Élhető, nem érthető, csak hihető

Isten Atya, Fiú és Szentlélek

Az időben megkülönböztetünk múltat, jelent és jövőt. A teremtett világot (Péld 8,22-31) évezredek óta jobbára háromdimenziósnak tartjuk: a tárgyaknak szélessége, hosszúsága és magassága van. Az első dimenzió a vonal. A sík két dimenziós. Van hossza és szélessége, de nincs vastagsága – nagyjából úgy, mint egy papírnak (bár annak is van valamelyes vastagsága). Az általunk érzékelt tér háromdimenziós. A három dimenzióban a három lehetséges irány: szélesség, hosszúság (vagy mélység) és magasság, melyekre a hétköznapi nyelvben a fel/le, balra/jobbra és előre/hátra fogalmakkal hivatkozunk. Milyen nagy áldás, hogy szemünk segítségével környezetünket térben láthatjuk, és így jól tudunk tájékozódni. Hogy kiteljesedett emberi életet élhessünk, ebben segít a keresztény hit központi misztériuma, a Szentháromság.

Pünkösdöt követő vasárnap a háromszemélyű egy igaz Istent, a Szentháromságot ünnepeljük. Tudjuk, hogy mennyei Atyánk a világba küldte Fiát, az igazság Igéjét és a megszentelő Szentlelket, s ezzel kinyilatkoztatta benső életének csodálatos titkát. Jézus azért jött, hogy „életük legyen, és bőségben legyen” (Jn 10,10). Az emberiség számára a Szentháromság élete jelenti a bőséges, vagyis az isteni minőségű életet. Az isteni élet lényege a szeretetben való egység (Jn 16,12-15). Ezért az emberi életben is ez a törvény: a tökéletes önátadás - a tökéletes elfogadás és szeretetáramlás (Róm 5,1-5). Mi erre kell építsük egyéni, családi és társadalmi életünket. Csak – egymással és egymásért – ez szolgálja életünk gazdagodását és életünk kiteljesedését Istenben.

"Dicsőség az Atyának, a Fiúnak és a Szentléleknek!" (Nagy Szent Vazul)