Az embereket mindig
foglalkoztatta a halál utáni élet. A vértanúság és az igazak feltámadásáról (2Makk
7,1-2.9-14) világos tanítást az Ószövetségi szentiratok közül a késői
judaizmusban keletkezett Dániel prófétánál (Kr.e. 167-164) és a Makkabeusok
második könyvében (Kr. e. 124) találunk. Ennek fontos tételei a halottak
feltámadására (7,9; 14,16), a túlvilági életre (6,26), a halottakért való imára
(12,41-46), a vértanúk érdemeire (6,18-7,41), a szentek közbenjárására
(15,12-16) vonatkoznak. A két szentirat célja, hogy fenntartsa a hitet és a reményt
azokban, akiket üldöznek. Tény, hogy Antiochusz Epifánész zsarnok király — Kr.
e. 2. század közepén — erőszakkal terjesztette a pogány vallást, s akik nem
hódoltak be, azokat halállal büntette. Természetes,
ahol küzdelemről van szó, ott a hős vagy hősök küzdelmeinek kiszínezésével is
találkozunk. A sugalmazott író, az édesanya és hét gyermeke halált megvető
ellenállása és tanúságtétele által hatni akar az olvasóra, kiemelve azt, hogy
Isten megjutalmazza azokat, akik becsülettel, tisztességgel szolgálnak neki a
földön, ugyanakkor megbünteti azokat, akik törvényei ellen cselekednek. A földi
igazságszolgáltatást félre lehet vezetni, ki lehet játszani. Az Isten előtti
számadást azonban senki el nem kerülheti. Az Isten adta
reménység azonban átsegít a földi nehézségeken.
Az Úr ugyanis a mi igazi
vigasztalásunk – valljuk Szent Pállal (2Tessz 2,16-3,5). Isten, aki szeret minket, megvigasztalja szívünket és megszilárdít
minden jó tettben és szóban. Éppen ezért a keresztény, mivel előtte áll
Krisztus föltámadása, még inkább vállalja a hit szerinti életet. Az Egyház története
igazolja, hogy milliók vállalták a vértanúságot a hittagadás helyett. Így lett
„a vértanúk vére a kereszténység magvetése”. Az örök életre támadunk fel,
szellemi testtel. Jézus megerősíti övéit az örök élet hitében (Lk 20,27-38).
A
feltámadást tagadó szadduceusok és a mai szószólóikkal szemben Jézus érthetően mondja:
a feltámadottak élete egészen más lesz, mint a földi élet. „Meg sem halhatnak
többé, mert az angyalokhoz hasonlítanak, s az Istennek fiai, mivel
feltámadtak.” A feltámadtak visszaveszik testüket, de ez már megdicsőült test
lesz, nem lesz alávetve a test törvényeinek. A föltámadás az Úr ajándéka,
melyben megszűnnek az ön- és fajfenntartás kötöttségei. A keresztségben kapott
istengyermekség kegyelme akkor teljesen kibontakozik bennünk, átkarolja az
egész embert, s így a test is átalakul. A túlvilági élet részesedés lesz Isten
életéből. „Isten nem a holtaké, hanem az élőké, hiszen mindenki érte él.”
„Aki hisz bennem, még ha meghal is, élni fog!” (Jn
11,25)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése