A Szentatya a lourdes-i Szűzanya napján, február 11-én hagyományosan
üzenetet intéz a betegekhez. Ferenc pápának a Betegek 22. Világnapja
alkalmából megfogalmazott gondolatait az alábbiakban közöljük.
Kedves Testvéreim!
1.
A betegek 22. világnapja alkalmából ¬¬− melynek témája: Hit és
szeretet: „Nekünk is kötelességünk életünket adni testvéreinkért” (1 Jn
3,16) − különösen a betegekhez fordulok és mindazokhoz, akik ápolják,
gondozzák őket. Az Egyház a szenvedő Krisztus különleges jelenlétét
ismeri fel bennetek, kedves betegek. Azaz: a szenvedésünk mellett, sőt
azon belül, ott van Jézus szenvedése, aki velünk hordozza terhünket és
kinyilatkoztatja annak értelmét. Amikor Isten Fia vállalta, hogy
keresztre feszítsék, lerombolta a szenvedés magányát és megvilágította
sötétségét. Ily módon Isten irántunk való szeretetének misztériuma előtt
állunk, amely reménnyel és bátorsággal tölt el minket: reménnyel, mert
Isten szeretet-tervében a fájdalom éjjele is megnyílik a húsvéti fényre;
bátorsággal, hogy minden viszontagsággal az ő társaságában, vele
egyesülve nézzünk szembe.
2. Isten emberré lett Fia nem vette el
az ember életéből a betegséget és a szenvedést, hanem magára véve,
átformálta és új távlatot adott neki. Új távlatot, mert már nem a
szenvedésé az utolsó szó, hanem az új, teljességben való életé.
Átformálta, így a Krisztussal való egységben a betegség és a szenvedés
negatívumai pozitívvá válhatnak. Jézus az út, és az ő Lelkével
követhetjük őt. Ahogy az Atya a Fiát szeretetből adta oda, és a Fiú
önmagát ugyanazzal a szeretettel adta oda, mi is szerethetjük
embertársainkat úgy, ahogy Isten szeretett bennünket, odaadva életünket
testvéreinkért. Ezáltal a jó Istenben való hit jósággá válik, a
megfeszített Krisztusba vetett hit erővé válik ahhoz, hogy a legvégsőkig
tudjunk szeretni, és az ellenségeinket is. A Krisztusban való hit
hitelességét önmagunk odaadása, a felebarát iránti szeretet bizonyítja,
különösen azok felé, akik nem érdemlik meg, akik szenvednek, és akik
kirekesztettek.
3. A keresztségünkből és bérmálásunkból fakadóan
arra vagyunk hivatva, hogy olyanok legyünk, mint Krisztus, minden
szenvedő irgalmas szamaritánusa. „A szeretetet arról ismerjük fel, hogy ő
életét adta értünk. Nekünk is kötelességünk életünket adni
testvéreinkért” (1Jn 3,16). Amikor gyengéden odafordulunk azokhoz,
akiknek gondoskodásra van szükségük, akkor a reményt és Isten mosolyát
visszük a világ ellentétei közé. Amikor a mások iránti nagylelkű odaadás
alakítja cselekedeteinket, akkor teret adunk Krisztus Szívének, amely
átmelegít bennünket. Ezáltal elősegítjük Isten országának eljövetelét.
4.
Ahhoz, hogy növekedjünk a gyengédségben és a tapintatos, másikat
tiszteletben tartó szeretetben, egy keresztény példakép áll előttünk,
akire bizonyossággal tekinthetünk. Ő Jézus Anyja és a mi Anyánk, aki
odafigyel Isten hangjára és gyermekeinek szükségleteire és nehézségeire.
Mária, a benne megtestesülő isteni irgalmasságtól ösztönözve elfelejti
önmagát és Galileából Júdeába siet, hogy találkozzon unokanővérével,
Erzsébettel és segítsen neki. A kánai menyegzőn közbenjár Fiánál, amikor
látja, hogy elfogy az ünnepi bor. Élete zarándoklata során szívében
hordja az öreg Simeon szavait, amelyek előre hírül adják neki, hogy majd
tőr járja át lelkét; és lelki erősséggel marad Jézus keresztjének
lábánál. Ő tudja, hogyan lehet végigjárni ezt az utat, ezért ő az Anyja
minden betegnek és szenvedőnek. Bizalommal, gyermeki tisztelettel és
azzal a bizonyossággal fordulhatunk hozzá, hogy ő segít nekünk, támogat
minket és nem hagy el bennünket. Ő a Feltámadt Megfeszített Anyja:
keresztjeink mellett marad, és kísér minket utunkon a feltámadás és a
teljes élet felé.
5. Szent János, a tanítvány, aki Máriával állt a
kereszt lábánál, visszavezet minket a hit és a szeretet forrásához,
Isten szívéhez, aki „szeretet” (1Jn 4,8.16), és emlékeztet, hogy nem
szerethetjük Istent, ha nem szeretjük a testvéreket. Aki Máriával a
kereszt alatt áll, az megtanul úgy szeretni, mint Jézus. A kereszt
„Isten irántunk való hűséges szeretetének bizonyossága. Olyan nagy ez a
szeretet, hogy belép bűnünkbe és megbocsájtja azt; belép szenvedésünkbe
és erőt ad, hogy hordozni tudjuk; belép a halálba is, hogy legyőzze és
üdvözítsen minket… Krisztus keresztje arra is hív, hogy hagyjuk magunkat
megragadni ettől a szeretettől, arra tanít, hogy mindig irgalommal és
szeretettel tekintsünk a másikra, különösen arra, aki szenved, akinek
segítségre van szüksége.” (keresztút a fiatalokkal, Rio de Janeiro,
2013. július 26.).
A betegek 22. világnapját Szűz Mária
közbenjárására bízom: segítse a betegeket, hogy szenvedésüket
közösségben éljék meg Jézus Krisztussal, és támogassa azokat, akik
gondoskodnak róluk. Szívből adom apostoli áldásomat mindenkire,
betegekre, egészségügyi dolgozókra és önkéntesekre.
Vatikán, 2013. december 6.
Ferenc pápa
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése