 |
| Voltaire |
François-Marie Arouet alias Voltaire1694. november 21-én született. Apja közjegyző, a középosztályhoz tartozott. Édesanyját hét éves korában veszítette el. Tízévesen a jezsuiták párizsi kollégiumába került és ott tanult hét éven át, egészen 1711-ig. Tekintélyes tudását a jezsuitáknál alapozta meg. Érettségi után sok mindennel próbálkozott. Végül is irodalmi szerzeményekkel és történelmi legendákkal foglalkozott. 1717-ben megváltoztatta a nevét . Színdarabokat és szatírákat írt. Sok kellemetlenségbe sodorta nyugtalan, fennhéjázó és féltékeny természete. 1733-tól a politikai rendszert és az egyházat is támadta. Ekkor a független Lotaringia hercegségbe, Cirey várába ment Émilie du Châtelet márkiné társaságában. Intim viszony formálódott közöttük. Ott biztonságos és kényelmes menedéket nyújtott Voltaire számára az irodalmi foglalatosság összes lehetőségével. Richelieu bíboros és Madame de Pompadour is kegyeibe fogadta, aminek
eredményeképpen udvari történésszé és kamarássá nevezték ki. 1745-ben elkészült a Fontenoy csatát dicsőítő éneke, kitüntetést kapott XIV. Benedek pápától. Sikerei odáig vezettek, hogy 1747 tavaszán ő lett az első író Franciaországban, akit a Francia Akadémia tagjává választottak. 1749-ben szülésközben meghalt szerelme, Madame du Châtelet. Nyugtalanná vált, szatírákat írt. Franciaorszából száműzik, II. Frigyes udvarába ment, de három év után innen is menekül. Cinikus természete miatt mindig menekül valahová. A liszaboni földrengés után kigúnyolta gondviselést, amit a Genfiek sem viseltek el. Megtiltották, hogy színházat vagy előadást tartson. Ezután Genftől nyugatra fekvő Ferney-ben költözött, mely akkor három ország területén terült el. Ha valamelyik országból zaklatták, akkor átsétált egy másik házba és ott már nem háborgatták.
 |
| d'Alembert |
Közben felkérte d'Alembert-et, hogy a készülő Encyclopédie-ban a Genf szócikknél vegye be a rá vonatkozó tilalmat. Ferney birtokán alkotott, vendégeket fogadott, ünnepélyeket rendezett. Az egyházat továbbra is támadta és küzdött az igazságtalanság ellen. A felvilágosult állameszmét hirdetett.
1758. február 28-án barátjának, d'Alembert-nek ezt írta: "Húsz éven belül Isten el van intézve." Húsz év múlva hősként ünnepelve tért vissza Párizsba, hogy megnézze utolsó színdarabja, az Irene
bemutatását.
Az utazás, az ünnepségek és a fogadások okozta izgalmak
azonban túlzottan megterhelték szervezetét, ágyba fektették, és orvosa tudtára adta Voltairenek, hogy ütött végső órája. A beteg kérte őt, hozzon papot. De hitetlen környezete kijelentette: nem színészkedünk! És Voltaire kétségbeesve könyörgött gyóntatóatyáért... de hiába. Néhány utolsó jajkiáltás... és 1778. május 30-án vége volt.
Húsz esztendő múlva valóban el volt intézve... de ki? ... a jó Isten?
Isten türelmes, de malmai lassan, de biztosan őrölnek.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése