz Mária méltóságában minden üdvözült teremtményt felülmúl, kiváló
vallási tisztelet, hyperduliae illeti meg. Szent Józsefről pedig cultus
protoduliae-ről beszél a teológia.
2.a) A Mária-tisztelet
alapja. A kinyilatkoztatásból ismerjük, hogy a
megváltás rendjében Isten különös feladatra kiválasztotta, alkalmassá tette és
megdicsőítette a názáreti szüzet, az Istenszülő Szűz Máriát. Ezt szemlélhetjük
az angyali üdvözletben, Erzsébet asszony szavaiban, a Magnificatban, Simeon
próféciájában, a kánai menyegzőn, Jézus keresztje alatt, az egyház születésében
és sorsában. Krisztus teljes megismerésének igénye magával hozta a vele
kapcsolatos személyek jobb megismerését is. Jézus anyjára vonatkozó hagyomány írásba
foglalása később történt, mint Jézus életéről, tanításáról szóló evangéliumoké.
Ennek ellenére az „újszövetségi könyvek Egyházában” az Úr anyjának egészen különös szerepe volt.
Szűz Máriát,
egyedülálló üdvtörténeti rangja ’Istenanyasága’ miatt a katolikus és a keleti
egyházak részesítik
megkülönböztetett tiszteletben. Már a II. században fogalmazódott meg és maradt
ránk a Mária oltalmát kérő imádság: „Oltalmad alá futunk
Istennek szent Szülője, könyörgésünket meg ne vesd szükségünk idején, hanem
oltalmazz meg minket minden veszedelemtől...” Az első nikaiai
zsinat (325) előtti időben a Szűzanyát mint madonnát, vagyis gyermekével együtt
ábrázolták. Üdvtörténeti szerepében tisztelik. Legrégibb képe a
Priscilla-katakombában (2-3. sz.), továbbá Szent Péter és Marcellus
katakombájában (3-4. sz.) látható. Tisztelete különösen tért hódít a keleti
liturgiában. Dicsérete mindennapivá lett, ezt mutatja a Nesztoriusszal
szembeni tömegtüntetés. Az efezusi (III. egyetemes) zsinat 431-ben a
tévtanítókkal szemben megfogalmazta az igaz tanítást: Szűz Mária „Istenanya”, a
második isteni személynek, aki emberi természetünket is felvette, annak az
anyja. A nép, amikor tudomást szerzett a zsinat határozatairól, a Mária
Istenanyaságával kapcsolatos döntésről, örömujjongással fogadta a 160 püspököt és
fáklyás (lampionos) körmenettel kísérte szállásukra, így imádkozva: „Asszonyunk
Szűz Mária, Istennek szent anyja, imádkozzál érettünk, bűnösökért.” A
keresztényüldözések utáni békés időkben, Egyházunk a művészet eszközeivel,
névadással és a szentély apszisában lévő ikonnal, hirdeti Szűz Mária
Istenanyaságát és az egyház életében kapott hivatását. A 6. században már
belevették nevét több más szent neve élén a római misekánonba.
Legnagyobb hullámokat Nyugaton a
középkor végén, a trienti zsinat után és a 20. század közepén vetett. Ave
Maria, Angelus, harangozás (nándorfehérvári győzelem: 1456.VII.22.), szentolvasó
(Szent V. Pius pápa, lepántói győzelem 1571.10.7.), Győzedelmes Királynő –
Rózsafüzér királynéja ünnep, skapuláré, új ünnepek, társulatok, Mária
kongregációk, szerzeteknek és egyéb társulatoknak Mária oltalma alá helyezése, templom
és kápolna titulusok, Mária-oltárok, litániák, kegyhelyek, jelenések (Guadalupe,
Lourdes, Fátima), mariológiai kongresszusok stb.
2.b) Minden
Mária-ünnepünknek nemzeti vonatkozása
van.
Géza nagy fejedelem álma – Ranzani Péter humanista
szerint
Géza
fejedelem tisztán látta, hogy az addigi életforma nem követhető. A kalandozások
sok bajt okoznak Európa népei között. A törzsek önálló kezdeményezései csak a
felmorzsolódáshoz vezetnek. Épp ezért változtatni szeretne a viszonyokon.
Ekkor
Isten Géza fejedelemnek egy álmot küldött vigaszul: “Egy éjjel álmában, csodás fényben ragyogó, gyönyörű asszonyt látott,
akit sok előkelő szűz követett. Ő ezekkel a szavakkal szólt hozzá: Nyugodjál
meg Géza, én Mária vagyok, az az érintetlen Szűz, akiről a keresztény emberek
elmondták neked … Mennyei fény világosít meg, ez elűzi lelked minden homályát.
Megismered Istent, aki téged alkotott. És most tudd meg, ami rejtve van
előtted: fiút szül neked a feleséged, ő királyi rangban uralkodik a magyarokon,
és az igaz Istennek kiváló tisztelője less … Én pedig megígérem neked, hogy érdemeiért,
amelyeket Fiam előtt szerez, a te országodnak védője és különleges patrónája leszek.
Géza álmából felócsudva,
hihetetlen örömre és vidámságra hangolódik, és lelkében elhatározza, hogy minden
részletében el akarja nyerni, amit a Boldogságos Szűz álmában előadott.”
Szent István felajánlása
Szent
István szüleitől hallotta az álmot. Ő pedig egész életében bensőségesen tisztelte
a Boldogságos Szűz Máriát. Ez a tisztelet egész lelkét betöltő, gondolatait, cselekvéseit
irányító, életét alakító vaság volt a számára.
Szent
István király 1038. Nagyboldogasszony ünnepének vigíliján, elsőként a világon,
koronáját (népét és országát) a Boldogságos Szűz Máriára hagyta. Őrá bízta, akinek szívébe és karjára mennyei Atyánk az
ő egyszülött fiát, Jézust adta. Szent István végrendeletével Szűz Mária
gyermekei és országa lettünk. Az országot népével együtt jelentő korona, szent
lett, Istennek átadott. Ezért népünk a
történelemben új küldetést és feladatot kapott. Magyarország pedig
megmaradt Szűz Mária palástja alatt ezer éven át, ahová első és szent királya
ajánlotta. Őseink ezt a felajánlást szent örökségként származtatták nemzedékről
nemzedékre.
A Szentszék is elismerte a Mária-tiszteletnek ezt a nemzeti jellegét, s XIII. Leó pápa 1896-ban külön ünnepet engedélyezett. Szent X. Piusz pápa az ünnepet október 8-ára tette át. 1980-ban II. János-Pál pápa a Szent Péter-bazilika altemplomába a II. Szilveszter pápától kapott - és a bazilika bővítése miatt 1776-ban lebontott - kápolna helyett az új magyar kápolnát október 8-án szentelte fel a Magyarok Nagyasszonya tiszteletére.
A Szentszék is elismerte a Mária-tiszteletnek ezt a nemzeti jellegét, s XIII. Leó pápa 1896-ban külön ünnepet engedélyezett. Szent X. Piusz pápa az ünnepet október 8-ára tette át. 1980-ban II. János-Pál pápa a Szent Péter-bazilika altemplomába a II. Szilveszter pápától kapott - és a bazilika bővítése miatt 1776-ban lebontott - kápolna helyett az új magyar kápolnát október 8-án szentelte fel a Magyarok Nagyasszonya tiszteletére.
2.c) Most is atyáink
hitével tekintünk Nagyasszonyunkra, Máriára. Imádkozó nép
vagyunk. Az év tizenkét hónapjából kettőt, májust és októbert a Szűzanyának
szentelünk. Amíg a májusi vecsernyék gyorsan pergő invokációiban Mária kilétét
szemléljük, addig októberben Máriával Krisztus titkain elmélkedünk. A lorettói
litániát még a német költő fejedelem, Goethe is nagyra értékelte. Azt mondta: „A lorettói litániáért odaadnám az összes
művemet, mert azt mindennap milliók imádkozzák.” A rózsafüzér imádságot
októberi ájtatosságnak is nevezzük, mert a hónap minden napján
imádkozzuk templomainkban. Damaszkuszi Szent János egyházatya már a VIII. században rózsához
hasonlította Szűz Máriát, amikor így ír: „Amiként a tövis rózsát, úgy szülte Judea Máriát”. A középkor Szűz Máriát „Titkos
értelmű rózsa”-nak nevezte, s az angyali üdvözlet elmondott rózsáiból készített
koszorút. A rózsafüzér Krisztus titkainak átelmélkedésére
késztet a Boldogságos Szűz Mária vezetésével, aki egyedülálló módon részese
volt Isten Fia születésének, életének, szenvedésének és dicsőséges
feltámadásának.
Most egy pillanatra képzeljük magunk elé a csíksomlyói
Napbaöltözött Boldogasszony képét is. A Szűzanya fején hármas korona látható és
feje körül 12 csillagból álló koszorú. Jobb kezében jogart, bal karján a kis
Jézust tartja. (Az ikonok három csillagát helyettesíti a hármas korona.
Jelentése, hogy Mária szűz volt a szülése előtt, szűz a szülés alatt és szűz
maradt a szülés után is.) Lába alatt a föld és a félhold, a kígyó és az eretnek
fej, vagyis ő a kegyelem rendjében a bűn és a mulandóság felett áll. Szűz Mária
egész alakját a nap sugarai veszik körül, ami a kegyelemteljesség jele.
A
szobor bal aljától az óramutató járása szerint tekintetünkkel lentről felfelé
haladjunk, ugyanakkor csendesen kezdjük el mondani az Üdvözlégy Mária ima első részét, úgy hogy
Jézus nevét akkor mondjuk ki, amikor tekintetünk a felső csillagig ért. A Jézus
nevének kimondása után az Egyház imáját mondjuk, miközben tekintetünk a jobb
oldalon lefelé halad a szobor aljáig. És így ki is alakult a füzér. Amit az
első részben mondtunk, az Gábor angyal és Szent Erzsébet köszöntésének részei,
olyan üzenet, amely tetőpontját (zenit) a megtestesült Igében, Jézusban éri el,
mert Jézus ennek az imának a központja. Az áldó Jézust balkarján tartó
Istenanyát, aki igent mondott a megváltásra – és akit mi magyarok Asszonyunknak
hívunk –, most szeretettel szólítjuk meg, hogy tekintsen reánk – akik élő
hittel sorakozunk Jézus mögé –, és arra kérjük, imádkozzék értünk bűnösökért most és halálunk óráján. Ez a kép
és ima egyszerre segít bennünket, hogy megértsük azt az elmélkedő imát, amelyet
rózsafüzér imádságnak nevezünk.
Az
elmélkedő vagy benső ima – írja Avilai Szent Teréz – nem egyéb, mint barátság
Istennel, négyszemközti együttlét vele, aki szeret bennünket. Az elmélkedő
imában nem azért mondjuk ki ismételgetve vágyainkat, hogy befolyásoljuk Istent,
hanem azért, mert szeretjük őt. Az elmélkedő imát, a szerető viszonyt kifejező
imát nem lehet könyvből tanulni, hanem gyakorolni kell, elmélkedni kell hozzá.
Eligazítást is azok kapnak, akik szeretnének mindennap elmélkedni, vagyis
Istennel lenni.
„Máriában
a Krisztus-szemlélés fölülmúlhatatlan mintaképét kapjuk. A Fiú arca különös
jogcímen tartozik hozzá. Az Ő szíve alatt formálódott, emberileg hasonló lett
hozzá, ami kétségtelenül még nagyobb lelki bensőséget is jelent. Senki sem
hasonlítható Máriához abban, ahogy állandóan szemlélte Krisztus arcát. Lelki
szemei már az angyali üdvözletkor rászegeződtek, amikor a Szentlélektől foganta
őt; s
a következő hónapokban kezdte érezni jelenlétét, és elképzelni arcvonásait. S
mikor végre Betlehemben világra hozta, testi szemeivel is megpillanthatta a Fiú
arcát, miközben bepólyálta és jászolba fektette (vö. Lk 2,7). Ettől kezdve
tekintete, mely mindig imádó csodálattal volt tele, nem szakadt el tőle.”
(II. János Pál: Rosarium Virginis Mariae, 10. 2002. okt. 16)
Az elmélkedő imádságot gyakorolta az
Úr Jézus. Példáját követték az őskeresztény remeték is. Ők a puszta magányát
választották, hogy elmélkedjék bele magukat az Isten szeretetébe. A kapott
szavak hatását nem annyira tartalmuk magyarázza, hanem a Szentlélek belső,
kísérő működése a hallgató lelkében. Lelki ember volt, akinek egész életét,
minden időben és tevékenységében, lelkivé emelte a Szentlélek működése, akár
szentségek által, akár személyes, benső ihletéssel. A lelki ember az, aki „akár
eszik, akár iszik, vagy bármi mást tesz, mindent Isten dicsőségére cselekszik”
(1Kor 10,31). Minden cselekedetében szabadon, önként, szívből jövően jár el,
szeretetből. Az elmélkedés ismert volt őseink
előtt is. Erről
bővebben: A magyarok hitvilága http://dkjozsef.blogspot.ro/2014/11/a-magyarok-hitvilaga.html
3) Szűz Mária ábrázolása
A Boldogságos Szűz Mária megjelenítése a
keresztény művészetben, a Mária-tisztelet megnyilvánulása. Az Egyház tanítása
szerint Mária
ábrázolásainak tisztelete „jó és hasznos” (DS 600, 1821, 1823).
A Keleti egyház területén alakult ki, s hatott a Nyugatra.
A III. századtól
Mária és a Gyermek Jézus, vagyis a Madonna minden műfajban: freskó,
mozaik, szobor, táblakép (ikon) változatban megjelent.
Mária
ábrázolásának történetét 3 nagy
korszakra szokták bontani: az efezusi zsinat, a képrombolás és a
reformáció. Hatott rá a dogmafejlődés, a búcsújáró helyek kialakulása, a
lelkiségi irányzatok, s az egyes művészek egyénisége.
Tartalmát
tekintve Mária ábrázolása
mindvégig Mária az anya, a szolgálóleány és a királynő
bemutatása.
3.a)
A 431-ben tartott efezusi zsinattól a képrombolásig.
431 előtt Mária ábrázolása
valójában Jézus Krisztus ábrázolása, leggyakrabban Jézus születése és a
Háromkirályok imádása. Az efezusi zsinat kimondta Mária istenanyaságának dogmáját
(DS 251). Szorosan véve a Mária ábrázolás
ezután kezdődött.
Nyugaton a zsinatot követően, 432-440
között készült a római Santa Maria Maggiore-bazilika apszismozaikja: fő alakja
a trónon ülő Mária, ölében a Gyermekkel, körülötte vértanúk és az alapító III.
Sixtus p. (ur. 432-440). Hasonló kompozíció a Santa Maria in Domnica IX.
századi mozaikja.
Keleten a Mária-tisztelet központjai
Palesztina szent helyei (Názáret, Betlehem, Jeruzsálem) és Konstantinápoly,
ahol a VII. században 30 Mária-templom, kápolna és kolostor volt. A tisztelet
eleinte Mária-ereklyék, a VI. századtól csodatévő Mária-ikonok köré
összpontosult.
Típusai: 1. Trónon ülő Istenanya, 2. Mária, a királynő, 3. Szoptató Mária, 4. Imádkozó Mária, 5. Álló
Mária a Gyermekkel, 6. Mária mandorlába foglalt Krisztus-képpel.
3.b.) A képrombolástól a II. niceai zsinat utánig
A
képrombolás művészi alkotások elpusztítása vallási, politikai vagy ideológiai
okokból történt. Szoros értelemben a szentképek tiszteletét támadó irányzat
726-843. tartott a keleti egyházban. A képrombolás gyökerei a képtilalom, az
ószövetségi zsidóság (első parancsolat) és az iszlám minden alakos ábrázolást
tiltó tanításaihoz nyúlnak vissza. III. Iszauri Leó császár (ur.
717-741) 726-ban politikai meggondolásból indított képrombolást. Ezzel akarta
megnyerni birodalmának a szentképek tiszteletét bálványimádásnak tartó
muszlimokat és a zsidókat. Példáját az utódai is követték egészen a II. niceai
zsinatig. A pápa jóváhagyásával, Irén császárnő a képrombolás elítélésére hívta össze a 7.
egyetemes zsinatot, amely 787. szeptember 24-től október 23-ig tartott.
A
zsinati döntés:
1.
Krisztus, a Boldogságos Szűz Mária, az angyalok és a szentek ábrázolása
megengedett, mert a szentkép nem bálvány, hanem az ábrázolt személyre
emlékeztet és követésére indít;
2.
a tisztelet nem a képnek, hanem az ábrázolt személynek szól;
3.
lényeges különbség van a képek előtt kifejezett tisztelet és az imádás között,
mely egyedül Istent illeti.
A
záróülésen több mint 300 püspök írta alá a zsinat okmányát. Theodóra császárné
843-ban megerősítette az engedélyt. Nyugaton a képtisztelet folyamatos és
oktató jellege miatt magától értetődő volt.
A
képrombolás utáni restaurációt a Hagia Sophia egy Mária-képének fölszentelése
nyitotta meg. III. Mihály császár (ur. 842-67) és Photiosz pátriárka
Mária-képet vésetett a pecsétjére. VI. Leó császár (ur. 886-912) idejében Mária
ábrázolás pénzérméken is megjelent. Konstantinápolyban egyre több templomot
szenteltek a Szűzanyának, az apszisban legtöbbször Mária volt látható angyalok
között. Ettől kezdve a Mária ábrázolás alaptípusait a konstantinápolyi kegyképek
határozták meg csodás eredet, Szent Lukácstól származás (Hodégétria), vagy a
Szűzanya ruháinak őrző kegyhelye (Blakherniotissza) szerint.
Oroszországban a bizánci művészetből átvett
ábrázolások elnevezésében hamarosan olyan orosz város- és kolostornevek
jelentek meg, ahol egy-egy Mária-képhez csodák fűződtek: a Hodégétria pl. Szmolenszki, illetve Tichvini Istenanya lett.
Az alapkép gesztusai, képvágása, a Gyermek kéz- és lábtartása több változatot
mutat. Orosz szentek láthatók a trónon ülő Madonna mellett.
Nyugati egyház a trienti zsinatig (1563) a bizánci
művészet összes Mária ábrázolás típusát átvette, részben képek vásárlása vagy
zsákmánylása, részben a Nyugaton dolgozó bizánci mesterek révén. A bizánci
hatás különösen érvényesült Szicíliában, Dél-Itáliában és Venetóban, a
keresztes hadjáratok idején, egészen Konstantinápoly elestéig (1453). Konstantinápoly
1204-i bevétele után is nagyon sok ikon és sok menekülő mester került Nyugatra.
Az ábrázolásokat tekintve:
1. Álló és trónon ülő Mária (11-14. sz.), Gyermekével trónon ülő, szembe néző Mária.
Az ábrázolásokat tekintve:
1. Álló és trónon ülő Mária (11-14. sz.), Gyermekével trónon ülő, szembe néző Mária.
2. Itáliában a római Mária
ábrázolást a 13. századig az ókeresztény és bizánci képtípusok határozták meg.
3. Európa más országaiban 1400 körüli évek jellegzetes ábrázolási típusa a Szép Madonna, mely a szelídség, nyugalom és harmónia hangsúlyozásával az Istennel tökéletesen egyesült lélek természetfölötti szépségét kívánta visszaadni. Máriát anyának ábrázolta: játszik a Gyermekkel, virágot nyújt neki, eteti, olvasni, írni, zenélni tanítja, vagy szemléli, hogy angyalok tanítják a Fiát.
3. Európa más országaiban 1400 körüli évek jellegzetes ábrázolási típusa a Szép Madonna, mely a szelídség, nyugalom és harmónia hangsúlyozásával az Istennel tökéletesen egyesült lélek természetfölötti szépségét kívánta visszaadni. Máriát anyának ábrázolta: játszik a Gyermekkel, virágot nyújt neki, eteti, olvasni, írni, zenélni tanítja, vagy szemléli, hogy angyalok tanítják a Fiát.
A gótikus
festészet és szobrászat 14. század végi és 15. század eleji szakaszában
megjelenik az un. lágy stílus, melyet a bensőség, kecses báj, a formai elemek
ritmikusan lágy kialakítása és lendülete jellemzi. A középkori Magyarországon e
stílust elsősorban a Felvidék keleti felének a 15. század első harmadára eső,
cseh kapcsolatokat mutató festészeti és szobrászati alkotásai képviselik.
(A csíksomlyói
Csodatévő, Segítő Mária szobor a 15. század jegyeit viseli magán. Tisztelete a Szép Szűz Mária havasához is fűződik. Erről 1630-ban Kun Szerafin ferences tanuló római tartózkodása alatt írta, hogy Csíkban a Széphavason áll a Csodatévő Boldogasszony kápolnája. Az 1661. évi tatár pusztítás után tesznek csak említést Csíksomlyón a Szűz Mária (szobráról) képéről.)
3.c) A trienti zsinat után
a Mária ábrázolás a reformációtól nem érintett területeken a Szeplőtelen
Fogantatás, másutt apologetikus jelleggel a Győzelmes Boldogasszony jegyében
formálódott. A Mária-tisztelet és vele párhuzamosan a Mária ábrázolás nagy
lendületet kapott a törökökkel vívott harcokban tapasztalt Mária-oltalomtól (Lepantói
csata, Bécs majd Buda felszabadítása). A szeplőtelen fogantatás képe (Lourdes
1858) az összes katolikus országban a legkedveltebb téma lett, belőle származik
a Győzelmes Boldogasszony és a Szentlélek jegyese képtípus.
A 19. századtól napjainkig.
A felvilágosodás és a racionalizmus egyházművészetet romboló hatása Mária ábrázolásaiban is megmutatkozott. A természetfölötti érzék eltompulása, a csodák és legendák iránti hitetlenség beszűkítette és elszegényítette a művészek képzeletét.
A felvilágosodás és a racionalizmus egyházművészetet romboló hatása Mária ábrázolásaiban is megmutatkozott. A természetfölötti érzék eltompulása, a csodák és legendák iránti hitetlenség beszűkítette és elszegényítette a művészek képzeletét.
Mi pedig kérjük közbenjárását egyházunk imájával: Most segíts meg, Mária, .....
(Az előadás a csíkszeredai Millenniumi-templomban hangzott el, a Hittanárok módszertani napján – 2014.11.17-én.)
Dr. Darvas-Kozma József
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése