Szent Lénárd remete (†Nobiliacum, Gallia, 6. század közepe,
nov. 6.). A 11. századi legenda szerint családja barátságban volt Klodvig
királlyal, aki Lénárd keresztapja. Lénárdot katona pályára irányították, de ő
Szent Remig reimsi
püspök tanítványa lett. Lénárd megkapta a királytól azt a kiváltságot, hogy
szabadon engedik a rabokat, akiket meglátogat, és sok foglyot kiszabadított.
Életszentségének hírére a király püspökséget ajánlott neki, de nem fogadta el,
hanem inkább Limoges könyékén remeteségbe vonult. Az arra vadászó Klodvig
kíséretében lévő királynőt az erdőben lepték meg a szülési fájdalmak, Lénárd
imádságára szerencsésen világra hozta kisfiát. A király ezért Lénárdnak
ajándékozta az erdőt, melyben ő kápolnát épített, és a területet Nobiliacumnak nevezte el. Fogolyszabadításainak
híre támadt, és sok rab állította, amikor csodálatos szabadulása után
elzarándokolt remeteségébe, hogy Lénárd segítségül hívására lehullottak róluk a
bilincsek. Betegek is fölkeresték és meggyógyultak.
Ábrázolása a 13–14.
században kezdődött. A 15. században, mint a lovak és a fogságban lévők, beteg
emberek és állatok védőszentjét kedvelték. Bő ujjas, öv nélküli bencés ruhában,
tonzúrával vagy birétumban, pásztorbottal ábrázolták. Szent Lénárd tiszteletére
szentelt templomokban az imameghallgatások jeléül láncokat és patkókat hagytak
fogadalmi ajándékul. A Kiskárpátokban elterülő Ompital község Lénárd-kápolnája már a
középkorban állott. Egy 1738-ból való olajfestmény Lénárdot ábrázolja. A képet
két ágaskodó ló tart. Felírása: In hoc
loco Ompital, a saeculis thaumaturgus, patronus in vinculis degentium et
contra luem pecorum. Vagyis: pártfogója a bilincsekben szenvedőknek és
jószágvész ellen. Magyarországon a középkorban Szent
Lénárd kultusza egyetemesebb volt, mint később.
Lénárd hajdani magyar
tisztességét számos családnevünk, és előkelő családok tagjainak keresztneve is
hirdeti. Templomokat, kápolnákat szenteltek
tiszteletére. Ezt gótikus művészetünk is tanúsítja. Így Marosvásárhely vártemplom freskója
(16. század eleje). Brassó 11. századból származó templomának később Lénárd lett a
titulusa. Kultusza Szászbogácson, Gyergyóremetén és
Moldvában is virágzott. Bandinus Márk püspök feljegyezte (1646), hogy a
szőlőtermesztéséről híres Kotnár
város déli részén, a dombon Szent Lénárd tiszteletére épített kápolna áll,
melynek van haranglábja, egy oltára, közepén a Szentkereszttel, jobboldalán
Szent Lénárddal és baloldalán Szent Leobárddal (szintén a 6. században élt). Gyergyóremete templomának a csíki
szakrális tájban szokatlan Lénárd-titulusát a pálos remeterend középkori
jelenléte indokolja.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése