Tumaco Kolumbia egy kis csendes-óceáni szigetén található. 1906. január
31-én délelőtt tíz órakor heves földrengés ejtette kétségbe Tumaco lakosait.
Ez olyan erős és tartós volt, hogy sok ház romba dőlt, a templom szobrai
mind a földre hulltak. A pánik teljes volt, a nép apraja-nagyja a
templomban keresett menedéket. Sírva kérték a két misszionáriust,
engesztelő körmenetben esedezzenek Isten irgalmáért, s máris hozták a
templomi feszületet, a zászlókat és szentképeket, hogy ájtatosságuk
kifejezőbb legyen.
A misszió vezetője, P. Larrondo, mindenekelőtt lelket igyekezett önteni a
fejvesztett tömegbe, s ezért a templomtéren maga köré állította a
népet. Már éppen szólni akart hozzájuk, amikor tekintete a tengerre
tévedt, s megdöbbenve látta, hogy a víz fokozatosan visszahúzódik, bár
nem volt apály, és már vagy másfél kilométerre maga mögött hagyja a
partot (cunami). Távolabb azonban a tenger felszínén feltornyosultak a hullámok,
óriási vízfalat képeznek, mely minden pillanatban visszafelé fordulva
Tumaco egész partvidékét elárasztva, megsemmisítheti.
A félelmetes veszély a páter torkára forrasztotta a szót. Nyomban a
templomba rohant. Az áldoztató kelyhet kivette a szentségházból, a benne
lévő Szentostyákat egy kivételével a misekendőre öntve, visszahelyezte a
tabernákulumba. A nála maradt Oltáriszentséget jobb kezében, az üres
cibóriumot bal kezében magasra emelve a tengerpartra futott. A
toronymagas vízfal aközben teljes szélességében összeroppant, a hullámok
meg több méteres magasságban a part felé özönlöttek. Asszonyok, férfiak
és gyermekek rémítően sikoltoztak, mert bizonyosra vették, hogy
otthonukkal együtt menthetetlenül elvesznek.
Larrondo atya pedig már csípőig gázolt az előrezúduló vízárban, magasra
tartva a Szentostyát és megáldva vele az öldöklő vízzuhatagot. Erre a
hatalmas hullámóriások néhány méterre a kicsike Szentostya előtt
hirtelen megálltak, mintha csak engedelmességgel akarnának hódolni
isteni Mesterüknek és parancsolójuknak. Azután hátat fordítottak a
partnak és lassan visszatértek a tenger végtelenségébe.
A halálveszélyben vergődő nép lenyűgözve szemlélte megmenekülése
csodáját. Sírva járta körül a Szentostyát, úgy ünnepelt s adott hálát
Szabadító Istenének.
Páter Larrondo a templom arany monstranciájába
helyezte a Legszentebbet, majd énekelve, imádkozva vonult a nép - mint
Úrnapján szokott - ünnepi körmenetben, boldogan a megmentett város
utcáin végig.
A Tumaco-i csoda híre mindenfelé elterjedt és mindenütt nagy feltűnést
keltett. Az Oltáriszentségben jelenlévő Jézus Krisztus mentette meg a várost és környékét a
tengerár rombolásától.
A partmenti lakosok százai lelkipásztoraikkal, a
két ágostonrendi atyával: Páter Gerard Larrondoval és Páter Julian
Morenoval együtt szemtanúi voltak e történelmi eseménynek.
Bővebben: http://www.eucharisztia.hu/csoda/tumaco.html
Ajánlás:
Csodák 1.
Csodák 2.
A föld legnagyobb szőlőtőkéje
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése