Évszázadokkal
ezelőtt egy bizonyos hegyi faluban egy nemes ember azon gondolkodott, hogy milyen örökséget
hagyjon a falu lakóinak. Végül eldöntötte, hogy templomot épít hagyatékként. A templomépítés tervét titokban tartotta egészen a befejezésig. Amikor az emberek összegyűltek, csodálkoztak a templom szépségén és tökéletességén. Sok dicsérő megjegyzés után az egyik férfi megkérdezte:
- "De hol vannak a lámpák?
Miként világítják meg a templomot?"
Anélkül,
hogy válaszolt volna, a nemes ember rámutatott a falon lévő lámpatartókra, aztán minden egyes családnak adott egy lámpát, hogy hozzák magukkal amikor szentmisére jönnek és függesszék
fel a falon levő tartóra: "Valahányszor itt vagytok, az a hely, ahol ültök,
világos lesz" - felelte a templomot építtető ember. "Amikor pedig nem lesztek
itt, az a hely sötét lesz. Amikor távol maradtok a templomtól, Isten házának bizonyos része sötéten marad."
Vajon a mi családunk lámpása vasár- és ünnepnap megvan-e
gyújtva? Azon a helyen világítunk-e ahová Isten helyezett minket?
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése