Egyszer egy hatalmas varázsló el akart pusztítani egy királyságot,
ezért megmérgezte a kutat, ahová inni jártak az emberek. Aki ivott a
vízből, megőrült. Másnap reggelre az egész lakosság ivott a kútból, és
mindenki megőrült, a királyi család kivételével, mert nekik saját kútjuk
volt, amelyhez nem fért hozzá a varázsló. A király aggódott a népéért,
és próbálta kormányozni őket: egy sor biztonsági, és egészségügyi
rendeletet hozott.
De a rendőrök és a felügyelők szintén ittak a
mérgezett vízből, így hát értelmetlennek tartották a király rendeleteit,
és nem voltak hajlandók betartani őket.
Amikor a lakosság értesült a
király rendeleteiről, mindannyian egyetértettek, hogy a király megőrült,
és ezért ír ilyen sületlenségeket. Sőt, összegyűltek a palota előtt, és
teli torokból kiabálva követelték, hogy mondjon le.
A király
elkeseredett, és kész volt elhagyni a trónt, de a királynő megállította,
és azt mondta: "Most pedig odamegyünk a kúthoz, és mi is iszunk belőle.
Akkor olyanok leszünk mint ők." És így is lett: a király és a királynő
ittak az őrület vizéből, és nyomban zagyvaságokat kezdtek beszélni. Az
alattvalóik pedig meggondolták magukat: olyan bölcs királyunk van -
miért ne kormányozhatná továbbra is az országot?
Az országba
visszaköltözött a nyugalom, bár a lakói egész másként viselkedtek mint a
szomszédaik. A király pedig békében uralkodott élete végéig.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése