Kettős misszió

Népünkben nagyon erős a szabadsághoz, az igazságossághoz és az élethez való ragaszkodás. Ezekért az értékekért elődeink készek voltak lemondani földi javaikról, s ha a sors úgy hozta, még az életüket sem sajnálták feláldozni. Ahogy a szólásmondás is jelzi: vígan megyünk tönkre. Van ebben valami imponáló, hogy amiért mások esengtek és odavoltak, azt a magyarok semmibe tudták venni, mert látták, hogy a nagycsaládban van utánpótlás és tartalék. Történelmünk és irodalmunk arról tanúskodik, hogy nemcsak a nemességben, hanem az egyszerű népben is megvolt a magyarságnak ez a gáláns, önmagát pazarló, áldozatos jellemvonása. 

Az eljövendő Messiásról úgy beszél a próféta, akit a szenvedés kiforgat ugyan emberi szépségéből, de győzni fog, sokakat szenvedésével megigazulttá tesz (Iz 53,10-11). 

Aki áldozatos, jellemes életet él, az Istent és az embereket szolgálja. A jellem erkölcsi elveken nyugvó életet, nemes irányban megszilárdult akaratot jelent. Tudjuk, hogy az erkölcsi jellem kialakulása az önismerésnek, hosszú és erős küzdelemnek, önnevelésnek, önmegtagadásnak, nagy lelki harcoknak az eredménye. Ehhez érettebb elme, nehézségektől vissza nem riadó akaraterő, megfontolt, meg nem ingatható erkölcsi belátás kell. Ennek az áldozatos lelkületnek tápláló tűzhelye a nagycsalád, az egyházközség, a nemzet és az iskola. A vagyonközösség bizonyos formái, különösen a Székelyföldön (a család alapú háztartások, a település léptékű vagyonközösségek, közbirtokossági erdők, és az ehhez kapcsolódó falutörvények és intézmény-rendszer) megmaradtak a kommunista diktatúráig, és ma megpróbáljuk feltámasztani. Ezt az áldozatos lelkületet ápolta és megerősítette az evangélium. 

Jézus amikor a szolgáló szeretetről beszélt, akkor a magát, életét, mindenét szétosztó emberi magatartásról, keresztvállalásról szólt. Krisztus keresztjének ismerete által a magyar hősiesség isteni dimenzióba ért (Mk 10,35-45). „A bibliában – írja J. Ratzinger – a kereszt a szeretet határtalanságának a kifejezője, azé a szereteté, amely mindenestől adja magát; a kereszt olyan esemény, melyben a cselekvő tökéletes összhangban van cselekvésével; a kereszt egy olyan élet kifejezője, amely egészen másokra irányul.” Csakis így érthetjük meg népünk évezredes helytállását, amikor országunk és Európa védelmére mindegyre életét áldozta. Ezért volt 1956 októbere. Vigasztal bennünket, hogyha Jézus kelyhét isszuk, Ő átsegít minden küzdelmen és kísértésen (Zsid 4,14-16). A szabadságharcot leverte a szovjet diktatúra. A Kádár-rendszer terrorja, a materialista ideológia, az egyház sekrestyében szorításával, népünk egy része lelkileg megroppant. A rendszerváltás idején a tartó kötelékek fellazultak, s mindenfele a bírvágy lett az úr. Közben becsapott és reménytelen emberek választanak méltatlan vezetőket, és így ment lassan tönkre az ország. A hit évében missziós feladatunk egyszerre Márton Áron-i: „Arra vagyunk hivatva, hogy hitünkkel visszahozzuk Istent a világba”, ugyanakkor zsinati is: „A keresztények arra hivatottak, hogy visszhangozzák az Igazság igéjét.”

„Az Emberfia azért jött, hogy szolgáljon, és életét adja váltságul sokakért.” Mk 10,45