Pio atya fegyvere

Pio atya egyik betegsége alkalmával történt

"Egy nap az atya elmesélte az orvosoknak egy látomását, amelyet ő álomnak nevezett:

"A kórus ablakában találtam magam. Az alatta elterülő téren hatalmas tömeget láttam gyülekezni. Megkérdeztem: ‘Kik vagytok? Mit akartok?’ Kórusban felelték: ‘Pio atya halálát!’ Bementem. A Szűz a kezembe adott egy fegyvert, amellyel legyőzhettem őket. A fegyver ötven kilométeres távolságra is elért. Az ablakból a tömegre céloztam vele. Mindannyian meghaltak. Felébredtem, majd újra visszaaludtam. 

Az álom folytatódott. Kinéztem az ablakon, még mindig sok ember volt ott. ‘A csudába, nem haltak meg!’ - kiáltottam fel. Majd megkérdeztem: ‘Mit akartok? Kik vagytok?’ Azt válaszolták: ‘Mind keresztény fiak vagyunk.’ Én pedig azt mondtam nekik: ‘Legyetek állhatatosak a jóban, engedelmeskedjetek nekem, kövessetek engem és ne féljetek, senki nem árthat nektek. Megáldalak titeket.’ És ekkor felébredtem."

Az orvosok egymás között azt mondogatták: ‘De hát milyen fegyvert adhatott neki a Madonna? Vajon hol rejtette el? (…)’

Eltelt néhány év. Egyik este Pio atya már ágyban volt, amikor azt mondta az unokaöcsémnek (Mario Penelli, Cleonice unokaöccse, aki Pio atya unokahúgát, Pia Forgionét vette feleségül. - A szerk.):

‘Hozd ide a fegyvert a ruhámból!’ 

Az engedelmeskedett, ám nem talált semmiféle fegyvert. Így szólt: ‘Bácsikám, semmi sincs a ruhája zsebében, csak a rózsafüzér. Tessék, itt van.’ Majd átadta neki. 

Mire az atya: ‘A rózsafüzér talán nem fegyver?’

Attól az estétől kezdve mindenki tudta, hogy a rejtélyes és nagy hatótávolságú fegyver a rózsafüzér volt. Amióta felfedte a titkot, a rózsafüzért fegyvernek hívta. Néha ’szablyának’ is nevezte. A kezében tartotta, forgatta, a nappal és az éjszaka minden órájában. Utolsó hónapjaiban két rózsafüzér is volt nála: az egyik a csuklóján, a másik a kezében. 

Unokaöccse, Mario elmondta nekem, hogy az atya éjjelenként csupán néhány percet töltött ágyban. Egy széken ülve virrasztott, szenvedett és imádkozott.

Az a szék volt az oltár, amelyen az áldozati bárány csendben és elhagyatottságában oly hatalmas kínszenvedések közepette gyötrődött, amilyeneket csak Isten ismert. Az a szék volt az egyetlen tanúja marcangoló fájdalmának, haláltusájának. Az utolsó éjszakáján pedig abból a székből emelkedett fel az égbe."