 |
| Szúdy Nándor: Az embertárs - 1963 |
Öt csoport: egy porul járt, többen kirabolták, kettő elment mellette, egy segített. Ilyen a mi világunk. Mit mondasz?
A törvény már is a szádban és a szívedben van!
Nem kell
töprengenünk azon, hogy mi van a szánkban és a szívünkben. Isten legtöbb erkölcsi parancsa a szánkban
van. (MTörv 30,10-14)
Ha kettő találkozik és egy harmadikról esik szó, már is az
erkölcsi elvek hangoztatása mellett megtörténik a megítélés. Ha valaki velünk
szemben nem teljesíti kötelességét, mindjárt felháborodunk, sőt akkor is, ha
segítségnyújtásban nem megy el a végső határig. Ha beteg vagyok, pontosan el
tudom mondani, hogyan kell a beteghez viszonyulni. Ha megsértenek, akkor tudom,
hogy ez bűn. Ha más nem nyeli le a sértésemet, akkor pontosan tudom, hogy mi a
megbocsátás. Ha a szomszédokról van szó, akkor pontosan tudom, hogyan kell
nevelni a gyerekeket, hogyan kell bánni az öreg szülőkkel, hogyan kellene elnézniük
egymásnak sok mindent. Valaki derűsen azt mondta, hogyha csak annyit tennék meg
Isten parancsaiból, amennyit hangoztatok másokkal kapcsolatban, talán
tökéletesebb lennék a szenteknél.
Honnét tudjuk
ennyire az erkölcsi parancsokat? Onnan, hogy a szívünkbe írta az Úr. Ezen felül
a hit révén és a bennünk működő Szentlélek megvilágosítása által. Arra
törekedjünk, hogy a szánkban és szívünkben meglévő parancsokat életünk,
magatartásunk tükrözze, mert különben a saját szájunkból fog megítélni az Úr.
Jó lenne egy kicsit tárgyilagosnak lenni, egy kicsit jobban és szigorúbban
figyelni önmagunkra. Egy kicsit jobban imádkoznunk, hogy magáénak ismerjen az
Úr. Isten még közelebb jött hozzánk Krisztusban, aki a láthatatlan Isten
képmása. (Kol 1,15-20) Benne teremtett mindent a mennyben és a földön. Ő az
ősminta, a teljesség, az Egyház fej, aki a kereszten kiontott vérével
megszerezte a bűnök bocsánatát és az örök életet. Helyre állította a rendet,
amelyet a bűn megzavart. Létre hozta a kiengesztelődést az ég és a föld, az
ember és ember, ember és a teremtett világ között. Ő az emberiség
elsőszülöttje, akihez tartozunk. Ő az, aki az örök életre vezető utunkat
egyengeti, szent közösségünket erősíti.
De hogyan juthatok
el az örök életre? Az Úr törvénye szerint kit tekinthetek felebarátomnak? – ezt
kérdezte Jézustól a törvénytudó. (Lk 10,25-37) Jézus az irgalmas szamaritánus
történetével megtanít arra, hogy az igazi szeretet nem ismer különbségtételt
akkor, amikor bajbajutott emberről van szó, hanem segít, amit tud.
Elkényelmesedett világunkban a legtöbben
mulasztással vétünk! Nemcsak a rablók követtek el bűnt, akik cselekedettel
vétkeztek, hanem a pap és a levita is, akik mulasztással. Újság hír, hogy Maros
megyében 30.000 gazda várja, hogy 25 év után visszakaphassa elvett tulajdonát.
És nálunk? Itt is így van. Ez mulasztás! A bűnös mulasztással is úgy el lehet
kárhozni, mint a bűnös vágyak, szavak, tettek miatt. Ma inkább erre figyeljünk:
„Amit egynek nem tettél...” – ezt jó lenne komolyan átgondolni.
„Menj, és te is
hasonlóképpen cselekedjél!” Lk 10,37
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése