Különös Hibiscus mutabilis

Ma a háromszemélyű egy igaz Istent, a Szentháromságot ünnepeljük. Tudjuk, hogy mennyei Atyánk a világba küldte Fiát, az igazság Igéjét és a megszentelő Szentlelket, s ezzel kinyilatkoztatta benső életének csodálatos titkát. Az emberiség számára a Szentháromság élete jelenti a bőséges, vagyis az isteni minőségű életet. Mi erre kell építsük egyéni, családi és társadalmi életünket. Csak – egymással és egymásért – ez szolgálja életgazdagságunkat.

A múlt század közepe táján érdekes virágot fedeztek fel Mexikóban. Különleges tulajdonsága miatt „Hibiscus mutabilisnak”, változó mályvának nevezték. Ennek a virágnak az a különös tulajdonsága, hogy minden reggel, amikor a nap felkel, kitárja szirmait, amelyek fehér színben tündökölnek. Délben pirosra, naplementekor kékre változnak. A virág változó színeivel a szentháromságos egy Istenre emlékeztet. A fehér szín, a teremtés kezdetére emlékeztet, amikor Isten az ősszülők életét a szeretet, a kegyelem fényébe öltöztette. Az emberi életbe betört a bűn sötétje és ezt mi nem tudtuk kiűzni. Jézus a keresztfán azért ontotta vérét, hogy tisztára mossa lelkünket. A Megváltó halálba menő szeretetére emlékeztet a mályva pirosra változó virága. A nap alkonyán kékre változik nemcsak az ég, hanem ez a virág is. Arra emlékeztet, hogy a Szentlélek pünkösd reggelén a kéklő égből szállt le az apostolokra. Íme, így segíthet a természet egy virága a Szentháromság megközelítésében.

Nem rendkívüli, nem is véletlen, hogy a teremtő Isten titka teremtményeiben visszatükröződik. Keresztségünk alkalmával új viszonyba kerültünk a Szentháromsággal, és a Szentlélek temploma lettünk. A kereszténynek arra kell törekedniük, hogy legyenek az Isten keresztre feszített szeretetének visszfénye a világban. Szeressék még ellenségeiket is, bocsássanak meg az ellenük vétkezőknek, és győzzék le jóval a rosszat, míg csak el nem jön a nap, amikor a Szentháromság lesz minden mindenben. Így vezet el Isten emberré válása az ember Istenhez jutásáig.”