Egyszer egy gazdag apa úgy döntött, hogy elviszi vidékre
7 éves kisfiát és megmutatja neki, milyen szegény emberek is vannak. Az volt a
célja, hogy gyermeke lássa meg a dolgok értékét, és fogja fel azt, hogy milyen
szerencsés családban él.
Egy szerény falusi család házában
szálltak meg, ahol egy napot és egy éjszakát töltöttek. Amikor már hazafelé
tartottak, az apa megkérdezte fiat: Nos, mit gondolsz erről az útról?
- Nagyon jó volt apa!
- Láttad, hogy némelyek milyen szükségben és szegénységben élnek?
- Igen.
- És mit láttál meg mindebből?
- Azt, Apa, hogy nekünk egy kutyánk van, nekik négy.
- Nagyon jó volt apa!
- Láttad, hogy némelyek milyen szükségben és szegénységben élnek?
- Igen.
- És mit láttál meg mindebből?
- Azt, Apa, hogy nekünk egy kutyánk van, nekik négy.
Nekünk egy medencénk van otthon, ők
meg egy tó partján laknak.
A mi kertünket lámpák árasztják el
fénnyel, az övékére pedig csillagok világítanak.
A mi udvarunk a kerítésig tart, az
övéké addig amíg a szem ellát.
És végül láttam, hogy nekik van
idejük beszélgetni egymással, és hogy boldog családként élnek.
A
szeretet és a békesség a legkisebb kunyhóban is elfér. Te és Anyu egész
nap dolgoztok, és alig látlak titeket. És még valami, Apa, a család Jánoskája azt mondta: "gazdagok vagyunk, mert miénk az Isten szeretete."
Az apa csak fogta a kormányt, vezetett
csöndben, mire a kisfiú hozzátette:
- Köszönöm Apa, hogy megmutattad, hogy milyen gazdagok is lehetnénk.
- Köszönöm Apa, hogy megmutattad, hogy milyen gazdagok is lehetnénk.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése