November
4-én, hétfőn délelőtt a Szent Péter bazilikában mutatta be az
engesztelő szentmisét Ferenc pápa, hangsúlyozva, hogy egy keresztény
reménye sokkal mélyebb okokra vezethető vissza, a halál által
felállított korlátoknál.
A keresztény remény legyőzhetetlen,
mert a legsötétebb gonosz erők sem szakíthatják szét az Isten és az
ember közötti szeretetkapcsolatot, még kevésbé a halál, amely kapu az
élet felé, nem pedig egy híd, amely összedől egy befejezett élet után,
szemben egy sötét és ismeretlen mély szakadékkal.
November hónap
spirituális hangulatában, amelyet az elhunyt hívek emléke jellemez,
emlékezzünk azokra a bíboros és püspök testvéreinkre, akik az év
folyamán visszatértek az atyai házba. Miközben mindnyájukért felajánljuk
ezt a szent Eucharisztiát, kérjük az Urat, hogy adja meg számukra a
mennyei jutalmat, amelyet jó és hűséges szolgáinak megígért.
A
pápa utalt a szentmisén elhangzott Szent Pál idézetre: „Biztos vagyok
ugyanis abban, hogy sem halál, sem élet, sem angyalok, sem
fejedelemségek, sem jelenvalók, sem jövendők, sem hatalmasságok, sem
magasság, sem mélység, sem egyéb teremtmény el nem szakíthat minket
Isten szeretetétől, mely Krisztus Jézusban, a mi Urunkban van” (Rm
8,38-39).
Az apostol úgy mutatja be Isten szeretetét, mint a
keresztény remény és bizalom legmélyebb, legyőzhetetlen motívumát. Az
Apostol felsorolja azokat a titokzatos erőket, amelyek fenyegethetik
hitben való előrehaladásunkat. Azonban azonnal bizonyossággal
megállapítja, hogy még ha egész létünket fenyegetések veszik is körül,
semmi sem választhat el bennünket soha sem Krisztus szeretetétől, aki
teljesen átadta magát értünk.
A démoni erők, amelyek
ellenségesek az emberrel szemben, tehetetlenül állnak azzal a bensőséges
szeretetkapcsolattal szemben, amely Jézus és az őt befogadó személy
között fenn áll. A hűséges szeretetnek ez a valósága, amelyet Isten
mindannyiunk számára akar, hozzásegít ahhoz, hogy derűsen és erővel
telve nézzünk szembe a mindennapokkal, amelyek olykor gyorsan
tovatűnnek, máskor lassan telnek, tele fáradozással.
Csak az
ember bűne szakíthatja meg ezt a kapcsolatot; de Isten ebben az esetben
is mindig keresi az embert. Utána siet, hogy helyreállítsa vele az
egységet, amely a halál után is tart, sőt olyan egység, amely
csúcspontját az Atyával való végső találkozásban éri el.
Valójában
minden alkalommal, amikor egy szeretett, vagy jól ismert személy
halálával találjuk magunkat szembe, akkor felmerül bennünk a kérdés: „Mi
lesz életével, munkájával, egyházi szolgálatával? A Bölcsesség Könyve
választ adott erre: Isten kezében vannak! A kéz a befogadás és a
védelmezés jele, a tisztelet és a hűség személyes kapcsolatának jele:
ezt fejezi ki, amikor kezet adunk valakinek, kezet fogunk vele.
Ezek
az idén elhunyt buzgó főpásztorok egész életüket Isten és a testvérek
szolgálatának szentelték: most Isten kezében vannak. Mindenüket jó kezek
őrzik, semmit sem pusztít el a halál. Isten kezében van minden napjuk,
amelyeket az öröm és a szenvedés, a remény és a fáradozás, az
evangéliumhoz való hűség itatott át, valamint az a szenvedély, hogy a
rájuk bízott nyájat üdvözítsék mind spirituálisan, mind materiálisan.
A
bűnök, bűneink is Isten kezében vannak; ezek a kezek irgalmasak, a
szeretet sebei borítják. Nem véletlen, hogy Jézus meg akarta őrizni
sebeit a kezén, hogy éreztesse velünk irgalmasságát. Ez a mi erőnk, ez a
mi reményünk.
Ez a valóság, amely tele van reménnyel, a végső
feltámadás távlata, az örök életé, amely az „igazak” számára van
fenntartva, vagyis azoké, akik befogadják Isten Szavát és engedelmesek
Szentlelkének.
Emlékezzünk most ezekre az elhunyt bíboros és
püspök testvéreinkre. Olyan férfiak voltak, akik hivatásuknak és az
egyház szolgálatának szentelték életüket. Az egyházat úgy szerették,
mint jegyesüket. Imáinkban az Úr oltalmába ajánljuk őket, Mária és Szent
József közbenjárására, hogy fogadja be őket fény és béke országába,
ahol örökké élnek az igazak és mindazok, akik az evangélium hűséges
tanúi voltak. Imádkozzunk saját magunkért is, hogy az Úr készítsen fel
bennünket erre a találkozásra. Nem ismerjük az időpontját, de az biztos,
hogy sor kerül erre a találkozásra – mondta végül homíliájában Ferenc
pápa.
(vm) VR
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése