Két embert fát vágni küldtek az erdőre.
Az egyik
keményen dolgozott, megállás nélkül, egész nap. A másik óránként
szünetet tartott. A nap végén az egyik feleannyit haladt, mint az
időnként megpihenő másik.
– Hogyan történhetett ez, hiszen én több időt szántam a munkára? – kérdezte döbbenten.– Te csak azt láttad, hogy pihenek, de arra figyeltél-e, hogy mindig megélesítettem a fejszémet?
Így van ez a vasárnapot megünneplő lélekkel is.
Voltál-e szentmisén?
(Vida Géza: Favágók)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése