Excellenciás és Főtisztelendő Érsek és Püspök atya! Tisztelt Közjogi
Méltóságok! Kedves Paptestvérek! Krisztusban Kedves Testvéreim!
"Boldog
vagy, mert hittél" (Lk 1,45). Ez a tengernyi nép, amely ma itt
Csíksomlyón összegyűlt, mind zarándokként érkezett. Azért jöttünk, hogy
Erzsébettel együtt mi is boldognak hirdessük Szűz Máriát, akit már
őseink himnuszában nemes egyszerűséggel boldog asszonynak neveztek.
Mindenki vállalta az utazás fáradalmait, különösen azok, akik gyalog
jöttek ide. Egy hónappal ezelőtt Egerben találkoztam egy ilyen
csoporttal, akik Budapestről indultak. Remélem ők is rendben megérkeztek
és itt vannak közöttünk. A hit zarándokútján nemcsak hívő emberek
járnak, hanem keresők is szép számmal, akik szívük rejtekén foglalkoznak
az istenhit kérdésével. Ma talán őket is közelebbről megérinti a hit
vágya. Sokan televízión, vagy rádión keresztül kapcsolódnak be az
ünneplésbe, és lélekben most ők is velünk vannak.
A pünkösdi Lélek
segítségül hívásával szeretnék ma erőt önteni hallgatóimba, hogy
alázatosan kitartsanak hitükben. Egyikünk sem saját erejéből jutott el a
hitre, és nem is mások térítő munkájának eredményeként. A hit Isten
ingyenes ajándéka. Meggyőződésem, hogy Isten a Hit Évében sok ember
lelkét el akarja érni ajándékával. Amikor XVI. Benedek pápa meghirdette a
Hit Évét, akkor minden emberre gondolt. Az Apostolok Cselekedeteinek
egyik mondata ihlette őt, ezért írásának ezt a címet adta: "A hit
kapuja". A Szentírásban arról olvasunk, hogy Pál apostol és Barnabás,
egyik apostoli útjukról visszatértek Antióchiába, összehívták a híveket
és örömmel elmondták nekik, hogy Isten "a pogányok előtt is kitárta a
hit kapuját" (ApCsel 14,27). Ez a kapu azóta minden ember előtt nyitva
áll. Mindenki meghívást kap, hogy belépjen rajta. A hit ma sem csupán a
gyakorló keresztények kiváltsága. Tegyük ezért plébániáinkat tanúságtevő
és befogadó közösségekké, hogy minden kereső ember lelki otthonává
váljanak!
Hálásan köszönöm Dr. Jabubinyi György gyulafehérvári
érsek úrnak és Orbán Szabolcs ferences tartományfőnöknek, hogy meghívtak
az idei csíksomlyói búcsúra. Örömmel indultam el én is azon az úton,
amely szép Erdélyországba, a székelyek ősi Szűz Máriás kegyhelyére
vezetett. Azt is örömmel látom, hogy nem csak az őseik hitéhez
ragaszkodó székelyek, hanem az anyaországi és más országokban élő
honfitársaim is nagy számban képviseltetik magukat. Azért jöttünk, hogy
zarándokként köszöntsük Jézus Krisztus édesanyját, a Boldogságos Szűz
Máriát! Hiszen ő mindannyiunk égi édesanyja. Ma Juhász Gyula szavaival
megvalljuk: "Mária, hívnak csillagszemeid!" (Májusi áhitat).
Örömünket
fokozza, hogy ezen az úton ma velünk tart sok protestáns testvérünk, és
vannak köztünk más nyelven beszélő keresztények is. Mindannyian a
Boldogságos Szűz Mária gyermekei vagyunk!
Nem először járok
Székelyföldön. Az elmúlt évek során többször örömmel tapasztaltam az itt
élő magyarok Istenhez, Szűzanyához, a templomhoz és papjaikhoz való
hűségét.
Mária segített a múltban. Ma is hozzá fordulunk, hogy álljon
mellettünk pünkösdi készületünkben. Fogadjuk el most is segítségét!
Mária előbb megismerte a Szentlelket, mint maguk az apostolok. Jobban
ismerte Jézust, mint a tanítványok. Többet tud a hitről és a
boldogságról bárki másnál. Érdemes hallgatnunk rá! Ősi nemzeti
himnuszunk joggal nevezi őt boldog asszonynak és a Szentlélek
mátkájának. Jelen volt az apostolok között az első Pünkösd napján.
Fogadjuk meg tanácsát! Nekünk is azt mondja, amit a kánai mennyegzőn
mondott a bor hiány miatt zavarba került násznagynak: "Tegyetek meg
mindent, amit csak mond!" (Jn 2,5). Mária is abban találta meg
boldogságát, hogy Istenre figyelt, hitt Neki és megtette azt, amit kért
tőle.
"Boldog vagy, mert hittél". Erzsébet szavai arról
tanúskodnak, hogy a hit és a boldogság összetartoznak. Nem azt mondja,
hogy a boldogság hitet eredményez, hanem éppen fordítva. A hit
következménye a boldogság. Mária azért boldog, mert hitt. Ha nem hitt
volna, nem lenne boldog. Mária hitte, hogy az Isten nem akarja őt
becsapni, rászedni, tőrbe csalni. Hitt az angyal szavának: úgy lesz
gyermeke, hogy közben férfit nem ismer.
Miben áll Mária
boldogsága? Abban, hogy hitt. Nem azért boldog, mivel kiváltságokat
kapott, mivel Isten Fiának anyja lehetett, hanem azért, mert hitt.
Jobban hitt Istennek, mint a saját tapasztalatának. Szent Ágoston nagyon
frappánsan fogalmazza meg: "Boldogabbnak mondjuk Máriát azért, mert
hitében magába fogadta Isten igéjét, mint azért, hogy testében is
hordozta őt" (Serm. 186,2). Mária "igen"-je nem csupán a szép freskókon
ábrázolt angyali üdvözlet kegyes, idilli jelenete. Nem csak a
megtiszteltetés volt rendkívüli, hanem a vele járó rizikó is. Az isteni
tervbe való beleegyezés kockázatos vállalkozás volt Mária részéről. Ő
tudta azt, amire mi nem szoktunk gondolni, hogy a házasságtörés
büntetése a megkövezés volt, mint ahogy keleten sok országban ma is így
van ez. Nem tudhatta előre, hogy József hisz-e majd neki, nem vádolja-e
meg hűtlenséggel. Nem ismerte az isteni terv részleteit. Mégis hitt az
angyal szavának, hitt Istennek anélkül, hogy biztosítékot kapott volna.
Egyedül a hitébe tudott kapaszkodni, és ez a hit tette őt naggyá, ez a
hit tette őt boldoggá.
Ismerek embereket, akik szinte félnek a
hittől. Azt feltételezik, hogy a hit az öröm és a boldogság ellen van.
Azt gondolják, hogy a hit elvesz valamit az ember életéből, hogy le kell
mondani valamiről, ami széppé tehetné életünket. Úgy vélik, hogy a hit
ópium, amely elkábítja az embert és eltereli a figyelmet az élet fontos,
nagy kérdéseiről. Holott éppen fordítva van, a hit az amely kinyit
bennünket a többi ember és a közösség felé, és létünk legégetőbb
kérdéseire éppen a hit nyújtja a legteljesebb és leginkább megnyugtató
választ. Ma szinte csak a vallás szembesít olyan sorskérdésekkel, mint a
jó és a rossz, a halál és az örök élet, a bűn és a kegyelem. Ezért aki
belép a hit kapuján, az nem veszít el semmit, ami az ember életét
boldoggá, széppé, szabaddá és naggyá teszi. Éppen ellenkezőleg a hitben
találja meg saját koordinátáit a család, a nemzet, az emberiség, sőt az
egész világmindenség vonatkozásában. A hit megszabadít az Isten nélküli
ember kozmikus árvaságától.
A hitben soha nem vagyunk egyedül.
Testvérekre találunk, egy nagy családnak, az Egyháznak lehetünk tagjai,
akikkel a közös hit megvallása kapcsol össze. Nagy élmény újra
felfedezni hitünket, tudatossá tenni, elmélyíteni, megerősödni benne. Jó
azt is világosan látni, hogy ajándékba kapott hitünk olyan érték,
amelyre érdemes gondosan vigyázni, mert veszélyek leselkednek rá,
törékeny a cserépedény, amelyben őrizzük. A Szentlélek Úristen azonban
ma is vezeti Egyházát és segít megtisztítani a babonás, egyénieskedő
elemektől, az új tanítók és tanítások túlértékelésétől. Mégis vannak,
akik eltérnek a hiteles tanítástól és olyan prédikátorokat követnek,
akiknek tanítása fülüket csiklandoztatja. Már Szent Pál apostol is óva
intett ezektől a veszélyektől (vö. 2Tim 4,3). Nemcsak a hitetlenség
kísértése leselkedik tehát ránk, hanem a hiszékenység is szedi
áldozatait. Ne adjunk hitelt a különféle ellenőrizetlen magán
kinyilatkoztatásoknak, amelyek alkalmasak arra, hogy zavart keltsenek.
Ma is vannak báránybőrbe bújt ragadozó farkasok, akik kihasználják az
emberek hiszékenységét és különféle figyelmeztetésekkel riogatnak. Ha
Jézusra és az ő Egyházára figyelünk nincs szükségünk nagy
figyelmeztetésekre. Inkább arra van szükségünk, hogy amint óráinkat is
időről időre hozzáigazítjuk a pontos időhöz, úgy hitünket is igazítsuk
hozzá egyházunk hitéhez. A Hit Évének legyen az a legnagyobb eredménye
egyházunkban, hogy mindannyian újra felfedezzük, jobban megismerjük és
elmélyítjük hitünket.
"Boldog vagy, mert hittél". Mit jelent
boldognak lenni? Nem könnyű megválaszolni. Sokkal könnyebb helyzetben
lennénk, ha az lenne a kérdés: hogyan lehet boldogulni. Egyébként is,
úgy tűnik ma több embert érdekel a boldogulás, mint a boldogság kérdése.
Sokan azt gondolják, hogy akik boldogulnak, azok boldogok, akik pedig
nem boldogulnak az életben, azok boldogtalanok. Mintha a boldogság a
boldogulástól függne. Mária boldogsága azonban a hitében gyökerezett.
Nála a hit és a boldogság szorosan összetartoznak.
Ki tudja, lehet, hogy a boldogtalanság meg a hitetlenséggel rokon?
Miben
találhatjuk meg tehát a boldogságunkat? Ha életünket az örök élet
távlatába helyezzük, akkor igazat adunk azoknak, akik arra tanítanak,
hogy nem szabad félni. Lehet bár sokféle gondunk és bajunk, életünk
leginkább szorongató kérdésére Jézus Krisztusban megkaptuk a választ.
Soha
nem fogom elfelejteni azt a latin amerikai püspököt, aki egyszer
felkeresett hogy megossza velem egyházmegyéje számos nehéz gondját.
Valóban súlyos problémák nyomták a vállát, mégis, miközben panaszait
hallgattam, az volt a érzésem, hogy egy boldog, kiegyensúlyozott
emberrel beszélgetek, akit a nehézségek nem döngöltek a földbe. Sőt,
sugárzott belőle az öröm. Amikor megjegyeztem neki, hogy ennyi gondja
között hogyan lehetséges, hogy ilyen túláradó benne az öröm, szinte
ragyogó arccal így válaszolt: hát, hogy ne, hiszen ÜRES A SÍR.
Megrázó
volt ennek az embernek a tanúságtétele. Ha Krisztus sírja üres, az azt
jelenti, hogy egyszer a mi sírjaink is megnyílnak. Életünk legnagyobb
gondjára Krisztus megadta a választ. A többi aprósággal pedig valahogy
majd magunk is elboldogulunk. Szent Pál apostol arra tanít bennünket,
hogy ha csak ebben az életben reménykednénk Krisztusban, szánalomra
méltóbbak lennénk minden embernél (vö. 1Kor 15,19). A mi reményünk
azonban a boldog örök életre szól.
Ez a húsvéti öröm az, amelyre
mindannyian meghívást kaptunk. Kérjük a Csíksomlyói Segítő Szűzanyát, a
Boldogasszonyt, hogy vezessen el bennünket is a hit belső örömére, amely
őt eltöltötte, és átsegítette az élet nehézségein. Járjon közben
értünk, hogy őseink szent hitétől soha el ne szakadjunk. Ez a fogadalmi
búcsú is arról tanúskodik, hogy fontos számunkra a hitben való hűség. Ez
a katolikus hithez való ragaszkodás jellemezte a székely nemzetet a
múltban, ez élteti ma a kisebbségi létben, és ez a biztos jövő záloga.
Bárcsak a fiatal nemzedék is megértené ezt, és nagylelkűen vállalná,
hogy Isten munkatársa legyen az élet továbbadásában. Szívből imádkozom
székely testvéreinkért, hogy mindig hűségesek tudjanak maradni a
Csíksomlyói Szűzanyához és őseik földjéhez. Kívánom, hogy soha el ne
csüggedjenek a nehézségek láttán, és mindig tudjanak bízni a gondviselő
Isten jóságában.
Ma Boldog II. János Pál pápa születésnapja van.
Idézzük emlékezetünkbe, amit pápasága kezdetén a lelkünkre kötött: "Ne
féljetek!" Ez a bátorítás 365 helyen található a Bibliában. Jut belőle
az év minden napjára! Ne féljünk tehát Krisztust beengedni az életünkbe
és hagyni, hogy ő irányítsa gondolatainkat, vágyainkat és tetteinket.
Amen.
MK
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése