A csíkszeredai római katolikus temető Mindenszentek estéjén. (Fotó: Kiss András)
Nagyszüleim sírjánál (vers részlet)
Arcomra jó anyám
szép szavakat csókolt.
Testvérim s jó apám,
mind csak nekem hódolt.
Napközben nagyanyó
ölében ringatott,
mesékre, versekre
apóval tanított.
Mondták és nem unták,
én meg csodálkoztam,
milyen szép a világ,
amelyről ők szólnak.
Jelen volt ábéce,
ott úszott vadréce,
de a kicsi verset
itt őrzöm szívemben:
„Visszakéri a föld,
ha megért a búza.
Ha megért az ember,
a föld visszahúzza.”
Nagyon rég pihennek
keretes sírjukban,
mint egykor pihentem,
rácsos kiságyamban.
Idő-korlát közül
- ez az ember útja -,
örök távlatokba,
Isten haza hívja.
Sírotoknál állok
virággal, gyertyával,
Miatyánkot mondok,
Föltámadást várva.
Szeretnék érdeklődni, hogy minek a részlete ez a vers és ki írta. Semmit nem találok erről az interneten.
VálaszTörlésDarvas-Kozma József
TörlésNagyszüleim sírjánál
Mindenszenetek napján
Nem tudom azt miként,
egyszer élni kezdtem.
Édesanyám méhét
birtokomba vettem.
Mikor megszülettem,
örültek, én sírtam,
pedig az Istentől
jó családot kaptam.
Szerettek, dajkáltak,
beszéltek, féltettek,
rácsos kiságyamba
csak engem fektettek.
Arcomra jó anyám
szép szavakat csókolt.
Testvérim s jó apám,
mind csak nekem hódolt.
Napközben nagyanyó
ölében ringatott,
mesékre, versekre
apóval tanított.
Mondták és nem unták,
én meg csodálkoztam,
milyen szép a világ,
amelyről ők szóltak.
Jelen volt ábéce,
ott úszott vadréce,
de a kicsi verset
itt őrzöm szívemben:
„Visszakéri a föld,
ha megért a búza.
Ha megért az ember,
a föld visszahúzza.”
Nagyon rég pihennek
keretes sírjukban,
mint egykor pihentem,
rácsos kiságyamban.
Idő-korlát közül
- ez az ember útja -,
Örök távlatokba,
Isten haza hívja.
Sírotoknál állok
virággal, gyertyával,
Miatyánkot mondok,
Föltámadást várva.
2004-11-01.