Jézusom bízom Benned!
A húsvét nyolcadát záró vasárnapot
fehérvasárnapnak nevezzük. Nagyszombat éjszakáján megkeresztelt hitújoncok
ekkor vetették le fehér ruhájukat, melyet egy héten át viseltek.
A görög
katolikusoknál tamásvasárnap a neve. Fehérvasárnaphoz fűződő ajándékozó jellegű
népszokás a mátkálás (lelki rokon választás) és komatálküldés ókeresztény
gyökerekre megy vissza. A keresztszülő-keresztgyermek lelki rokonságát úgy
fejezték ki, hogy a keresztszülő Fehérvasárnap megvendégelte újonnan
megkeresztelt keresztgyermekét. A keresztszülők a keresztség évfordulóján
ajándékokkal emlékeztették a keresztgyermeket a nevezetes eseményre, a
keresztség szentségében való újjászületésre. A keresztségben kapott
méltóságunkra emlékeztető keresztény hagyomány, az idők folyamán világías
népszokássá alakult, mint húsvéti locsolás és ajándékozás.
Boldog II. János Pál
pápa 2000. április 30-án Rómában szentté avatta B. Fausztina Kowalska nővért
és a szentté avatás alkalmával az egész világra kihirdette az Isteni
Irgalmasság ünnepét.
Szent Fausztina 1931. február 22-én kapott látomás alapján
jegyezte fel:
„Este, amikor a cellámban voltam, megpillantottam az Úr Jézust
fehér ruhában. Egyik kezét áldásra emelte, a másikkal megérintette mellén a
ruháját. Melléből a ruha nyílásán két hatalmas sugár tört elő, egy piros és egy
halvány… Kis idő múlva azt mondta Jézus: ’Fess egy képet annak alapján, amit
látsz, ezzel az aláírással: Jézusom, bízom Benned!’ (Napló 47). „Azt kívánom,
hogy a képet… húsvét után az első vasárnapon ünnepélyesen áldják meg. Ez a
vasárnap legyen az Irgalmasság ünnepe!” (N 49). A feltámadt Üdvözítőt ábrázoló
képen a vér és a víz sugarai, Jézus megnyitott szívéből törnek elő. Krisztus a
következőket mondta: „A halvány sugár a vizet jelenti, ami a lelket tisztítja
meg; a piros a vért, amely a lélek élete. Boldog, aki ezek árnyékában él” (N
299). A keresztség és a bűnbánat szentsége tisztítja meg a lelket, és
legbőségesebben az Eucharisztia táplálja.
Jézus övéire bízza megváltói
küldetését, amit az Atyától kapott: „Amint engem küldött az Atya, úgy
küldelek én is titeket... Akinek megbocsátjátok bűneit, az bocsánatot nyer, s
akinek nem bocsátjátok meg, az nem nyer bocsánatot.” (Jn 20, 19-31)
Az
apostolok tanúságtétele nyomán a hívők száma napról napra növekedett. (ApCsel
5, 12-16) Napjainkban is csak a tanuságtétel által gyarapszik az egyházközség. (A vallási közöny legyőzése - Vianney szent János példája.)
Az apostolok által sok csoda és gyógyulás volt, amit Isten vitt
végbe, hogy terjedjen az egyház. Az apostolok tevékeny hite teljesen
meghatározta a hívők életét: nemcsak az imában, a tanításban, a kenyértörésben,
az apostoli közösségben voltak egyek, hanem érdekeik háttérbe szorításával
szolgálták a közösséget. Még az üldöztetés is az Egyház terjedését szolgálta
(Jel 1, 9-11a. 12-13. 17-19). Az irgalmasság hirdetéséhez ígéreteket fűzött az
Úr: örök üdvösséget, a keresztény élet útján nagy előrehaladást, a boldog halál
kegyelmet és minden más kegyelmet, amit az emberek bizalommal kérnek.
„Én Uram, Én Istenem!” Jn
20,28.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése