2013. 05. 27.

Motoron, Istent szolgálva


Interjú: P. Bátor Botond OSPPE Tartományfőnök

2013. május 25., szombat 06:13
Az olasz filmekben természetes látvány, hogy a plébános Vespával érkezik. Idehaza ez szokatlan, viszont ugyanúgy jelen van. Bátor Botond testvért, a magyar pálos rend tartományfőnökét kérdeztük a motorozás és a lelki élet kapcsolatáról.
Az átlagember fejében a szerzetes és a motorkerékpár nehezen kapcsolható össze. Szembesülnek ezzel önök is?
Ez csak a jelenkor, hisz mostanra a motor elvesztette közlekedési eszköz szerepét, inkább hobbieszközzé változott. De gondoljunk csak Olaszországra – ki ne látott volna olyan filmet, hogy megvillan a reverenda vagy a fityula? Az autón senki nem kapja fel a fejét, pedig lehet ez közlekedési eszköz is.
Nem nagyon ülök föl úgy, hogy ne lenne célom, vagy ne munkámmal lenne kapcsolatos. Ez így kellemesebb is, ki ne menne szívesebben valahova motorral, mint autóval? Ha hétvégén használnám, akkor viszont beszervezek másokat is, közösen látogatunk meg történelmi, pálos romokat és kolostorokat az országban.
Rendkívül szép helyekre el lehet így jutni: Nagyvázsony, Pula, Salföld vagy Badacsonytomaj, ahol sajnos a falak már nem láthatóak, de itt áll most II. János Pál emlékhelye. A Mecsekben is van mit nézni, de Jakabhegy mellett működő rendház is van Dél-Magyarországon. Észak-Keleten Füzér, Sátoraljaújhely, Gönc, Telkibánya kínál jó motoros úti célt.
A török idők előtt mintegy 100 kolostor és 1000 szerzetes tartozott a pálosokhoz. Az egész országban és azon túl is megtalálhatók voltak, de az 1686 és 1786 közé tehető barokk újjáéledés után sajnos II. József feloszlatta a rendet – ekkor 310 szerzetes volt.
Már 1782-től megindult az úgynevezett szemlélődő közösségek (kamalduliak, karthauziak, a klarisszák és az ágostonos apácák) felszámolása, a pálosokra négy évvel később került sor. A hivatalos indokkal szemben mi iskolákat tartottunk fenn, tanítottunk, kivettük részünket a kulturális életből. A Hazafias Férfiúi Társaság, ami tulajdonképpen a Magyar Tudományos Akadémia elődjének tekinthető, szintén pálos alapítású. A rend alapításától fogva összefonódott a magyar kultúrával – leginkább ez és a birtokok zavarhatták II. Józsefet.
A pálos rend magyar alapítású, az egyetlen. Boldog Özséb esztergomi kanonok hozta létre 1250-ben. Ő akkor már négy éve elvonulva imádkozott. Álmot látott, amelyben sok kis láng egyesült – tudta, hogy össze kell fognia az országban elszórtan élő remetéket. A rend a nevét nem az apostolról, hanem Remete Szent Pálról kapra, aki 228-341 között élt Egyiptomban. A remeték atyjaként elismerve tekint rá a keleti, a nyugati és a kopt egyház is. Ő lett a rend patrónusa, égi pártfogója – történetét kortársa, Szent Jeromos írta le.
Rendjük hány tagja motorozik?
Négyen vagyunk Barnabás, Attila és László testvérrel, aki gyakran a mikrobuszt vezeti – erre is szükség van, ha hosszabb zarándokútra indulunk, műszaki hiba vagy kisebb baleset is előfordulhat. Legutóbb százan mentünk a lengyelországi Częstochowába, ami Szűz Mária híres kegyhelye, a középkor óta zarándokhely. A város Jasna Góra nevű pálos rendi kolostorában őrzik a híres kegyképet, a Fekete Madonnát.
Van, hogy csatlakoznak hozzánk nem a rendünkhöz tartozó papok is, de leginkább civilek kapcsolódnak zarándokútjainkhoz. Magukat Motorkerékpálosoknak hívják – a szűkebb mag a legtöbb túrán jelen van, de akadnak olyanok, akik ritkábban csatlakoznak. Nem hozunk létre klubot vagy egyesületet, mi csak zarándokutakat szervezünk; szeretnénk, ha a motorosokat a hite hozná közénk.
Lelki csoport ez, de van igény az ilyen programokra. A „Pálosok nyomában” motoros zarándokútjain 10-15-20 ember vesz részt – nagyjából ez a létszám az, amennyivel még lehet együtt motorozni. Mondjuk a nagy częstochowai búcsún 15 ezer motoros van. Mi inkább két csoportot alakítottunk, de többen egyénien, két-három géppel összeállva utaztak.
Július 12–14. között Pálosszenkúton tartunk motoros búcsút. Napközben kulturális és lelki programok lesznek, este koncertek is. Idén többek között föllép a sérült emberekből álló Nemadomfel együttes és a Misztrál. Szombaton rockzene, és ellátogatunk Félegyházára egy motoros felvonulás keretében. A templom előtt megáldják majd a motorosokat, és a találkozókhoz hasonlóan vetélkedők is lesznek, idén először gyorsulási verseny is. Belépő nincs, hisz ez búcsú – annak ellenére, hogy a motorokhoz kötődik, ez egy lelki program.
Már szerzetesként kezdett motorozni, vagy még előtte?
Még a szeminárium előtt szerelmesedtem bele. Kőbányai gyerek vagyok, ott kerültem bele olyan társaságba, akik már a nyolcvanas években erdélyi túrákat szerveznek. Többször elvittek magukkal, megismertem a T5-öt, a P10-t és az ETZ-ket. Volt olyan, hogy egy srác a T5 vázába Jawa 250 blokkot fabrikált bele. Mivel a lába gipszben volt, oldalkocsit akasztott föl – ebben utaztam én, nagy élmény volt.
2002-ben házfőnök lettem Pécsett. Ekkortájt vezették be a parkolódíjat a városban, így megfogant bennünk a gondolat, hogy valami kisebb, praktikus motort kéne beszerezni. Vásároltunk egy Honda Bros 400-at, ami egy V2-es belpiacos japán motor. Nagyon szerettem, de az Alföldön sajnos egy balesetben összetört; kikanyarodott elém egy autó.
Munkára használtunk quadot is, a 250-es Yamaha erős és szórakoztató gép volt, de sajnos el kellett adnunk, mert egy kistraktorra nagyobb szükségünk volt. Ekkor már elterjedt, hogy van közünk a motorokhoz, és egy görög katolikus pap hívott fel minket, hogy eladná Suzuki GSX-ét. Megvettük, sőt, később Barnabás testvér tőle vette a Kawasaki Ninja 900-asát is.
Később egy Honda CX500 került hozzám, nagyon jó gép a trágyaszórónak csúfolt kéthengeres, de sajnos nem nagyon tudta tartani a tempót a többi motorral, így azt is eladtuk együtt a Suzukival – most egy 2001-es első szériás Yamaha FJR1300-at használok, amit Németországban vásároltunk használtan. De láthatta, itt a gellérthegyi sziklatemplom előcsarnokában a Kawasaki mellett egy Honda Bali 100 is parkolt – ezt leginkább Attila testvér használja a városban.
Többször felmerült az évek során, hogy már nem kerül hozzánk újabb motor, de egyrészt praktikus, másrészt annyi érdekes élményt adhat. Volt, hogy általános iskolai osztálytalálkozómra motorral érkeztem – egy volt osztálytársnőm ezt látva jött rá, hogy mégis lehetünk életközeliek. Ez volt az első lökés későbbi megtéréséhez.
Idős asszonyok is szeretettel néznek ránk, mikor nyeregben érkezünk. Fontosnak tartom, hogy ne csak a valóságtól elrugaszkodott képet mutassunk a motorosokról, ne csak a rossz, hanem a pozitív példa is rögzülhessen. A többséggel nincs semmi baj. A görögkeleti Kocsis püspök is motorozik, de létezik a Magyar Keresztény Motorosok Közössége (MKMK), ami különböző felekezetekhez, gyülekezetekhez tartozó emberekhez áll.

Fehér barátok, fekete Madonna

„A város Jasna Góra nevű pálos rendi kolostorában egy híres kegyképet őriznek, az ún. Fekete Madonna képét. A kép, amely a Gyermek Jézust tartó Szűzanyát ábrázolja, a legenda szerint Szent Lukács evangélista műve, amelyet arra a Szent József által készített asztallapra festett, amelynél valaha a Szent Család étkezett és imádkozott.” A pálosok történetének rövid áttekintése szinte lehetetlen, ezért szertnénk felhívni olvasóink figyelmét Sörédi Pál kiváló szakmunkájára, amely olvasmányosan, részletesen tárgyalja az egyetlen magyar alapítású szerzetesrend kialakulását, többszöri betiltását és életét az Árpád-kortól napjainkig.
Szerzetesként, a világot lelki oldalról megélve mi a véleménye a közlekedésről, annak aktuális helyzetéről?
Kezd kialakulni a harmónia, jobban figyelnek már a motorosokra. Sokáig idegennek tekintettek minket a forgalomban, de javul a helyzet. Már nem jellemző, hogy minden lámpánál versenyezni akarna valamelyik autós, többen lettünk, egyre általánosabb részei vagyunk az utcaképnek.
Örömteli, hogy sokan vezetéstechnikai tanfolyamokat végeznek el, a mi csoportunkból is többen voltunk, rendkívül hasznos és egy drága motor árához képest elhanyagolható a költsége. Magunk és mások életét is megmenthetjük – megéri, nem?
Úgy vélem, a balesetek összefüggenek a társadalom problémáival. Belső feszültségek adódnak, amelyek ha elterelik a vezető figyelmét, nagy bajt okozhatnak, bár azt hiszem papként ezt nem kell elmagyaráznom egy motoros újságírónak. Sokan lelki problémákkal, megfáradva indulnak vezetni – hogy ne legyen tragédia, előbb magunkban kell rendet rakni.

Forrás: http://totalbike.hu/magazin/2013/05/25/motoron_istent_szolgalva/

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése