Csak akiért érdemes lett volna megteremteni a világot

Spanyolország kellős közepén, Avila fölött éppúgy megállt az idő, mint Assziszi fölött, és ezt egyik szülötte, Cepeda Sanchez Alfonz és Ahumada Beatrix leánya, Nagy szent Teréz művelte vele. A régi város ma is olyan állapotban van, mint mikor ő meghalt. Hatalmas bástyák övezte várfalak, szorongó utcák és sikátorok. A szőlőkben két kolostor közül az egyik az ő zárdája. A Gondviselés állította meg az időt, jobban mondva az a hatás ami Terézt érte. Ez a lány, aki itt született, nagyságát jelzi az is, hogy a 16. század klasszikus spanyol írói között időrendben ő az első. Ugyanakkor a misztika lélektanának ő a legelső mestere és a lélektani teológiának mindvégig egyik legnagyobb és nélkülözhetetlen szerzője maradt. 1515 és 1582 között élt mindössze hatvanhét évet, melyből az utolsó ötvenet át betegeskedett. Életműve, írásai és levelei olyanok mint egyetlen zenei alkotás, melynek magasba csapnak dallamai, kihallatszanak belőle heves és dallamos sikolyai, a felindultság, az Istenért lángolás.

Még nagyon fiatal volt, mikor azt hitték róla, már meg is halt és már gyertyát csepegtettek a szemére, amikor magához tért, fölkelt és elkezdett két fakorong-kerekű kordén utazni különböző alapításaiba. A sarutlan karmeliták új alapításait látogatja, a szomorúakat, hogy megvigasztalja kasztanyetet ragad s táncol egyet nekik. Máskor meg misztikus élmenyeit rója papírra, hogy Isten szentségét feltárja, akit bűneinkkel mélységesen megbántunk. Mert a bűn ez a kettő: a gőg, hogy merünk vétkezni Isten végtelen hatalmával szemben, másodszor pedig az, hogy  Isten szentségét ennek tudomásulvételére kényszerítjük.

Hét éves volt, amikor bátyjával a szentek életét olvasva, megszöknek hazulról, hogy a mórok  közé menjenek téríteni és ha kell a vértanúságot elnyerni, mert akkor egyenesen a mennyországba jutnak. Még ki sem jutottak a városból, amikor nagybátyja elkapta és haza vitte. Ezután remeték akartak lenni kertjükben. Különös, hogy első eszmélődései Isten felé irányultak. Majd a lovagregények ragadták el képzeletét. Anyja halálával édesapja a város tizenhárom kolostora közül az egyikbe, az Ágostonos-apácákhoz adta be. Innen betegsége miatt került haza, de lelkében megszületett a vágy, hogy a Megtestesülésről nevezett szegény karmelita kolostorba lép. 1533-as év egyik őszi reggelén belépett a kolostorba, ahol sokan voltak és laza volt a fegyelem. Ezért Szent József különös közbenjárását kérte. 
Első nagy megbetegedése 1536-ra esik, amikor négy napon át nem tért  magához, végtagjai kihűltek, felravatalozták és viaszt csepegtettek szemhéjára, hogy lezárják. Ekkor Szent József közbenjárására valamennyire felépült, de állandó szenvedései megmaradtak, ahogy a Gondviselés engedte. Nemcsak a maga életét akarta megszentelni, hanem a karmelita rend női- és férfiágáét is. Húsz éven át tartott útkeresése, küzdelme. Ezután új korszak kezdődött életében, a belső nagy kegyelmeké és látomásoké, amiket roppant aggodalmak között fogadott. Megírta annak az útnak teljes lélektanát, ami azokra várakozik, akik teljesen Istennek szentelték magukat. Azokét akik egy szemlélődő szerzeten át keresik és akarják megtalálni Istent. Így lett a misztikus lelki jelenségek szakértője, bölcs gyóntatók és lelki tanácsadók tanítványa. Ebben a szellemi munkában kitűnő társa akadt, Keresztes Szent Jánosban, aki a lelkiélet teológiáját tárta fel.

Teréz a karmelita rend reformjára kapott küldetést Istentől. Az eredeti szabályzatot önként elfogadó női zárdák alapításával foglalkozott. Nem kívánt a sarusoktól zárdákat elhódítani. A reform elérése végett igyekezett a férfi rendben tagokat megnyerni. Egy év múlva Yepes János Mátyás testvér megalapította az első sarutlan férfi kolostort, aki a Keresztről Nevezett Jánosnak kezdte hívatni magát. Gyorsan új férfi zárdák keletkeztek és ez kiváltotta a sarusok nemtetszését. Hosszas, évtizedes harc keletkezett, mert a két elkötelezett és követőik élete ellentmondott koruknak. Ezért Terézt is kizárták, nem érte meg a karmelita rend nyugvópontját. Egy látomásban azonban Jézus így vigasztalta meg: „Te annyira szeretsz, hogy egyedül éretted is érdemes lett volna megteremtenem a világot.