Millenniumi templom - Csíkszereda

„Csak egyetlenegy tiszta magyar csíkot varrt az ország szegélyébe a Gondviselés, aranyos, paszomántos csíkot, s ezt a csíkot ma is Csík-nak hívják. Ez a Csík egy foszlány Attila népéből, egy csík a régi Hunnia palástjából, mely leszakadt, mikor a palást szétszakadt, s ott akadt fönn a Hargita szirtjein, a csendes erdőségekben, a havasok gerincein, s azóta is ott van.” Így indította Prohászka Ottokár 1902-ben, Tusnád-fürdőről szóló prózai himnuszát.
A Csíksomlyói Szűzanya kegyhelye és a Hargita között elterülő Csíkszeredában 2003. október 18-án Dr. Jakubinyi György érsek és Tamás József püspök szentelte fel a Millenniumi-templomot Nagyboldogasszony és a magyar szentek tiszteletére.

Csíkszeredát Nagy Lajos magyar király idejében alapították, Csík szék második vásáros tereként. A tér déli részén a 14. század második felében gótstílusú kápolnát építettek Sarlós Boldogasszony tiszteletére. A mai Megye Háza, a Sapientia Egyetem és a Főtér háromszögében állt. A város fejlődése következtében szükségessé vált egy új és nagyobb templom építése. 

A város orsó alakú terének nyugati részében 1751-1758 között építették a barokk Szent Kereszt felmagasztalása templomot, amelyet ma  műemlékként tartanak nyilván. Az építés idején Csíkszék vásáros helyének megfelelt ez a templom. A 19. század végén Csíkszereda vármegye székhely lett, és attól fogva kezdett igazán fejlődni. 1904-ben már új templom tervet készítettek, sőt az építéshez szükséges anyagi alapot 1914-re össze is gyűjtötték. A munkálatok elkezdése előtt kitört az első világháború, amely a magyarság életét legsúlyosabban érintette és minden elveszett. 1916-ban a betörő román hadsereg a plébániát, a harangozói lakást, a kántori lakot, a volt elemi iskolát felgyújtotta. Ezzel együtt elégett másfélszáz családi otthon is. Egyedül a templom maradt meg. Erdély elcsatolása után nemcsak a szegénység, hanem az erőszakos asszimiláció is fojtogatta a kisváros magyar lakosságát. Csak 1928-ben tudták felépíteni a plébániát. Nemsokára bekövetkezett a második világégés. A menekülést, a halált, az elszegényedést követte az idegenuralom és a kommunizmus.

Templomépítésről ezután is szó esett, de a román diktatúra erről hallani sem akart. Minden kezdeményezést elutasított. Sőt, a pártapparátus 1981-ben a templom melletti kertet önhatalmúlag el akarta venni, hogy utcát nyisson. A templomot három utcával akarták körbezárni, hogy a forgalom miatt a hívek ne tudják megközelíteni. A pártvezér terveiről Fülöp Ferenc mérnök értesítette a helyi plébánost (Borbély Gábort), és az egyházi vezetés nyomban egy deszkacsűrt épített a templom melletti kertbe. A bérmálás közeledett, ez indokolta a később deszkatemplom néven elhíresült építmény létét. Ötezernél több hívő vett részt a bérmálási szentmisén. Ezután a hatóság a terület elvételi szándékáról lemondott.

A deszkatemplom a hitélet ápolásának és kibontakozásának a helyszíne volt. A csíkszeredai hívek keresztény és magyar helytállásukról tettek tanúságot azzal, hogy a nyár hevében és a tél zordságában, még - 32 fokos hidegben is résztvettek a szentmisén. E templomot lebontottuk 2003 július elején és Szécseny nevű dűlőben, a Hargita alatt építettük fel. A múltnak e tanúját 2003. szeptember 6-án Tamás József püspök áldotta meg Árpád-házi Szent Kinga tiszteletére.

A Millenniumi-templom megálmodója Darvas-Kozma József plébános. 2001 januárjában kérte fel Makovecz Imre világhírű műépítészt a templom megtervezésére. Makovecz úr a tervezést díjmentve elvállalta. A műépítész tanítványára Bogos Ernő csíkszeredai építészre bízta a részletes terv kidolgozását, hogy a honosítással járó kiadásokra külön még nem kelljen költeni. A terv Millenniumi-templom néven vált közismertté.

Alapkőletételre 2001. aug. 4-én a Magyar Millennium bezárása előtt került sor. Az építés szeptember végén kezdődött. Kétévi kemény munkával készült el az „építészeti magyar-magzat”. Erdélyben ez az ötödik templom, amelyet Makovecz Imre tervezett és ez az első, amelynek szentelésére elsőként sor került.

A kéttornyú centrális templom a magyarság múltját és jövőjét ötvözi. A toronnyal szerves egységet képező kapubejáratok fölött 5-5 kereszt hirdeti a keresztény magyarság tíz évszázadát, amelyek közül egyetlenegy sem volt kereszt nélküli.

A kapu motívum a szentírásból és a helyi hagyományból érthető: „Tárjatok kaput, hadd vonuljon be az igaz nép, amely őrzi a hűséget. Szíve állhatatos, és megőrzi a békét, hiszen tebenned remél” (Iz 26,2).

Az Úr üzenete találó a csíki székelyekre, akik nagy kincset őriznek: Szent István hitét, és Nagyboldogasszony szeretetét. Hűséges a csíki székely, ragaszkodik mindahhoz, amit Szent István tűzött a magyar nép egére. Itt nem volt reformáció, sem assziomiláció!

Az üvegkupola, 5x5 m sátortető közepén van. A napfény azon át világítja meg a templombelsőt. Ez jelzi azt is, hogy az Ige testté lett és Ő az igazi világosság, amely minden embert megvilágít, aki által a kegyelem és az igazság lett osztályrészünk (vö. Jn 1,1-18). A magasból jött fény a kerek oltárra esik. Az oltár a templom tengelyében áll, Krisztust jelképezi. Mi hívek, ha valahányszor körülvesszük az Úr asztalát, Krisztus áldozatában veszünk részt és "halálodat hirdetjük Urunk, és hittel valljuk feltámadásodat, amíg el nem jössz."

Az oltár körül helyezkedünk el, mert Jézusban egy nagycsalád vagyunk. Családegyházat alkotunk. Ha az oltár körül látjuk egymás arcát, akkor kint az életben is megismerjük egymást. Ez erősíti összetartozásunkat, nemzettudatunkat.

A szárnyas, méhkaptárra emlékeztető tabernákulum őskeresztényforma. Krisztus áldozatos Szeretet szentségi jelenlétére utal. A méhecske nem magának gyűjt, hanem a gazdáját szolgálja. Krisztus is az Atyához akar elvezetni mindenkit a Szentlélek által.

Az oltárszekrény mögött bimbós oszlopon a Feltámadási szobor látható (2,40 m). Lujzi-Kalagor moldvai csángó-magyar faluból hozott vadcseresznyefából faragta Nagy Ödön szobrász.

Az angyalok. A kupola négy sarkán vörösrézből Szent Mihály (hirdeti, hogy Isten a minden), Gábor (hirdeti, hogy Isten üdvözíteni akar), Rafael (hirdeti, hogy Isten az orvosság) és Uriel (hirdeti, hogy Isten a világosság) főangyalok szobra van (5,4 m magasak): „Dicsérjétek az Urat a mennyből, dicsérjétek a magasságban! Dicsérjétek, ti, angyalai mind, dicsérjétek, összes mennyei karok! Dicsérje őt a nap és a hold is, dicsérje őt minden fényes csillag! (148. zsoltár). Az angyalokat Nagy Ödön szobrász készítette. Először a szárnyakat áttörve, vagyis lyukakkal akarta elkészíteni, hogy amikor a szél fúj, akkor a szél ne ütközzön meg benne és ne döntse le a szobrokat. A plébános nem tartotta jónak ezt a megoldást, és azzal indokolta, hogyha a szél olyan szögben talál fújni, különösen éjszaka, hogy az angyal szárnyak sípolni kezdenek, akkor a környező tömbházak lakói megijednek, azt gondolva, hogy megszólaltak a végítélet harsonái és nem tudnak aludni. Így az angyalok szárnyára vörösréz tollazat került, hogy a szél erejét megtörje.

A templomtető megjeleníti Urunk ígéretét: „Bizony, bizony mondom nektek: Látni fogjátok, hogy megnyílik az ég és az Isten angyalai föl- s leszállnak az Emberfia fölött” (Jn 1,51). Az angyalok keze védőn tárul ki a templom fölé, jelezve, hogy Isten minden kegyelmet megadott nekünk. A négy angyal a négy sarkalatos erény jelképe is, ugyanakkor a Jelenések könyvében a föld sarkán állnak, akik várnak arra, hogy megjelöljék homlokukon Isten szolgáit (Jel 7,1-3). A kegyelmi idő itt van, Isten elvégezte a mag részét és most tőlünk függ, hogy közreműködünk-e a kegyelemmel.

A templom fontos része a galéria és az alagsor. Az alagsor közepén a Fatimában készült Magyarok Nagyasszonya szobor áll.

Az alagsorban kapott helyett a Boldog P. Rupert Mayer kápolna. Ennek szentélyét Márton Árpád helyi festőművész három szikkója díszíti. A baloldali falképen az első magyar szent család látható. Szent István és Boldog Gizella 996-ban kötött házasságával népünk sorsa már nyugathoz, a kereszténységhez kapcsolódott. A magyarság nyugati kapcsolatának folytonosságára utal a Boldog Rupert Mayer (1876–1945) kompozíció. A harmadik képen istenszolgája Márton Áron püspök, az „emberkatedrális” látható. Kiállásával segített minket, hogy a bolsevizmus karmaiban is hűek maradhassunk Rómához, Európához, és a román elnyomás alatt pedig magyarságunkhoz.

A kápolnahajó falán két 18. századi szobortorzót helyeztünk el. Mindkettő 1944. szeptemberében „megsebesült”. Baloldalt a félig elégett Ajnád-i Krisztus (1944. szept.9-én), jobboldalt Nepomuki Szent János (szobor fejét 1944. szept. 11-én a szovjet katonák fejezték le) látható. Ez utóbbi a Szent Kereszt templomból való.

A kápolna szentélyébe csak hittel léphet be az ember. Akik beléptek a hit erőterébe, kezdve Szent Istvántól, azok odaadó munkával, sokszor nagy áldozattal, de a jövőt szolgálták. Akik megfogyatkozott hittel éltek, bizony mások alkotásaiból is torzót csináltak.

Itt mindenkinek döntenie kell: hogyan akar élni. Hittel vagy hit nélkül? A jövőnek csak egy alternatívája van! És itt mindenkinek döntenie kell, mielőtt átlépné a templom küszöbét!

A templomépítéssel valóra vált egy évszázados álom, és testet öltött egy szent törekvés. E templom minden részében székely népünk sok szenvedése, küzdelme és összefogássa békés életté, jövőbe mutató eszmévé magasztosult.

(d-k)