Ha
egy keresztény az ideológia tanítványává válik, akkor elveszítette a
hitét – fejtette ki a Szent Márta Házban bemutatott szentmisén a pápa.
Óva intette a keresztényeket attól a magatartástól, hogy „zsebükben a
kulccsal, bezárják a kaput”, és ismételten leszögezte, hogy ha nem
imádkozunk, akkor elhagyjuk a hitet és az ideológia vagy a moralizmus
hibájába esünk.
„Jaj nektek, törvénytudók, akik lefoglaltátok a
tudás kulcsát!” – a pápa a mai evangéliumból kiindulva utalt Jézus
figyelmeztetésére és azt napjainkra alkalmazta (Lk 11,42-46). Amikor
megyünk az utcán és egy bezárt templom előtt találjuk magunkat, valami
furcsát érzünk. Egy bezárt templom ugyanis érthetetlen. Néha
magyarázatot találnak rá, amelyek azonban nem fogadhatók el: ürügyek,
indoklások, de a valóság az, hogy a templom be van zárva és az emberek,
akik arra járnak, nem tudnak bemenni. És ami még rosszabb, az az, hogy
az Úr, aki bent van, nem tud kijönni.
Ma Jézus erről a
bezártságról szól, azokról a keresztényekről, akiknek kezében van a
kulcs, de elviszik magukkal és nem nyitják ki a kaput. Sőt, még
rosszabbat tesznek, megállnak a kapuban és nem engedik, hogy más
belépjen, és így ők, maguk sem lépnek be. A keresztény tanúság tétel
hiánya okozza ezt és amikor az a keresztény egy pap, egy püspök vagy egy
pápa, akkor annál rosszabb dologról van szó. Hogyan lehetséges, hogy
egy keresztény így viselkedjen: kulcs a zsebben, a kapu zárva? – tette
fel a kérdést a Szentatya.
A hit úgymond egy lombikba kerül és
ideológiává változik. Az ideológia nem vonzó. Az ideológiákban nincs
jelen Jézus: nincs jelen gyengédsége, szeretete, szelídsége. Az
ideológiák merevek, mindig. Bármiféle ideológia merev. Amikor egy
keresztény az ideológia tanítványává válik, akkor elveszítette hitét:
többé már nem Jézus tanítványa, hanem ennek a gondolati magatartásnak a
tanítványa. Ezért mondja nekik Jézus: elvittétek magatokkal a megismerés
kulcsát. Jézus megismerése ideológiai és moralista ismeretté válik,
mert ezek bezárták a kaput a sok-sok előírással.
A pápa idézte
Jézus szavait: „Elviselhetetlen terheket raktok az emberekre, miközben
csak egy a szükséges”. Ez tehát az a spirituális, mentális folyamat,
amikor valaki arra törekszik, hogy a zsebében legyen a kulcs és a kapu
be legyen zárva.
A hit ideológiává válik és az ideológia
félelmet kelt, elűzi az embereket, eltávolítja az embereket az
egyháztól. Ez egy súlyos betegség az ideológiai keresztényeké. Egy
betegség, ami azonban nem új. Már János apostol írt róla első levelében.
A keresztények, akik elveszítik hitüket, jobban szeretik az
ideológiákat. Magatartásuk a következő: merevek, moralisták, az etikára
helyezik a hangsúlyt, de nincs bennük jóság. Feltehetjük a kérdést:
miért válik egy keresztény ilyenné? Mi megy végbe annak a kereszténynek,
annak a papnak, annak a püspöknek, annak a pápának a szívében, aki
ilyenné válik? Egyszerű a válasz: az a keresztény nem imádkozik. Ha nem
imádkozol, akkor mindig bezárod a kaput.
Az ima az a kulcs,
amely kinyitja a hit kapuját. Amikor egy keresztény nem imádkozik, akkor
ez történik. Tanúságtétele pedig gőggé válik. Aki nem imádkozik, az
beképzelt, büszke, magabiztos, nem alázatos. Keresi az előléptetést.
Amikor azonban egy keresztény imádkozik, nem távolodik el a hittől,
Jézussal beszél.
Amikor azt mondom imádkozni, akkor nem imákról
beszélek, mert ezek a törvénytudók olyan sok imát mondtak, hogy
mutogassák magukat. Jézus azonban ezt mondja: „Te, amikor imádkozol,
menj be szobádba, zárd be az ajtót és úgy imádkozzál a rejtekben lévő
Atyádhoz” (Mt 6,6). Egy dolog imádkozni és egy másik dolog imákat
mondani.
Ezek nem imádkoznak, elhagyják a hitet és azt moralista ideológiává, kazuisztikává alakítják át, Jézus nélkül.
Amikor
egy próféta vagy egy jó keresztény szemrehányást tesz nekik, akkor
ugyanazt teszik, amit Jézussal tettek: Amikor kiment onnan, az írástudók
és a farizeusok ellenségesen viselkedtek vele szemben – ezek az
ideológusok ellenségesek – és különféle kérdésekkel kezdték faggatni,
hogy szavaiból ellessenek valamit, amivel vádolhassák. Ezek az emberek
nem átlátszóak. Szegények, bepiszkolta őket a gőg. Kérjük a kegyelmet az
Úrtól: soha ne szűnjünk meg imádkozni, hogy ne veszítsük el a hitet,
hogy alázatosak maradjunk. Így nem zárkózunk be és nem zárjuk el az utat
az Úr előtt.
(vm) VR
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése