Miért él az
emberben az Isten utáni vágy? – így szól a KEK Kompendiumának 2. kérdése. A
válasz egyértelmű: „Mert Isten azzal,
hogy a maga képmására teremtette az embert, a szívébe írta a vágyat, hogy az
ember látni akarja Istent. Jóllehet e vágyat sokszor nem ismeri föl az ember,
Isten mégis szüntelenül magához vonzza őt, hogy Őbenne éljen és találja meg az
igazságnak és a boldogságnak azt a teljességét, amit állandóan keres. Éppen
ezért az ember természete és hivatása szerint vallásos lény, aki képes
közösségbe kerülni Istennel. Ez az Istenhez kapcsoló, bensőséges és eleven
kötelék ajándékozza az embernek alapvető méltóságát.” Isten magához akar
emelni, ezért bűnbánatra vezet (Bölcs 11,22–12,2). Isten életre hív, nem
pusztulásra, és semmit sem gyűlöl abból, amit alkotott. Ha tehát létünk olyan
mulandónak látszik is, mint a harmat, Isten akkor is magához akar emelni, s
ezért adja meg a bűnbánat kegyelmét. Ez a szakasz emeli ki legjobban Isten
egyetemes szeretetét az Ószövetségben. Isten mindig szeret bennünket, és
szüntelenül követ, hogy elvezessen az üdvösségre. Ezt váltotta valóra Jézus, aki
„azért jött, hogy megkeresse és üdvözítse, ami elveszett.” Ezért szólította meg a fügefára felkapaszkodott,
kíváncsi Zakeust (Lk 19,1–10). Jézus Jerikóba érkezésekor találkozott egy vak
koldussal, Bartimeussal, aki kiáltozott, és a látás ajándékáért könyörgött.
„Jézus így szólt hozzá: Láss! Hited megmentett. Azon nyomban visszanyerte szeme
világát és Istent dicsőítve követte. Ezt látta az egész nép s magasztalta
Istent”. A következő esemény a város másik peremén játszódik le. Hát nem
történt semmi sem azalatt, amíg Jézus a városon áthaladt? De igen! Az emberek
lelkét megérintette a jóság. A kegyelem belsőleg hat, a változás elkezdődött.
Zakeusban, a vámosok főnökében is felébred az érdeklődés Isten hatalma és
irgalma iránt. Ő nem kíván többet, csak Jézust látni. Felmászik a vadfügefára, nem
törődik azzal, hogy nevetségessé lesz. Amikor az Úr odaért, felnézett a
fügefára és megszólította: „Zakeus, gyere
le hamar! Ma a te házadban kell megszállnom.” Jézus tudja, hogy kicsoda
Zakeus, mégsem veti meg, még szemrehányást sem tesz, sőt barátságával tünteti
ki. Jézus visszatér a városba, s úgy megy Zakeushoz, mint barátjához. Ez vezetett Zakeus megtéréséhez.
Aki
a becsapottaknak a törvény (Szám 5,7) előírta 20% jóvátétel helyett annak 15-szörösét ígéri, és
vagyonának felét a szegényeknek. Zakeus felismerte, hogy mit kell legyőznie
önmagában, mit kell megtennie a világban, mit kell elkerülnie, milyenné kell
válnia. Ezt a változást benne Jézus vitte végbe. Békesség költözött a házába. Jézus meghívását komolyan vesszük-e? (2Tessz 1,11–2,2). Eljövetelére
készülünk-e? Nem kell fügefára mászni, de tegyük
láthatóvá magunkat a vasárnapi szentmisén. És engedjük, hogy
Jézus életünkbe üdvösséget hozzon.
„Megkeresse és üdvözítse, ami elveszett” Lk 19,10
Darvas-Kozma József
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése