2013.11.18. „Az
Úr mentsen meg minket a világiasság szellemétől, amely szerint minden
megegyezés, tárgyalás kérdése, nemcsak az értékek, hanem a hit is” –
hangsúlyozta hétfő reggeli szentmiséjén a pápa a Szent Márta Ház
kápolnájában. A Szentatya figyelmeztetett, hogy óvakodni kell a
hegemonikus egységre törekvő globalizációtól, amely a világiasság
gyümölcse.
Isten népe szívesen eltávolodik az Úrtól a
világiasság lehetősége láttán. Ferenc pápa az első olvasmányból, a
Makkabeusok I. könyvének egy részletéből indult ki homíliájában (1Mak
1,10-15.41-43.54-57.62-64), hogy a világiasság „perverz gyökeréről”
elmélkedjen. A nép vezetői nem akarják, hogy Izrael többé elszigetelt
legyen más nemzetektől, ezért elhagyják saját hagyományaikat, hogy a
királlyal egyezkedjenek. „Tárgyalni” mennek és nagy a lelkesedésük.
Mintha azt mondanák: „progresszisták vagyunk, haladjunk a fejlődéssel,
amelynek irányába minden ember megy”. A „serdülőkorúak progresszista
szellemiségéről” van itt szó, „amely úgy gondolja, hogy bármilyen döntés
irányába előre haladni jobb, mint a hűség szokásaiban megmaradni”. Ezek
az emberek alkudoznak a királlyal a „mindig hűséges Istenhez való
hűségről”. Ezt úgy nevezik, hogy aposztázia, hitehagyás, a hűség
megszegése. Valójában nem egyes értékekről alkudoznak, hanem a létezés
lényegéről: az Úrhoz való hűségről.
Ez egy ellentmondás: nem az
értékekről, hanem a hűségről alkudozunk – állapította meg a pápa. Ez az
ördög, az evilág fejedelmének műve, aki a világiasság szelleme szerinti
előrehaladásra buzdít. Majd aztán megláthatjuk ennek a következményeit. A
zsidók átvették a pogányok szokásait, és egy további lépést tettek: a
király előírta birodalmában, hogy mindenki alkosson egy népet és
mindenki hagyja el saját hagyományait. Nem a minden nemzet egységének
szép globalizációja ez, amelyben mindenki a saját hagyományai
megtartásával alkot egységet, hanem a hegemonikus egységre törekvő
globalizáció, amelyet az egyedüli, kizárólagos gondolkodás (pensée
unique) jellemez. Ez a fajta kizárólagos gondolkodás pedig a világiasság
gyümölcse – mutatott rá Ferenc pápa.
Ezt követően minden nép
alkalmazkodott a király parancsaihoz, sokan hajlottak szolgálatára,
áldoztak a bálványoknak és megszentségtelenítették a szombatot.
Lassanként haladtak előre ezen az úton. Végül a király „vészthozó
undokságot épített Isten oltárán”.
„Atya, ma is ez történik?” –
tehetjük fel a kérdést. Igen, mert a világiasság szelleme ma is jelen
van, ma is arra buzdít bennünket, hogy a kizárólagos gondolkodás
progresszistái legyünk – állapította meg a Szentatya. A bibliai
történetben, ha valakinél megtalálták a Szövetség könyveit és, ha valaki
megtartotta az Úr Törvényét, a király ítéletével megölték. Ilyenről
olvastunk az újságokban az utóbbi hónapokban is. Az emberek alkudoztak
az Úrhoz való hűségről, saját identitásukról, egy néphez való
tartozásukról, amely népet Isten nagyon szerette és, amelyet saját
népének tartotta.
Ferenc pápa utalt egy XX. század eleji
regényre, Verne Gyula: „A világ ura” c. könyvére, amely éppen a
világiasság szelleméről szól, amely aposztáziához, hitehagyáshoz vezet.
Ma azt gondoljuk, hogy „olyanoknak kell lennünk, mint mindenki,
normálisabbnak kell lennünk, és úgy kell cselekednünk, mint mások a
serdülőkori progresszista gondolkodást követve” – jegyezte meg a
Szentatya. Majd ahogy a bibliai történetben volt, következnek a halálos
ítéletek, az emberi áldozatok. Azt gondoljátok, hogy ma nincsenek emberi
áldozatok? – tette fel a kérdést. Számos emberi áldozat van! –
válaszolta.
Ami vigaszt nyújt számunkra – folytatta a pápa –, az
az, hogy a hűtlenség, a világiasság szellemének és az evilág
fejedelmének útja előtt mindig ott áll az Úr, aki nem tagadja meg
önmagát, Hűséges: Ő mindig vár ránk, nagyon szeret bennünket és
megbocsát, amikor a világiasság szellemében elkövetett lépéseink után
bűnbánóként Hozzá fordulunk. Isten hűséges hűtlen népével szemben is. Az
egyház gyermekeinek szellemében imádkozzunk az Úrhoz, hogy jóságával,
hűségével mentsen meg bennünket a világiasság szellemétől, amely mindent
tárgyalás, megegyezés kérdésévé tesz. Óvjon meg bennünket és segítsen
előre haladni, ahogy népével tette a sivatagban, kézen fogva őket, ahogy
egy édesapa teszi gyermekével. Az Úr kezét fogva biztosan haladunk
előre – zárta hétfő reggeli homíliáját Ferenc pápa.
(sv) VR
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése