„A
Keleti Katolikus Egyházak 50 évvel a második Vatikáni Zsinat után”.
Erről a témáról tartja plenáris ülését november 19-e és 22-e között a
Keleti Egyházak Kongregációja. Az értekezlet 55 résztvevőjét csütörtökön
délelőtt fogadta Ferenc pápa.
A Lumen Gentium dogmatikai
konstitúció szavaival köszöntötte a pápa a résztvevőket: „Krisztus a
nemzetek világossága.” Keleten és Nyugaton egyaránt az egész egyház ezt a
tanúbizonyságot adja Isten Fiáról. Amint ugyanaz a zsinati szöveg
mondja: az egyház jelen van a föld minden nemzetében és a világon élő
hívek a Szentlélek erejében egységben vannak egymással.
A
felejthetetlen II. Vatikáni Zsinat nagy érdeme az is, hogy kifejezetten
leszögezi: a Keleti Egyházak intézményeit, liturgiáját, egyházi
hagyományait és keresztény életének fegyelmi rendjét nagyra becsüli a
katolikus egyház. Bennük ugyanis az apostoloktól az egyházatyákon
keresztül jutott el hozzánk a koránál fogva is tiszteletreméltó
hagyomány, mely része az egyetemes egyház Istentől kinyilatkoztatott és
osztatlan örökségének” (Orientalium Ecclesiarum, 1).
A pápa
szavai szerint a Keleti Kongregáció mostani plenáris ülése újra magáévá
akarja tenni a II. Vatikáni Zsinat kegyelmét és a keresztény kelet azóta
megvalósult tanítását. A megtett út elemzéséből kialakulnak majd azok
az irányvonalak, amelyek támaszt nyújtanak keleti testvéreinknek a
Zsinat által rájuk bízott küldetéshez, azaz ahhoz, hogy elősegítsék
minden keresztény, főként a keleti keresztények egységét. A Szentlélek
vezette őket a történelem fáradságos ösvényein, táplálva hűségüket
Krisztus, az egyetemes egyház és Péter utóda iránt. Olykor nagy árat
fizettek ezért a hűségért, nem ritkán egészen a vértanúságig elmentek.
Az egyház háláját fejezi ki ezért.
A Szentatya azután elődeihez
hasonlóan és a Zsinat nyomán újból hangsúlyozta, hogy „az egyház
közösségén belül törvényesen léteznek saját hagyományokkal rendelkező
részegyházak, miközben sértetlen marad Péter katedrájának primátusa,
mely az egész szeretetközösség élén áll” (Lumen gentium, 13). A Lélek
által sugallt igazi és törvényes sokféleség ugyanis nem károsítja az
egységet, hanem szolgálja azt. A zsinat mondja tehát, hogy a sokféleség
szükséges az egységhez.
Ferenc pápa beszédében utalt a keleti
pátriárkákkal történt korábbi találkozására, amely során közvetlenül az
érdekeltek tájékoztatták őt a keleti egyházak eltérő helyzetéről. A
kommunista rezsimek által hosszú időn át elnyomott egyházak ismét virágzó
életerejéről, a Tamás apostol prédikációjából született egyházak
missziós dinamizmusáról, a közel-keletiek állhatatosságáról, amelyek
gyakran kicsiny nyájként ellenséges környezetben élnek. Az értekezlet
során a főpásztorok foglalkoznak a keleti egyházak belső életének számos
problémájával és a szétszóratással, amely oly aggasztó módon
megnövekedett minden földrészen. Mindent meg kell tenni annak érdekében,
hogy a Zsinat javaslatai megvalósuljanak azokon a helyeken, ahol régóta
élnek ezek az egyházak, ugyanakkor elő kell mozdítani a latin egyházzal
való kapcsolatokat is.
„Gondolataim különös módon fordulnak az
áldott föld felé, ahol Krisztus élt, meghalt és feltámadt” – folytatta
beszédét a pápa. A pátriárkák beszámolóiból a Szentatya azt érzékelte,
hogy a hit nem halt ki, sőt élénken felragyog. A kelet fénye ez, amely
megvilágította az egyetemes egyházat, „mellyel meglátogatott minket a
magasságból Fölkelő” (Lk 1,78). Emiatt minden katolikus hívő hálával
tartozik mindazoknak, akik Jézus szülőföldjén élnek. Tanuljuk meg tőlük a
türelmet és a kitartást, az ökumenizmust és a vallások közötti
párbeszéd gyakorlását. A földrajzi, történelmi és kulturális kontextus,
amelyben évszázadok óta élnek természetes közvetítővé tette őket más
keresztény felekezetek és más vallások irányában.
Nagy
aggodalomra adnak okot a keresztények életkörülményei, akiket
Közel-Kelet sok részén különösen súlyos módon érintenek a folyamatban
lévő feszültségek és konfliktusok következményei. Szíriában, Irakban,
Egyiptomban és a Szentföld más részein életüket könnyáradat kíséri. Róma
püspöke nem nyugszik meg mindaddig, amíg lesznek olyan férfiak és nők,
bárhol a világon, akiket megaláznak méltóságukban, megfosztanak a
túlélés feltételeitől, akiktől elrabolják a jövőt és, akiket menekülésre
kényszerítenek. „A keleti egyházak pásztoraival együtt ma felhívást
teszünk közzé, hogy tartsák tiszteletben mindenki jogát a méltóságteljes
élethez és a hit szabad megvallásához. Nem nyugodhatunk bele abba, hogy
Közel-Kelet keresztények nélkül marad, akik kétezer éve ott vallják meg
Jézus nevét, és akiknek joguk van ahhoz, hogy teljes mértékben részt
vegyenek annak a nemzetnek a társadalmi, kulturális és vallási életében,
amelyhez tartoznak. Továbbra is őrködjünk felettük, legyünk biztosak
abban, hogy az Úr nem tagadja meg segítségét.”
Ferenc pápa végül
az egész katolikus egyházat arra kérte, hogy imádkozzon Istenhez a
kiengesztelődésért és a békéért. Az őszinte és állhatatos imádság által
szavunk szelíd és hiteles lesz, képessé válik arra, hogy a Nemzetek
Felelősei meghallják. A Szentatya gondolatai végül még Jeruzsálem felé
fordultak, oda, ahol a zsoltáros szavai szerint lelkileg mi is
megszülettünk. Boldog XXIII. János és II. János Pál, akik a földön a
béke fáradhatatlan munkálói voltak, legyenek égi közbenjáróink a
Legszentebb Isten Anyjával együtt, aki a Béke Fejedelmét adta nekünk. A
pápa végül az Úr áldását adta a szeretett keleti egyházakra és
főpásztoraikra.
(ik) VR
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése