1345-ben, majd 1352-ben Lackfi András székelyek ispán 40.000 székely
harcossal, Kunország területén, legyőzi és elűzi a Szeret és a Dnyeszter folyó
között letelepült és Erdélybe betörő kipcsaki tatárokat. Három napos ünnepet
ültek. A győzelmet Szűz Mária és Szent László segítségének tulajdonították.
Fogadalomból a Székelyföldön pálos monostorokat és remeteségeket emeltek. „Ahová a hívek rendkívüli sokasága
fogadalomból szokott összeseregleni, és naponta sem késlekedik összegyűlni”
– írta IV. Jenő pápa 1444. január 27-én.
Mivel a törökök 1421-ben majd 1432-ben
Csíkot a pálos kolostorral felégették, a túlélő szerzetesek menedéke a Salvator-
és a széphavasi Csodatévő Boldogasszony kápolnája maradt. A csíksomlyói
kolostort nem tudták újjáépíteni, ezért Hunyadi János és Újlaki Dénes pápai
követ az egyházjog betartása mellett 1442-ben a romos kolostort az akkor
szerveződött obszerváns ferenceseknek adományozta.
A nép kollektív tisztelete a
kolostor iránt mindig megnyilvánult: ha szűkölködött, akkor segítették, ha pusztulás
érte, akkor újjáépítették, szépítésén pedig napjainkig fáradoznak.
A
csíksomlyói Salvator-hegyi zarándoklatot még jobban előmozdította az 1433-as esemény, továbbá az 1471-ben a
pálos templomok és kápolnák részére adott búcsú, valamint 1484-ben VIII. Ince
pápa által minden pünkösdszombatra és vasárnapra engedélyezett teljes búcsú. Főleg ez fellendítette a pünkösdszombati zarándoklatot a Salvator
kápolnához és a ferencesek templomához.
A csíksomlyói pünkösdszombati búcsúhoz
hitvédelmi esemény járult, mégpedig az 1567. május 17-i hargitai győzelem,
amikor a csíkiak „saját vérükkel és véres fegyvereikkel” védték meg hitüket,
János Zsigmond parancsára támadó Telegdi Mihály királybíró hadával szemben.
Ezzel a pünkösdszombati búcsú, „fogadalmi” búcsú lett. A csíkiak hitvédelmi harcát
megörökítették a kolozsvári jezsuiták 1581-ben és maga a csíki nép. 1649-ben Millei István
jezsuita a római elöljárójának küldött jelentésében írta: „minden évben
Pünkösdkor összegyűlnek Szűz Máriának a székely hegyek közt levő egyik
kápolnájánál...”
A csíki főespereség papsága 1735-ben a püspök rendelkezésével szemben, jogait érvényesítendő, a hitvédelmi harcra hivatkozik, amit évkönyvekkel és a hagyománnyal igazol.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése