Máriaradna

Máriaradna a magyar Mária-kegyhelyek egyike. Nagyrabecsült kegyképét, mely a kármelhegyi Boldogasszonyt ábrázolja a régi kápolna oltárát díszítette, 1668-ban Vrichnonassa György nyolcvanéves vallásos bosnyák ember vette magánájtatosság céljaira egy olasz képkereskedőtől. Később a radnai templomnak ajándékozta. 1695. szeptember 8-án a törökök rohammal bevették Lippa városát, és belátták, hogy Lippa várát meg nem védelmezhetik a közeledő keresztény hadsereg ellen. Ennélfogva Lippa várfalainak lerombolásához fogtak. A máriaradnai hegylejtőn épült és Szűz Máriának szentelt fakápolnát miután megfosztották kincseitől, fölgyújtották, de a kép a tűzben sértetlen maradt, a kápolna lángoló tetejéről pedig tüzes cserepek hullottak a bámuló törökök közé. Erre a török vezér a gyújtogatókat kivégeztette. A kegykápolna porig égett; csak a szent Szüzet ábrázoló oltárkép maradt sértetlen a lángok között. Nagy tisztelete ekkor kezdődött és nem sokára a katolicizmus jelképe lesz az iszlám és az ortodoxia között.

„A kisded radnai nyájnak kétféle ragadozóval is meg kell küzdenie. Egyik a hódító török: türelmes, de szeszélyes zsarnok. A barátokat orvosi készségükért tiszteli, bár állandóan akadékoskodik. A másik ellenség az ortodoxia, amely a katolikus hívekre kivetette hálóját. A szakadár papok át akarják õket téríteni és füstadót akarnak szedni tõlük. Erre a portától felhatalmazást is kapnak, de a barátok sem restek. Sztambulban ők is oltalmat, meghallgatást nyernek, azaz megvásárolják a pópák kiváltságait. A surlódások azonban mégis állandósulnak. A radnai katolicizmus e két ütközőpontján sokat szenved, de meg is erősödik a megpróbáltatások tüzében.” (Bálint Sándor: Boldogasszony vendésgségében)

„A kegyhely népszerűségét megsokszorozta az a hír, hogy az 1709-ben Aradon dúló pestisjárvány megszűnt, amint Bummer Mária tanácsára az város apraja, nagyja Radnára zarándokolt imádkozni. A csodás gyógyulások, imameghallgatások sokaságát jegyezték föl a 18- 19. század során, s e csodás események sora máig sem szűnt meg. A ferences atyák 1727-ben kezdték építeni hatalmas, máig álló rendházukat. A kegytemplom alapkövét pedig 1756-ban tették le. 1820-ban, április 9-én Rudnai Sándor esztergomi érsek, Magyarország hercegprímása szentelte föl a templomot. A búcsújáróhely vonzáskörzete igen nagy.” (Harangozó Imre: „A szomorú szívek vigasztalója”)

„Radna ettől kezdve a Regnum Marianum egyik legnagyobb hatású kegyhelyévé fejlődik. Kultikus igézete alatt tartja az Alföld és Dél-Magyarország magyar német, bunyevác, bolgár, román, tót népét. Misztikus tájszervező erejével a magyarságnak a 18-19. század folyamán halhatatlan szolgálatokat tesz.” (Bálint Sándor i.m.)

1895-ben a csodás esemény évfordulóját nagy fénnyel ünnepelték meg Radnán. Könnyen érthető, hogy miért ragaszkodik még a 21. század elején is az erdélyi, a bánsági hívő a radnai kegyhely védasszonya, az áldott Boldogasszony jóságos személyéhez. Boldog II. János Pál pápa 1992. augusztus 28-án bazilika minor rangra emelte.