A közönséges megszállott személyek azok, akiket elvisznek egy exorcistához, hogy kiűzze belőlük az ördögöt. Ezek erőszakosak, káromkodnak, társaságban kiállhatatlanok, és tehertételt jelentenek a családjuk számára. Megégetik magukat, tárgyakba ütik a fejüket és sikoltoznak. Többségük koszos. Odapiszkítanak akárhová, és bűzlenek. A szagukkal és abnormális magatartásukkal megdöbbentik az embereket. Mindezt nem azért teszik, hogy megbántsanak. Olyanok, mint az éhes kisgyermekek, akik fejükkel a rácsot ütik, mert nem tudják elmondani, hogy éhesek, ezért azt így jelzik. Amikor így tesz a gyermek ezt mondja: „Éhes vagyok!” Ugyanez áll a megszállott személyekre, akik hasonló módon viselkednek illetlenül, mint ahogy az előbb elmondtam. A megszállott embereknek ezer és egy irtózatos és visszataszító viselkedési módjuk van. Visszataszító a szaguk, hangjuk, kinézetük, a szavaik és tetteik. Ezáltal dehumanizálnak téged. Valójában ezek a zaklatott emberek azt mondják: „Segíts nekem! Bajban vagyok!” Nem képesek leírni nehéz helyzetüket. Néhányan megpróbálják leírni, de aztán abbahagyják, és az ördög átveszi a hatalmat, és ezek a szegények megint meghunyászkodnak.
A tökéletes megszállottság, a megszállottság borzalmas formája. Én alig hat tökéletesen megszállott emberrel találkoztam. Amikor a megszállottság bekövetkezik, az ember – noha nem tud kitörni belőle – tudja, hogy megszállott, ha Isten kegyelme reá száll. Ekkor azt akarja, hogy szűnjön meg a megszállottság. Ehhez az kell, hogy Isten elküldje neki a kegyelmét. És valószínűleg elküldi akkor az ördögűzéshez szükséges eszközöket is. Vannak azonban olyan emberek, akik valójában nem is akarnak megszabadulni a megszállottságtól. Megszállottak akarnak maradni. Ezek olyan valóságosak, akár arcunkon az orrunk. A tökéletesen megszállottak gyakran teljesen jó modorú emberek. Nyugodtak, tiszták és eredményesek. Jó orvosok, jó jogászok, jó építészek és jó bankárok, jó festők, művészek és táncosok. A tökéletesen megszállottakat gyakran fel lehet ismerni. Néha, amikor nem gondolnak arra, hogy nézed őket, látod ezt a bizonyos fajta arcot.
Írországban ismertem egy tökéletesen megszállott embert. Eleinte úgy tűnt, hogy csak egyfajta érces hangja van és nagyon gyakorlatias beszédmodora. Együtt dolgoztunk egy munkán, ezért megszoktam a mozgását, az öltözködési módját, a hangszínét, az arcszeszét, a bemondásait, és így tovább. Többnyire teljesen normálisnak tűnt. Egyszer azonban láttam, amikor egyedül volt, és nem tudta, hogy én is ott vagyok, és valami nem tűnt helyénvalónak. Azt mondtam magamban: „Nem ismerem ezt az embert, belül teljesen idegen.” Azt hittem, hogy ismerem őt… A nézése ijesztő volt. Később elbeszélgettem vele erről, burkolt módon elmondta nekem. A legtöbb ember, aki találkozott vele, csak annyit mondott róla, hogy hibbant. Ez teljesen más világban élt, megadta magát. A mai Faustok aláírták a lelkük feladását. Belépnek boszorkánygyülekezetben, furcsán imádkoznak. Intelligens férfiakból és nőkből állnak. Ezek orvosok, jogászok, építészek, brókerek, festők, táncosok...
- folytatjuk -
Az előző részek:
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése