Elsőáldozók csúcscselekedete

Az elsőáldozó gyerekeknek életük első és legteljesebb szentmiséje, amikor nemcsak imádkoznak, énekelnek, hallgatják Jézus tanítását és vele felajánlják magukat a mennyei Atyának, hanem szentségi módon egyesülnek vele a szentáldozásban.  
Ez a kommunió, önátadás, életközösség Jézussal.  
Az önátadás pedig egyszerűen lehetetlen szeretet nélkül. 
Az áldozati ajándékban valamit szertartással adunk Istennek. 
Cselekednünk kell az önátadó szeretetet. A kenyérrel és borral önmagunkat ajánljuk fel egészen, szeretetből Jézusnak, aki adományunkat az átváltoztatásban testévé és vérévé teszi. A szentmisében így lesz szeretetünk egyszerre Jézus-stílusú szeretet és áldozati ajándék a mennyei Atyának. 
Az Eucharisztia ünnepléséhez és vételéhez önátadó szeretet kell. Ezért csak az áldozhat, aki szereti Jézust és felkészült úgy testileg, mint lelkileg. Cselekednünk kell az önátadó szeretetet, a Jézus önátadó szeretetaktusával való egyesülést (vegyétek és egyétek, vegyétek és igyátok!). 
Így adjuk oda magunkat Istennek, hogy beoltson és részeltessen bennünket a szentháromsági életbe.