November
21-én, csütörtökön délelőtt 10 órától kezdve Ferenc pápa kihallgatáson
fogadta a Keleti Katolikus Egyházak pátriárkáit és nagyérsekeit, délben
pedig a Keleti Egyházak Kongregációja plenáris ülésének résztvevőihez,
összesen 55 személyhez intézett beszédet.
A keleti katolikus
egyházak elismerik a pápa primátusát, ám megtartották saját liturgikus
életüket, teológiájukat, egyházjogukat és a latin egyházzal ellentétben a
papság számára fennáll a nősülés lehetősége. A keleti katolikus
egyházak 5 nagy rítushoz tartoznak és 22 "sui juris”, azaz saját jogú
részegyházat alkotnak. Ezek között van a magyar görög-katolikus egyház
is, melyet 2008 óta Kocsis Fülöp Péter püspök kormányoz.
A
Keleti Egyházak Kongregációja által kiadott sajtótájékoztató szerint
Ferenc pápa a kongregáció által egybehívott plenáris ülés kapcsán
találkozott a keleti pátriárkákkal és nagyérsekkel, összesen 10 egyházi
vezetővel, kezdve Béchara Boutros Raï bíborossal, az antióchiai
maroniták pátriárkájával. A találkozón jelen volt továbbá Fouad Twal,
jeruzsálemi latin pátriárka, valamint a Keleti Egyházak Kongregációjának
prefektusa Leonardo Sandri bíboros, az érsek titkárral és helyettes
titkárral együtt.
Ferenc pápa a keleti pátriárkákat és
nagyérseket arra kérte beszédében, hogy részesítsék előnyben a
kollegiális és egybehangolt együttműködést.
„Örömmel és testvéri
szellemben fogadlak benneteket ezen a találkozón, amely során most első
alkalommal van lehetőségem arra, hogy együtt lehetek veletek” - ezekkel
a kedves szavakkal fordult vendégeihez a pápa. Személyükön keresztül
köszöntötte helyi egyházaikat, közelségéről és imáiról biztosított
mindenkit. A Szentlélek segítségét hívta, hogy együtt tanulják meg,
miként szolgálják hűséggel az Úr Jézust, az Ő egyházát és az egész
emberiséget.
A keleti egyházakról tartott szinódust követő
buzdításban XVI. Benedek a keleti egyházfők személyét úgy mutatta be,
mint a „kommúnió készséges őreit és az egyház egységének szolgáit.” Az
egység természetes és teljes kifejeződését a Róma püspökével való
megingathatatlan egységben nyeri el és abban az egyházi kommunióban
gyökerezik, amelyet megválasztásuk során kaptak. Azáltal, hogy Krisztus
Testének teljes közösségéhez tartoznak, kötelességük, hogy megerősítsék
az egységet és a különböző patriárkális szinódusokon belüli
szolidaritást. Ennek érdekében hangolják egybe erőfeszítéseiket,
kollegiális és egységes módon tevékenykedjenek az egyház számára
nagy fontosságú kérdésekben. „Tanúságtételünk akkor lesz hiteles, ha
„igaz lelkületre, életszentségre, hitre, türelemre és szelídségre”
törekszünk – mondta a Szentatya Szent Pál Timóteusnak írt levelének
szavaival.
Hangsúlyozta továbbá az egyszerű életvitel
fontosságát, a fáradságot nem ismerő buzgóságot, a testvéri és atyai
szeretetet, amelyet főként azok várnak el, akik magányosan és
kitaszítottságban élnek. „Gondolok itt azokra a papokra is – mondta a
pápa –, akiknek személyes szinten is megértésre és támaszra van
szükségük. Joguk van ahhoz, hogy jó példával járjunk előttük az Istenre
vonatkozó dolgokban, amint más egyházi tevékenységben is. Elvárják, hogy
a javak kezelésében átláthatók legyünk és odafigyeljünk minden
gyöngeségre és szükségletre. Mindez történjen az autentikus szinódusi
gyakorlat meggyőződéssel történő alkalmazásával. Ez ugyanis a keleti
egyházak megkülönböztető jegye.
Ferenc pápa ezekkel a szavakkal
zárta a keleti katolikus pátriárkákhoz és nagyérsekekhez intézett
beszédét: „Isten és Legszentebb Anyja segítségével válaszoljunk erre a
hívásra. Kérlek benneteket, hogy imádkozzatok értem. Most pedig szívesen
meghallgatom mindazt, amit közölni akartok velem és előre kifejezem
nektek elismerésemet.”
(ik)VR
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése