
A múlt század közepe
táján érdekes virágot fedeztek fel Mexikóban. Különleges tulajdonsága miatt
„Hibiscus mutabilisnak”, változó mályvának nevezték. Ennek a virágnak az a
különös tulajdonsága, hogy minden reggel, amikor a nap felkel, kitárja
szirmait, amelyek fehér színben tündökölnek. Délben pirosra, naplementekor
kékre változnak. A virág változó színeivel a szentháromságos egy Istenre
emlékeztet. A fehér szín, a teremtés kezdetére emlékeztet, amikor Isten az
ősszülők életét a szeretet, a kegyelem fényébe öltöztette. Az emberi életbe
betört a bűn sötétje és ezt mi nem tudtuk kiűzni. Jézus a keresztfán azért
ontotta vérét, hogy tisztára mossa lelkünket. A Megváltó halálba menő
szeretetére emlékeztet a mályva pirosra változó virága. A nap alkonyán kékre
változik nemcsak az ég, hanem ez a virág is. Arra emlékeztet, hogy a Szentlélek
pünkösd reggelén a kéklő égből szállt le az apostolokra. Íme, így segíthet a
természet egy virága a Szentháromság megközelítésében.
Nem rendkívüli, nem
is véletlen, hogy a teremtő Isten titka teremtményeiben visszatükröződik. Keresztségünk
alkalmával új viszonyba kerültünk a Szentháromsággal, és a Szentlélek temploma
lettünk. A kereszténynek arra kell törekedniük, hogy legyenek az Isten
keresztre feszített szeretetének visszfénye a világban. Szeressék még
ellenségeiket is, bocsássanak meg az ellenük vétkezőknek, és győzzék le jóval a
rosszat, míg csak el nem jön a nap, amikor a Szentháromság lesz minden
mindenben. Így vezet el Isten emberré válása az ember Istenhez jutásáig.”
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése