Ferreri
Szent Vince 1350 táján született Valenciában.
1367-ben belépett a domonkos rendbe, később pappá szentelték. Nagyra becsülték
tudománya, a betegek iránti részvéte, okos tanácsai és példás életmódja miatt. Lelke
mélyéig átérezte, hogy az Egyház egységére és az erkölcsök javulására van
szükség. Prédikált és gyóntatott. Vállalta a munkát, de a fölkínált egyházi hivatalokat
visszautasította. 1399-ben egy súlyos betegségében gyógyulásért imádkozott, és
megjelent neki az Üdvözítő Szent Domonkos és Szent Ferenc társaságában,
megérintette az arcát, és megbízta, hogy menjen prédikálni és nyerje meg a
lelkeket. Csodálatosan meggyógyult. Első prédikációs útja Marseilles-en
keresztül vezetett. Reggel misézett, utána evett és három órán át predikált,
majd megáldotta a betegeket. Az emberek lesték a szavát. Toulouse-ban az ő kedvéért három héten át szünetelt az egyetemen az
előadás és minden más prédikáció. Vince keserű igazságokat mondott
fejedelmeknek és prelátusoknak, parasztoknak és kalmároknak egyaránt. Olyan
dolgokról is szólt, amelyek egyébként érinthetetleneknek számítottak. Őszinte
kritikát mondott a fennálló viszonyokról. Nagy aszkéta és vezeklő híre előtte
járt. De e nélkül is elég volt egy tekintet csont-bőr alakjára, és mindenki
meggyőződhetett róla, hogy ez az ember semmi olyant nem követel mástól, amit maga
már régen ne teljesített volna. Hús sohasem került asztalára, a vasárnapok
kivételével negyven éven át naponta csak egyszer étkezett. Ágya szalma volt és
szőlőlevél. Mint egy második Keresztelő János állt az emberek előtt. A Riviera
mentén Lombardiába ment, azután 1403-ban Savoyába, Svájcba és Lyonba. 1408-ban
Montpellier-ben, 1409-ben Barcelonában prédikált. A szó, az imádság és a példa
minden eszközével igyekezett az embereket megragadni. Vezeklő, szigorú életmódja, tanítása, jövendőlései nyomán prófétának
tartották. Erkölcsi követelményei tudatosan magasak voltak. A hit dolgában kérlelhetetlen volt.
Mégis számos hálás híve követte hűségesen egyik helyről a másikra. Egyszer
Borja Alfonznak megjósolta, hogy el fogja nyerni a tiarát. A jóslat
teljesedett, amikor III. Callistus néven pápa lett belőle. Itáliában előre
megmondta Sziénai Bernardin működését és szentté avatását. Nagy témája azonban
a világ vége volt. Az istenfélelem, amely őt teljesen átjárta, átragadt
hallgatóira. Tudta, hogy a félelemnek a szeretetben kell föloldódnia és
szeretetté kell válnia. Ezért Vincének nem volt kizárólagos témája a végső idők
rettenetessége. A fölvetett kérdésre, hogy
mikor jön el az Antikrisztus? - nagyon józan volt a válasza: senki sem ismeri
azt a napot és órát. Bűnbánó lélekkel kell tehát rá várakozni. Az a döntő, hogy
megtartsuk az Úr intelmét: ,,Virrasszatok és imádkozzatok!'' Beszédére
zsidó és mohamedán előkelők is megtértek.
Vince elhagyta spanyol hazáját, továbbvándorolt
Normandiába és Bretagne- ba. Ez volt prédikációs útjainak harmadik és egyben
utolsó szakasza. A vallási reform építő munkáját végezte. Képes volt az
embereket beszédeivel órákon át lekötni. Fáradhatatlanul folytatta apostoli
útjait, gyakran szamáron ülve. Valenciai
nyelvét a latin nyelvű országokban mindenütt megértették. Élete utolsó
éveiben a francia nyelvet is használta. Működése
a bretagne-i Vannes-ban ért véget. 1419-ben még megtartotta a nagyböjti
beszédeket. Amikor testi erejének hanyatlását érezte, még egyszer megáldotta
szeretett betegeit, nagy áhítattal fogadta a végső szentségeket. Fölolvastatta
az Üdvözítő szenvedésének történetét, összekulcsolta kezét és megcsókolta a
feszületet, azután meghalt 1419. április 5-én. 1455-ben III. Callistus pápa
Ferreri Vince prédikáló testvért fölvette a szentek sorába.
**
Istenünk,
aki Szent Vince áldozópapot az evangélium buzgó hirdetőjévé tetted, kérünk,
add, hogy Fiad, akiről szented azt hirdette, hogy Bíróként jön el újra, a
boldogok közé juttasson minket a mennyben!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése