Ez a térden
kerülés hagyománya ma is él a csíksomlyói
Szálvátor-kápolnánál, amely a Kis-Somlyó-hegy tetején és a Nagy-Somlyó-hegy
lábánál épült. A zarándokok, amikor imádkozva feljönnek a Jézus-hágóján a
Salvator-kápolna oltára előtt térdreborulnak és térdenállva háromszor
megkerülik az oltárt. A kápolna építéséről több hagyomány maradt ránk, melynek
időíve Szent Istvántól Hunyadi Jánosig tart. A legujabb régészeti kutatás szerint a kápolna szentélye a 14. század közepéről származik, akár csak a Somlyói kolostor. Az bizonyos, hogy itt a Salvator hegyen remeték laktak, és ők voltak a Kis-Somlyói kápolnák őrzői. A helynevek mellett, a történelmi múlt jelzi, hogy Nagy Lajos (1342-1382) király alatt, az 1345-ben a tatárok fölött aratott győzelem emlékére, Laczkfi András (Endre) székely ispán alapította a pálos remeték számára. A Csíkban
megtelepedett rend
kiváló (oltárépítő, kő- és fafaragó, orgonaépítő és szentképfestő,
gyógyszerkészítő, betegápoló) tagokkal ékeskedett. Égi pártfogójuk Remete szent Pál a
Salvator-kápolna festett mennyezetén és oldalképén is meg van örökítve. A szombati Mária tiszteletük, valamint kolostoraik és templomaik
védőszentjeinek napján tartott búcsúk is fénypontjai a magyar katolikus életnek. A monostort az 1421-es és az 1432-es török, tatár pusztítás hamvasztotta el.
Csak a remeteségekben éltek tovább. Csík és Moldva között, a Csigafalvi vámnál
is állt a pálos kápolna, s ennek breviárium-töredéke fentmaradt, melyet
1672-ben Kájoni egybekötött kéziratos
kalendáriumával. E kápolnáról a Rómában tanuló Kun Szeráfin ferences növendék
1630 nyarán így nyílatkozott: “Szép havas, hoc est Beatae Virginis, ubi in
praesens quoque extat capella miraculosa Beatae Virginis in regione Czik.” Vagyis:
Szép Szűz Mária havasa, ahol a jelenben
is áll a csodatevő Boldogasszony kápolnája Csíkban. A pálos kegyhelyeken a csodatévő Mária szobrát
vagy képét őrizték, s vallásos tiszteletben részesítették. Nekik
köszönhető, hogy a Mária-tisztelet az ország lakosságának széles
rétegeiben elterjedt, s mint Patrona Hungariae, Magyarország védasszonya
kultusza valósággal nemzeti eszmévé finomult.
A pápák kiváltságokkal ruházták fel a pálosokat. Többek
között VIII. Ince pápa
(1484–1492) 1484-ben pünkösd szombatjára
és pünkösd napjára teljes búcsút
engedélyezett, amelyet VII. Kelemen pápa 1525-ben, és XII. Kelemen pápa 1732.
aug. 23-án kiadott brévéjében megerősített: „teljes búcsút engedélyez
mindazoknak, akik a keresztény
fejedelmek egyetértéséért, az eretnekek kiírtásáért és az Egyház
felmagasztalásáért imádkoznak, ha előzőleg azonban pünkösd előtti szombaton, esetleg a nagykáptalan kezdetén (pünkösdnapján)
valamely pálos templomban szentgyónáshoz
és áldozáshoz járulnak.” A Kis-Somlyó-hegyi
Salvator remeteség sokat szenvedett a járványok és harcok idején. A
legsúlyosabb csapás 1782. március 26-án következett be, amikor II. József
rendeletére a karhatalom hat remetét elűzött a Salvátor-kápolnától.
A csíksomlyói pálos monostor helyére, Hunyadi János erdélyi vajda és Újlaki Dénes pápai vizitátor 1442-ben letelepítette az obszerváns (szigorú szabályzatot követő) ferenceseket.
Ezáltal Csíkszék lelki központja évszázadokra Csíksomlyó maradt. A ferencesek által újra épített templomot Sarlós Boldogasszony tiszteletére szentelték (júl. 2.), melynek IV. Jenő pápa külön búcsút engedélyezett. A
kolostoregyüttes újraépítését 1448-ra befejezték. A konvent – amely 12 felszentelt papból
áll –, munkálkodni kezdett. Lelkipásztori munkát végeztek és középfokú oktatást
tartottak. Hunyadi 32 un. konfrátert rendelt a kolostor szolgálatára. 1556-tól a szultán kinevezte Petrovics Pétert helytartónak, aki az erdélyi püspököt
széke elhagyására késztette, és megindította a katolikus egyház teljes felszámolását. Attól
kezdve, 150 éven át az erdélyi katolicizmus mentsvára Csíksomlyó lett.
- folytatjuk -
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése