2014. 06. 09.

111 éves élet vége, s mi van az örökkévalósággal?

Elhunyt a világ legidősebb férfija

Elhunyt a világ legidősebb férfija

A Guinness Rekordok könyvében a világ legidősebb férfi lakosaként számon tartott Alexander Imich New Yorkban vasárnap, június 8-án távozott az élők sorából. A férfi 111 éves volt.

Imich 1903. február 4-én született Orosz Lengyelországban. Vegyész volt, a parapszichológia témakörében írt könyveket. 1939-ben a náci invázió elől menekült a Szovjetunióba, 1951-ben az Egyesült Államokba költözött át.
Ezentúl a világ legidősebb férfi lakosának címét a japán Momoi Szakari birtokolhatja, aki mindössze egy hónappal fiatalabb Imichnél.
OH
**
A citeaux-i ,,új kolostor'', amelyet Molesmes-i Szent Róbert és társai alapítottak, ahol a szerzetesi élet szellemét Alberich és Harding Szent István apátok határozták meg, az alapítás után néhány évtizeddel hanyatlani kezdett. A szerzetesek kemény aszkézise és végletekig menő szegénysége már nem vonzott új hivatásokat, és úgy tűnt, a kolostor ki fog halni. Egy váratlan fordulat következtében mégis sokak számára kívánatossá vált, hogy beléphessenek ebbe az erdei magányban lévő kolostorba.
1112 nagyböjtjén kérte felvételét ebbe a kolostorba az akkor huszonegy éves Bernát. 1090-ben született Fontaines várában, amely a hercegi város, Dijon előőrse volt. Nemesi családban született, első iskolája Chatillon-sur-Saine káptalani iskolája volt. Itt szerezte meg alapműveltségét és ismerkedett meg a klasszikus szerzőkkel. Életrajzírója, St-Thierry Vilmos hangsúlyozza, hogy Bernát műveltségével kiemelkedett kortársai közül. Érthető tehát, hogy a rokonság azzal próbálta eltéríteni a kolostorba lépés szándékától, hogy németországi egyházi-tudományos karriert kínáltak fel neki. De édesanyjának emlékezete, aki 1103-ban halt meg, és aki arra figyelmeztette, hogy mindent az örökkévalósághoz mérjen, megerősítette korábbi szándékában, hogy belépjen a citeaux-i kolostorba. És nem is egyedül érkezett, hanem egész csapat ment vele, akiket a rokonságból és ismerősei köréből vitt magával: már házas testvérei is, sőt, öreg korában atyja is követte, mikor Bernát már Clairvaux-ban volt.
Megragadó látvány lehetett Bernát és harminc társa, amint bebocsátást és felvételt kértek a kihalófélben lévő kolostorba. Citeaux ezáltal vált egy új szerzet, a ciszterci rend bölcsőjévé, mert még ugyanebben az évben hozzá kellett fogniuk egy új kolostor építéséhez. Amikor letelt a novíciátus esztendeje, 1113. május 18-án teljes gazdagságában megindulhatott az anyakolostorban a szerzetesi élet ciszterci formája.
Egy év múlva az észak felé lévő Pontigny-ben is kolostor nyílott. Az angolszász származású István apát Citeaux-ban a szerzeteseivel, köztük természetesen Bernáttal, kidolgozta azt a szabályzatot, amely Charta Caritatis néven vált ismertté a szerzetesség történetében. E szabályzat újdonsága abban állott, hogy évenként általános káptalanon ápolták az egyébként egymástól független apátságok egységét és életmódjának azonosságát. Így Bernátot a ciszterci rend társalapítójának tekintik, mert nemcsak a rendi alkotmány megalkotásában volt jelentős szerepe, hanem a rend elterjedésében is.
Mindez egy fontos mérce alapján történt: Quid hoc ad aeternitatem? - Mi ez az örökkévalósághoz képest? 
Ezt vallotta Morus Szent Tamás, Szalézi Szent Ferenc és még sokan mások.
Te az élethez éveket vagy az évekhez életet akarsz adni? Mi a mércéd?
MK

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése