Elhunyt dr. Nagy József teológiai tanár

Gyergyóalfaluban született 1964. január 29-én. A középiskolát Marosvásárhelyen, teológiai tanulmányait Gyulafehérváron, a Hittudományi Főiskolán végezte. 

1988. június 19-én a gyulafehérvári székesegyházban dr. Jakab Antal püspök szentelte pappá. 1988-1991 között Gyulafehérváron, a Hittudományi Főiskolán könyvtáros volt, ugyanakkor oldallagosan ellátta a kudzsiri plébániát is.

1991-től három évig a Marosvásárhely-Keresztelő Szt. János plébánia káplánja, 1994-től Marosvásárhely-Szt. Miklós plébánia (Kövesdomb) lelkipásztora volt.

1995-től mostanáig a Gyulafehérvári Hittudományi Főiskola tanára, 2003-ban teológiai bakkalaureátust, majd 2006-ban Budapesten, a Pázmány Péter Katolikus Egyetemen teológiai licenciátust szerzett. A kolozsvári Babeş–Bolyai Tudományegyetemen 2008-ban szerezte meg a teológiai doktorátust. Egyetemi adjunktus, az Újszövetségi Szentírás tanára, 2012 óta a Gyulafehérvári Hittudományi Főiskola tanulmányi igazgatója volt.

1994-től a Katolikus Magyar Bibliatársulat alapító-elnöke és vezetője, a főegyházmegye különböző plébániáin bibliai alapkurzust szervezett. 2000-ben megkapta a tiszteletbeli esperes címet.

2012. július 24-én, kedden, az esti órákban váratlanul elhunyt Egerben. Temetése 2012. július 30-án, hétfőn, 11 órakor a gyergyóalfalvi templomban bemutatott gyászmisét követően lesz a helyi temetőben. 
Sokak által Szaxi páterként ismert Nagy József közvetlen, derűs modorával mindig vidámságot csalt a közösségekbe. Marosvásárhelyi káplánként egyik alkalommal eljött a nyárádtői búcsúra. Korán érkezett és az irodában várakozva, a két-három éves korú unokaöcsémmel kezdett beszélgetni. Tamáska selypített, amit Szaxi nagyon élvezett. Elég jól társalogtak, amikor Szaxi meglátott egy könyvet a polcomon, levette és az asztal mellé telepedve kezdte olvasni, és nem figyelt Tamáskára. A gyermek beszélt-beszélt és észrevette, hogy Szaxi nem figyel rá. Ekkor odament hozzá és haragosan, egykettőre rendre utasította Szaxit: “Nézz rám, amikor én veled beszélek, hanem olyan pofont adok, hogy a szemed kiszökik!” Mivel gyorsan mondta a gyermek, Szaxi nem értette és megkérdezte édesanyámtól, hogy mit mondott a gyermek. Édesanyám ekkor “lefordította” hogy értse Szaxi is. A testes Szaxi ekkor hahotázni kezdett. Azután, valahányszor találkoztunk, mindig derűsen emlegette, hogy Tamáska őt egy életre kioktatta.

Kedves Szaxi páter! Már nem köt téged a földi illem, sem a GYEPI-program, mivel te túlmentél a “Hit kapuján” és az örök Szeretet színelátásába érkeztél, azért kérlek/kérünk téged, hogy egy kicsit sűrűbben “kilincseljél” értünk az atyai házban, hogy a Szentlélek vezetésével főegyházmegyénkben, a Teológián és a plébániai közösségekben a Zsinati Könyv rendelkezéseiből és javaslataiból többminden teljesedjék. Közben csokorba kötöm elektronikus üzeneteidet.

Most, Bálint Ákos (1883-1985) gyergyószentmiklósi örmény kántor énekével búcsúzom tőled:

“Pályádat bevégzéd,

Célodat elérted:

Ég legyen béred.”

Az örök világosság fényeskedjék neki!