A kijevi hatalom magára vonta a pszichiáterek figyelmét

Moszkva meghökkenéssel vette tudomásul azt az ukrán nyilatkozatot, hogy Ukrajna megkezdi az ukrán-orosz határ „egyoldalú demarkációját”. Erről az Ukrán Nemzetbiztonsági Tanács titkára, Andrij Parubij nyilatkozott a Tanács ülése után, amelyen Petro Porosenko ukrán államfő elnökölt.

© Fotó: RIA Novosztyi/Jevgenyij Kotenko

Június 17-én a kijevi kormány megbízást kapott a gyakorlati aspektusok kidolgozására vonatkozólag. Ezek után Porosenko elnöki rendeletet ír alá, és beindulhat a határoszlopok ledöntése. Orosz szakértők állítják, hogy az efféle megközelítés az országhatárok kijelöléséhez abszolút hallatlan dolog a nemzetközi gyakorlatban.

Nem létezik a határ „egyoldalú demarkációja” – jelentette ki az orosz parlamentben Alekszej Puskov, az alsóházi külügyi bizottság elnöke.

– Ha Kijevnek erről nem lenne tudomása, akkor közlöm vele, hogy a demarkáció céljából vegyes bizottságot alakítanak és ez két fél ügye. Erre vonatkozólag az országok külön egyezményt kötnek. Olyan határvonalnak, amelyet az egyik fél jelöl ki, nincs jogi ereje, ennélfogva a határ egyoldalú demarkációja folytonos határkonfliktust jelentene az Oroszországgal fenntartott viszonyban.

Ezt elismerik ukrán szakértők is. Az Ukrán Nemzetbiztonsági és Védelmi Tanács első titkárhelyettese, Sztepan Havris az ukrán televíziónak nyilatkozva kijelentette, hogy „az ukrán-orosz határ egyoldalú demarkációja esetén Oroszország azzal vádolhatja országunkat, hogy elfoglaltuk Oroszország területének egy részét”. Nem kevésbé abszurditásnak nevezhetők azok a tervek is, miszerint az ukrán-orosz határ mentén ötméteres acélfalat vonnának fel, magasfeszültségű árammal, ami szintén szerepel Kijev tervei közt. Havris rámutatott, hogy némely területen az ukrán-orosz határ településeken át vezet, vasutakat, hidakat, üzemeket szel ketté, vagyis ennek a törekvésnek nincs semmilyen gyakorlati értelme, ez „tisztán politikai nyilatkozat”.

Moszkva és Kijev a kilencvenes évek dereka óta foglalkozik a határvonalak demarkációjával. A vonatkozó egyezményt Kijevben írta alá 2010 májusában Konsztantin Hriscsenko ukrán és Szergej Lavrov orosz külügyminiszter. Akkor létrehozták a kétoldalú bizottságot a demarkációval kapcsolatos problémák rendezése érdekében. Semmilyen egyéb mechanizmust és semmilyen „egyoldalúságot” a nemzetközi normák nem irányoznak elő.

Az orosz szakértői közösség, a kijevi hatóságok magatartását jellemezve, egyre gyakrabban használja a „nem adekvát magaratás affektusa” kifejezést. A pszichiáterek ezzel a jelzővel illetik „a nem adekvát reagálást a kitűzött cél elérésében elszenvedett balsikerre”. Legfontosabb megnyilvánulásai a fokozott sértődöttség, makacsság, negatívizmus és elzárkózottság.

Mindezek a szimptómák megvannak. Arszenyij Jacenyuk kormányfő olyan mértékben megsértődött Oroszországra, hogy június 16-án, a kudarcba fulladt gáztárgyalások után kijelentette: Kijev „többé nem kívánja dotálni a Gazpromot”?! Közben az ukrán Naftogaz 4,5 milliárd dolláros adósságot halmozott fel Oroszország előtt.

Avakov belügyminiszter „elzárkózottsága” pedig oly erős lett, hogy Ukrajnával és legtöbb beosztottjával kizárólag a Facebook által kommunikál.

Azonban az abnormalitás a volt megbízott külügyminiszter, Andrij Descsica magatartásában csúcsosodott ki. Descsica június 15-én éjjel a kijevi orosz követség épületénél helyeselte a pogromot rendezők fellépését. „Lelki affektációja” nyomdafestéket nem tűrő, Vlagyimir Putyin orosz elnököt illető szavakban nyert formát.
OH