Éppen ezért, 29-én este a világhálóra feltettem szolidaritásra
szóló felhívásomat, Szolidaritás Ráduly Róbert és társai mellett, amit három óra leforgása alatt 3500 személy tekintett meg. A tegnap délutánig már 5400 ember nézte meg. Ezek a számok beszélnek.
Tettem,
mert lelkiismeretbeli kötelességem.
Kötelességem kiállni egyházközségem tagjai, családjai
mellett. Tudtam, hogy Ráduly Róbert Kálmán ellen koncepciós eljárás indult.
Neki is vannak ellenségei, ezek egy része gyenge kaliberű, hatalomra törő
fajtestvéreink, és vannak az állami apparátus részéről is, akik nem szívesen
viselik el a polgármester személyét. Ráduly polgármestert másfél évtized alatt volt alkalmam
megismerni. Tisztességes, törvénytisztelő, jellemes embernek tartom. Ezért is
vállaltam vele szolidaritást.
Tettem azért, mert nem szeretném ha megyénk és
városunk magyar vezetőinek hírnevét tönkretennék vagy őket félreállítanák. Ferenc szentatyánk április 21-én mondta: "Egyesüljünk Jézussal az Eucharisztiában, egyesüljünk azokkal a
testvéreinkkel, akik az üldöztetés, a rágalmazás és a gyilkosság
vértanúságát szenvedik el azért, hogy hívek legyenek az egyetlen
kenyérhez, mely jóllakat: vagyis Jézushoz". A
közösség tízezer híve képviselőjeként meg kellett szólalnom az üldözöttekért. Erre Egyházunk
tanítása és Istenszolgája Márton Áron életpéldája is sarkall.
Amikor a magyar kisebbséget megnyomorító román törvények 1934-35-ben sorozatban jelentek meg, akkor Márton Áron az Erdélyi Tudósító Figyelő c. állandó rovatában megjelentette a „Kultúrharc kellős közepén” című átfogó és megrázó bírálatát. „A nevelés isteni jog, és olyan isteni parancs, amit az egyház soha, egyetlen hatalom kedvéért, és semmi előny ellenében nem alkudott el. Mi feladjuk, mi hallgatunk, mi lassankint a jövő nemzedékek minden jogát eláruljuk. (...) Gyávaságunk következménye lehet bizonyos fokig, hogy velünk már mindent mernek!”
Amikor a magyar kisebbséget megnyomorító román törvények 1934-35-ben sorozatban jelentek meg, akkor Márton Áron az Erdélyi Tudósító Figyelő c. állandó rovatában megjelentette a „Kultúrharc kellős közepén” című átfogó és megrázó bírálatát. „A nevelés isteni jog, és olyan isteni parancs, amit az egyház soha, egyetlen hatalom kedvéért, és semmi előny ellenében nem alkudott el. Mi feladjuk, mi hallgatunk, mi lassankint a jövő nemzedékek minden jogát eláruljuk. (...) Gyávaságunk következménye lehet bizonyos fokig, hogy velünk már mindent mernek!”
Amit Csíkszeredában az elmúlt 60 évben véghezvittek, az
késztet a tiltakozásra, ahogy Márton Áron írta: „Nem mehetünk többet lépre. Lerongyolódott, koldus magyarok vagyunk, koszos
kisebbségiek, akik maguk is alig élhetnek.” Lerombolták Csík iparát, koldusbotra juttaták
fiataljainkat. Most még a demokratikusan megválasztott vezetőinktől is meg
akarnak fosztani? Azok családját, gyermekeiknek önérzetét, becsületét is tönkre
akarják tenni? Ráduly Róbertnek 5 gyereke van. Ki az a támadófél, aki ennnyi
életet adott a nemzetnek és az országnak?
Ebből a pusztító végzetből egyetlen kiút van: „Tudomásul venni végre, hogy minden
szenvedő testvérünk arcából a szenvedő Krisztus néz ránk – írta Márton Áron
1945 húsvéti szózatában, majd így folytatta: „A békés és rendezett társadalmi együttélés legmélyebb alapja a
testvériség...”
Amikor mi a jog, a rendezettebb, igazságosabb, emberibb
jövő kialakításán gondolkozunk, aggódva figyeljük azt, ami körülöttünk
történik. Mi szabad emberhez és szabad néphez méltó életet kívánunk élni, mert
ehhez Isten-adta jogunk van. Amikor a város vezetését ellehetetlenítik, a
város lakossága szenvedi meg, mert az elindított munkálatok stagnálni fognak,
az elszegényedés és visszamaradás a mélységbe ránt. Ez kinek használ?
Találóan mondta Márton Áron 1946-ban a csíksomlyói búcsún:
„Itt az életünkről van szó! S az emberi élethez az Istentől nyertünk jogot. Az
önmagunk becsülete és a jövő nemzedékek sorsáért reánk háruló felelősség
követeli, hogy jogaink védelmében tiltakozzunk egy igazságtalan ítélet
kimondása és végrehajtása ellen.”
Az EU-s Románia kormányától is elvárjuk, hogy jogainkat
tartsa tiszteletben, mert olyan napokat kezdtünk élni, mint Ceauşescu-idejében.
Lehallgatnak, követnek, megfélemlítenek és újabban meghurcolnak.
Szolidaritási tiltakozást helyeztem kilátásba május
2. délután 18 órára a Millenniumi-templom térre, ezért a belügyminisztérium a bukaresti
egyházi embereken keresztül próbált nyomást gyakorolni. Hogyan, ezt nem teszem publikussá.
A tegnap este
közöltem, hogy Ráduly - Szőke ügy: Hazajöttünk, megáldott a Csíksomlyói Szűz Mária, és ezért a kilátásba helyezett tüntetés elmarad, viszont este 7 órakor szentmisét
ajánlunk fel népünkért, vezetőinkért és az ország sorsának jobbrafordulásáért.
Szent Pál apostol int: "Mindenekelőtt arra kérlek, végezzetek imát, könyörgést, esedezést és hálaadást minden emberért; a királyokért és az összes elöljárókért, hogy békés, nyugodt életet élhessünk, szentségben és tisztességben. Ez jó és kedves üdvözítő Istenünk szemében, aki azt akarja, hogy minden ember üdvözüljön és eljusson az igazság ismeretére." (1Tim 2,1-4)
És hogy a fordítással ne kínlódjanak az illetékesek, hát segítségükre leszek:
"Aşadar, recomand, înainte de
toate, să se facă cereri, rugăciuni, mijlociri şi mulţumiri pentru toţi
oamenii, pentru regi
şi pentru toţi cei care sunt în conducere ca să ducem o viaţă paşnică şi
liniştită cu toată evlavia şi demnitatea. Acest lucru este bun şi plăcut
înaintea lui Dumnezeu, mântuitorul nostru, care vrea ca toţi oamenii să se
mântuiască şi să ajungă la cunoaşterea adevărului." (1Tim 2,1-4)
A múlt rendszerben elhangzott egy párt tisztséget betöltő ember szájából: "nem csinálunk vértanút ". Akkor csak a személyekre értette, gondolom elég volt a magyar kisebbség vértanúsága. Újra indul a személyek erkölcsi kivégzése? Talán nem lesznek vértanúk, de hősök lesznek! Kitartás és remélem lesz szebb jövő!
VálaszTörlés