
– A szentháromságos misztérium az
Egyház és a keresztény élet alapját és forrását alkotja. Jézus kinyilatkoztatásából
bírjuk e mélységes forrást, de befogadni képtelenek vagyunk. Úgy vagyunk, mint
szomjas vándor a forrásnál. Iszik ugyan a forrásból és felfrissül, de a forrást
kiinni sohasem bírja. Nem is ezért van a forrás, hogy kiigya, hanem hogy általa
tudjon élni. – Ha az ember be akar lépni az üdvösség világába, az örök életbe, akkor hinnie
kell a Szentháromság szeretetében. Aki Jézus Krisztusban hisz, az a Szentháromságban
hisz: az Atyában, aki a Fiút küldte; a Szentlélekben, aki őt vezette küldetése
teljesítésében. A Szentháromságnak földi ikonja, képmása a család és az Egyház
(Ef 5, 21-33). A család is szeretetközösség a kölcsönös
önátadás, teljes befogadás és az életet lehelő szeretetviszony által. A családi
szeretet által ráérzünk, hogy kapcsolatainknak isteni mélységei vannak.
– Az Egyház kezdettől
vallja, hogy Isten benső élete az egység, a szeretet. Az emberiség egységének
legmagasztosabb modellje a Szentháromság, mert amint személyei különböznek,
mégis a legteljesebb egységet valósítják meg. Ezért a Szentháromság az emberi
társadalom mintaképét jelenti minden téren, még a sport, a gazdaság, a politika
és a kultúra szintjén is. Hogyan kell életünket szentháromságos módon berendezni? A teológia ezt három kulcsszóban fogalmazta meg:
kezdeményezés, befogadás és kölcsönös nyitottság (kommunió). Az Atya, a
szentháromságos életben az isteni életnek nem kezdett kezdete, a Szeretet örök
kútfője. Arra teremtett, hogy másokért éljünk, a jót kezdeményezzük érdek és
elvárás nélkül. Az, aki kezdeményez, az Atya modelljét éli. – A Fiú képmását,
modelljét akkor öltjük magunkra, amikor a jó kezdeményezést befogadjuk. A
társadalomban a Fiú modelljének jele a
szolidaritás és szubszidiaritás. Végül a Lélek szerint élünk (Gal 5, 16),
amikor az isteni szeretetre való hivatásunkat kölcsönösségben, közösségben
éljük meg.
– A szentháromságos keresztény
élet olyan, mint a szimfónia. Különböző hangszerek játsszák azt a melódiát, de
nem egymással ellentmondásosan, hanem egymást kiegészítően. Ha így élünk a
családban, az Egyházban, a munkahelyen, akkor életünk harmóniában van a
Szentháromság életével, és földi életünk a Szentháromság életébe torkollik.
„Azért jöttem, hogy életük legyen, és bőségben legyen.”
(Jn 10,10).
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése