A kereszténydemokrácia úttörői
Magát a
„keresztény demokrácia” kifejezést először 1791-ben a francia nemzetgyűlésben a
lyoni püspök, Antoine-Adrien Lamourette használta, a népi kereszténységet, a
megalázottak egyházát, a keresztény testvériséget értve alatta. A „keresztényi
demokrácia” olyan befolyást kívánt gyakorolni a társadalomra, amelynek következtében
az igazságosság és a szabadság kerekedik felül a korlátlan kizsákmányolást
jelentő „manchesteri kapitalizmussal” szemben.
A forradalmat követően
választott nemzetgyűlésben képviselő Henri Lacordaire atya híres aforizmája
szerint „az erős és a gyenge, a gazdag és
a szegény közötti viszonyban a szabadság elnyomóként jelenik meg, míg a törvény
a felszabadító. A szociális katolicizmus és a kereszténydemokrácia úttörője
Felicité de Lamennais breton abbé és munkatársai, Lacordaire és Montalembert. Felfogásuk
szerint az egyház a modern világban is szabadon fejtheti ki tevékenységét, és
amely önmagában is támadhatatlan érték. Ezt erősítette meg Lacordaire akadémiai
székfoglalójában: „az európai demokrácia
bálványozza azt, amit államnak nevez, és az embert már a bölcsőben áldozatként
dobja oda a mindenható közhatalomnak”. Montalembert szerint “A demokráciát mérsékelni kell, mert a
despotizmus forrása vagy a felforgatás egyik kiváltója. A szabadság jövője a
közszellem formálásán múlik, s ez a katolikus egyház feladata.”
A kereszténydemokrata pártok Európában a 19. század végén és a 20. század elején alakultak
XIII. Leó pápa szociális tanítása nyomán. Tömegbázisra és jelentős
parlamenti képviseletre az általános választójog bevezetésével tettek szert. Az
egyik legnagyobb a mérsékelt katolikusokat képviselő, 1919-ben Néppárt néven
alapított olasz Kereszténydemokrata Párt
(DC) volt, mely 1994-től Olasz Néppárt (PPI) néven működik. E hagyományt
képviselte Németországban az 1870-ben
életre hívott Centrum Párt, az 1918-ban alapított Német Nemzeti Néppárt és
az 1945-ben Konrad Adenauer vezetésével alakult Kereszténydemokrata Unió (CDU).
Ezeken kívül a legtöbb európai országban működnek kereszténydemokrata pártok. Franciaországban
Robert Schuman a
kereszténydemokrácia nagy képvielője, aki a keresztény Európáért dolgozott. Vallotta,
hogy “az állam saját magának okozna kárt
azzal, hogyha nem ismerné el a vallás szerepét az állampolgári erények gyakorlásában,
a társadalmat széthullással fenyegető erők elleni fellépésben, amely erők
mindenütt jelen vannak. Mindenképp el kell ismerni az egyház hatalmas morális erejét
és tanításának értékeit.”
Magyarországon Prohászka Ottokár püspök
kezdeményezésére, 1894. november 14-én Katolikus Néppártot alapított gróf Zichy
Nándor és gróf Esterházy Miklós Móric. Tevékenységük folytán 1905-ös
választásokon a Függetlenségi és Negyvennyolcas Párttal legyőzik a Kiegyezés óta kormányzó Szabadelvű Pártot,
amely egy év múlva felbomlott. A Néppárthoz csatlakozott Giesswein Sándor pápai
prelátus, aki húsz éven át képviselte a keresztény szociális értékeket a Magyar
Parlamentben. Utána kiemelkedő személyiség, Barankovics István, aki a Magyar Püspöki
Kar felkérésére 1944. márciusában megalakítja a Demokrata Néppártot, melynek
vezetője maradt 1949-ig, a feloszlatásig.
Erdélyben
1990-ben
alakult meg a Romániai Magyar Kereszténydemokrata Párt, és 1999-től Mozgalomként,
az RMDSz platformjaként működik, hogy az erdélyi magyarság társadalmi javát
szolgálja. A RMKDM közéleti és szociális
tevékenységében a keresztény értékrendet kívánja érvényre juttatni, amelynek
alapja a szeretet, az igazságosság, a felelősség, a szabadság és a közjó
szolgálata.
A CDU-ba 1994-ben elsőként a RMKDP-ot vették fel a
Kárpát-medencéből, és 1996-ban társulttagként, állandó meghívottként jelen van az
Európai Néppártba az RMDSz-szel együtt.
A RMKDM-ra vonatkozóan itt: http://mkdsz1.freeweb.hu/n31/rmkdmbeszed.htm
Tisztelt Olvasó!
Azért írtam a kereszténydemokráciáról, mert "minden politika, de nem
minden a politika" és azért, hogy akik az Egyház tanításáról érdeklődnek,
azok némi útbaigazítást kapjanak.
A december 9-i választások közelednek, és jó lesz felkészülni arra is legalább annyira, mint a halálunk órájára. Senki se lehet közömbös a közjót és jövőnket illetően. Ki mint veti ágyát, úgy alussza álmát. Ki mint vet, úgy arat.
Megértését előre is köszönöm. Tisztelettel, D-K. József
Tisztelt Olvasó!
Azért írtam a kereszténydemokráciáról, mert "minden politika, de nem
minden a politika" és azért, hogy akik az Egyház tanításáról érdeklődnek,
azok némi útbaigazítást kapjanak.A december 9-i választások közelednek, és jó lesz felkészülni arra is legalább annyira, mint a halálunk órájára. Senki se lehet közömbös a közjót és jövőnket illetően. Ki mint veti ágyát, úgy alussza álmát. Ki mint vet, úgy arat.
Megértését előre is köszönöm. Tisztelettel, D-K. József
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése